Már meg se lepődöm, amikor látom, mert csakugyan látom, hiszen szembejön velem. Illetve jönnek: az ifjú apa, aki tolja a kocsit, mellette az ifjú mama, a kocsiban kettejük gyümölcse, természetesen rózsaszínben. Ám ami már nem meglepő számomra, mert nem először találkozom vele: a kocsiban ülő baba – mert még csak karon ülő korú – szájában cumi (mi még cuclinak hívtuk) ami, ugye, nem is volna feltűnő, hiszen a mai babák is szeretnek szopikálni, a feltűnő az, ami számomra már nem meglepő, hogy a baba pinduri markocskájában egy ugyancsak pinduri, „babának való” maroktelefon. Ahogy elhúzok mellettük, a baba, ahogy kell, a fülére tapasztja.
Nincs mit csodálkoznom a látottakon.
Feltételezem, nem a babácska könyörögte ki édesszüleitől, hogy ő Mikulásra egy maroktelefont szeretne, nem: ő még nem tudja szavakba önteni kívánságait, mert még nem tud beszélni, csak sírni, gőgicsélni, attól függően, hogy éppen milyen kedve van. És már tiltakozni is tud, azaz hisztizni. De mobiltelefont kérni a szüleitől, a Mikulás bácsitól vagy a Jézuskától még nem tud.
Ilyenformán csakis a szülei elhatározásán, ötletén múlott, hogy ott van a kezecskéjében, a fülére tapasztva a maroktelefon. Természetesen ennek a játék változata. Könnyű, műanyagból előállított, babák kezébe való.
Roskadoznak a bóvliboltok a gyerekek számára gyártott gépfegyverektől, teknősbékáktól, krokodilusoktól, makimajmoktól, Barbie babáktól, mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen encsembencsemektől, a boltok – különösen a kínaiak – felkészültek az ünnepekre, tele vannak műkarácsonyfákkal az üzletajtók, alig lehet tőlük megmozdulni.
Az „aszortimán”, a kínálat csak bővül ezen a téren is. Még csak nem is sejtjük mi, szülők, nagyszülők, dédszülők, mit kínál a piac ezen a téren jövőre, amikor már az imént látott maroktelefonos kisbaba is a sarkára tud állni és a saját anyanyelvén megköveteli a szüleitől, mivel lepjék meg születésnapjára vagy szilveszterre.
Addig is gyúr és gyötör bennünket a reklámvilág, hogy most cseréljük ki alig használt matracunkat újra, ha nyugodt és szép álmokkal szeretnénk meglepni magunkat.
Ugyancsak a reklámok hívják fel a figyelmünket, hogy „öreg” maroktelefonunkat ne dobjuk ki a szemeteskukába, mert ezzel környezetszennyeződést generálunk, cseréljük be újra, így a használtat az ipar újrahasznosítja, aminek mi, fogyasztók is hasznát látjuk.
A reklámlárma különösen így ünnep előtt hangos, talán egy kicsit túl hangosnak is mondható, ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a csábításnak. Esetleg csak azok, akiknek még csak játék mobiltelefonra se futja a szociális segélyükből. Pehelypaplanra meg kocsicserére kiváltképp nem. Majd egy szebb, új világban, ha hinni lehet a jövőépítők szavának.
