Van egy rossz hírem, meg egy jó. Melyikkel kezdjem? Napokig tartó töprengés után – miközben a hír talán már el is zápult – úgy döntöttem, hogy a jóval kezdem. Tapasztalatom szerint ezeket jobban kedveli az olvasó és rádióhallgató, s ha meghallgatja, elolvassa, talán odafigyel a rosszra is.
Tehát: a szűzhomoki tyúkfarmon, amely, mint köztudott, a legnagyobb ilyen jellegű farm a Balkán-félszigeten – jóllehet, miként szintén köztudott, Szűzhomok szemmel láthatólag inkább valahol Kisbácskában, mintsem a Balkán-félszigeten terül el, de ez most a kakasfarmon történt technológiai forradalom szempontjából egészen mellékes – tehát a jelzett nagy kiterjedésű szárnyas birodalomban a kakastaréj termelése terén bevezetett új módszer Szűzhomokot ismét, és már nem először a hazai és
világfigyelem középpontjában állította. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy egyetlen ötlet gyakorlati alkalmazásával ötszörösére nőtt a farmon tenyésztett kakasok taréja, amely taréj iránt fokozott érdeklődés nyilvánult meg jó néhány csendes-óceáni turistaparadicsomban. Mindenki immár szinte kizárólag a kakastaréj-paprikásért repül, hajózik oda. Ez azonban nem annyira érdekes, mint inkább az, hogy a kakastaréj többtermelése érdekében bevezetett új technológia folytán a szűzhomoki szárnyasfarmon huszonnyolc munkahely fölöslegessé vált. Huszonnyolc dolgozónak kiadták az útlevelét, illetve a munkakönyvét. Kaptak ugyan végkielégítést, de ez nem elégíti ki őket. Jobban szerették volna, ha a kakasok továbbra is kis taréjt növesztenének, ezekkel hosszabban el lehet bíbelődni, s így több munkáskézre lenne szükség. Csakhogy a cég, illetve a farm érdeke mást kíván meg, mivel a világutazók, az elitturisták tömegigénye növekvő tendenciát mutat a kakastaréj-paprikás iránt.
A többtermelés a szárnyasfarmon már be is indult, a felesleges munkaerőnek felmondtak. Ez az utóbbi lenne a rossz hír. Nem csak hogy lenne, de az is.
A végkielégítés címén kifizetett összeg ugyanis nem biztosít stabil, nyugodt, problémamentes megélhetést, különösen nem hosszabb távon. Márpedig a felmondásban részesült egyedek hosszabb távra szeretnék berendezni, biztosítani a jövőjüket, lévén, hogy mind fiatalok, emellett még nők is, ami nem csupán Kisbácskában számít hátrányos helyzetnek. De mivel minden rosszban van egy szikrányi jó is, máris láthatóvá vált az alagút végén a reménysugár. Az utcára került ifjú hölgyeket felkarolta egy helybeli kezdeményező s megalapította velük a Jérce-kórust.
A kórus leghathatósabb anyagi támogatója épp a helybeli tyúkfarm. Már fontolgatják, miként lehetne a Jércéket felléptetni egy óceánjáró turistahajón, amely hajó étlapján többek között szerepel a szűzhomoki kakastaréjból rottyantott paprikás is? A fellépési költségeket szintén a farm állná.
Fő, hogy a dolgok végül is mindig(?) kompenzálódnak és rendeződnek.
