Székelyudvarhelytől alig négy kilométerre, a Sós-patak völgyében, Szejkén, a családi birtokának a területén található a legnagyobb székely, vagyis Orbán Balázs (1829–1890) végső nyugvóhelye.
Orbán Balázs Lengyelfalván látta meg a napvilágot. Székelyudvarhelyen kezdett iskolába járni, de már 1846 tavaszán Konstantinnápolyba (ma Isztambul) utazott, hogy átvegye nagyanyai örökségét. Akkor, kihasználva a lehetőséget, beutazta a Közel-Keletet, s eljutott Egyiptomba is. Keleti élményeit a későbbiekben Keleti utazás címmel jelentette meg. A magyar forradalom hírére egy szabadcsapattal indult haza, azonban időközben hírt kapott a szabadságharc bukásáról. Ezt követően a magyar emigránsokat segítette szállással és munkahellyel. A császári hatóságok ellenségként tekintettek rá, ezért csak 1859-ben térhetett haza. Az abszolutizmus éveiben bejárta a Székelyföldet. Utazásai során eljutott minden településre, meglátogatta az összes várromot és természeti ritkaságot. Tapasztalatait fő művében, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból című hatkötetes könyvében jelentette meg. 1872-től élete végéig tagja volt a magyar országháznak. Küzdelmes életének voltak árnyoldalai is. Egyszer egy választás alkalmával maguk a székelyek buktatták ki. Késői elismerésként csak két évvel a halála előtt vált a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Kálváriája halála után is folytatódott. Mivel utód nélkül halt meg, egyedüli örökösének a népét tette meg, ebből viszont pereskedések alakultak ki. A temetésén bár elhatározták, hogy emlékére szobrot emelnek, erre bő száz évet kellett várni. Végül 1995-ben leplezték le a szobrát. A sírja elé székelykapusort állítottak.
A legnagyobb székely kapuja
Orbán Balázs sírja
A dombot, amelyen a sír található, őszi kikericsek borítják. A liliomfélék családjába tartozó virág védett növény
