2024. szeptember 7., szombat

Fényes nappal...

Nyafog egy kislány az erkélyünk alatt, eleinte szó nélkül tűröm, majdcsak lecsillapítja a mamája, bár megtörténhet, hogy a mama ezzel meg se próbálkozik. Manapság már mindent ráhagynak a szülők a gyerekekre, különösen a hisztizést, lehetséges, hogy ez a mama is egy ilyen mama, mert a kislány csak nyafog és nyafog, kezd idegesíteni, s amikor már kihoz a sodromból, fölkelek a kényelmes székemből, áthajolok a korláton, vajon mi történik odalenn a mélyben? Hát van mit látnom!

Elsősorban az a nyafogó hang nem egy kislány torkából szakad föl, hanem egy farmernadrágos, zöld hajú csaj csücsöri szájacskájából, s nem a mamája áll mellette, illetve előtte, aki esetleg elhallgattatná, hanem egy szintén farmernadrágos, marcona, tarajfrizurás faszi, amely kifejezés polgárjogot nyert már nem csak a közbeszédben Alaszkától Törökfaluig, keresztül-kasul az egész földkerekségen, de a költeményekben és a szépprózában is. Attól tartok, hogy holnap már a parlamentekben a képviselők ajkát se kerüli el a használata, a rendőrségi jelentések pedig így szólnak: tegnap hajnalban a pirosi főutcán három ismeretlen faszi minden ok nélkül elgáncsolt, majd félholtra vert egy helybéli, meglett korú hölgyet, aki felgyógyulása után sem volt hajlandó elárulni a nevét.

Ám mi most a még mindig nyafogó, zöld hajú csajt és a vele szemben álló fiút nézzük. Illetve csak most kezdjük őket szemügyre venni. Épp itt, a teraszunk alatt futhattak össze, s az efeletti örömét a kis csaj úgy juttatja kifejezésre, hogy csacsog, csicsereg, csipog, nyafog a faszikájának. Ilyeténképpen udvarolgat neki. A galamboknál más a szitu, a hím búgja körül a hölgyet, ha ellenállhatatlanul rátör a szerelem. A kutyák világában is inkább a kan molesztálja a nőstényt, ha már nem bír magával. A múltban hasonlóképpen volt az emberek között is: inkább a legény környékezte meg a leányt, ha célba szeretett volna jutni. Ma mintha megfordult volna a világ e téren is. Tessék körülnézni a kételkedőknek: Alaszkától Törökfaluig, az egész világon a csajok lendülnek támadásba. Immár ők a kezdeményezők, ez is az emancipáció kézzelfogható és szemmellátható jele.

Mert mi is a saját szemünkkel látjuk, ami odalent történik a két fiatal között, fényes nappal, künn az utcán. Ebben a pillanatban éppen az történik, hogy a csaj megragadja, magához rántja a tarajfrizurást, ajkát az ajkára tapasztja, a markával pedig a fiú fenekét markolássza. Így megyen ez jó tíz percig. Ha az, aki nézi őket a terasz magasságából, úriember lenne, most elfordítaná a fejét, mert ugye, mégsem illik ilyen jelenetekben élvezkedni, de úgy látszik, nem úriemberről van szó, minthogy manapság úriemberek talán már nincsenek is. Figyel, majd kiesik a szeme, vajon hova jut ott lenn az a két szerelmes majom? Ekkor a faszi kibontja magát a csaj ölelő karjaiból és – nincs erre találóbb kifejezés – löketeket imitálva felröhög. Kis híján leszédülök a teraszról. Pedig még csak azt se mondhatom, hogy az újdonság erejével hatott rám az, amit láttam.