Napjaink talán leggyakrabban használt kifejezése a vakcina. Néprajzosainknak most kéne gyors körutat tenniük, mivé variálódik, magyarosodik ez a szó falusi környezetben, elselypesült nénikék, fogatlan bácsikák ajkán, akik hasonló esetekben még ma is betöltik a nyelvújítók magasztos szerepét.
Mert mit is akar mondani az a rusnya szó, hogy vakcina? Valaki, netalán egy Vak Cina nevezetű egyén zavarodott meg? De hát őt nem így hívják, pontosabban csúfolják, hanem Vak Cihának, aki csakugyan megzavarodott a virágok állandó szagolgatásától. Folytonosan tüsszög, cihhant, már akkor is, ha nem szagol bele a levegőn kívül semmibe. Tehát vakciha. Ezt ajánlatos most mindenkinek felvenni. Megfertőzés ellen.
Miközben kiderül, hogy nem is „vakciháról” van szó, hanem oltásról. Most nem himlő ellen, hanem egy újfajta náthaláz ellen. Be kell hát oltatni magunkat, ami a legeslegújabb szóhasználatban már nem BEoltás, hanem ÁToltás.
– Hova igyekszik, Pista bácsi? – kérdi egy falusi atyafi a szomszédjától.
– Megyek átoltatni magam avval a vakcihával – válaszolja az öreg.
Így alakul, fejlődik szép köznyelvünk, jóllehet nem mindegy, hogy ha ugyanaz a személy séta közben befordul a konyhába vagy átesik a ló másik oldalára.
Valamikor minden szónak, szócskának, még kötőszónak is megvolt a maga helye nyelvünkben, ma ezen a téren is felborulni látszik az egész, akárcsak a klímában. A mi falunkban a felvégiek LEmentek a faluba, ha ott volt valami dolguk, az alvégiek pedig FELmentek. A józanabb magyarok még mindig így járnak el: ha északi irányban akad dolgul, FELutaznak mondjuk Budapestre, ha meg déli irányban, LEutaznak Belgrádba.
És ezt nem tanácsos összekeverni, összezagyválni.
Hiszen nagyon nem mindegy fent lenni valahol a felső tízezer között, avagy lent tengődni az alsó százezrek társaságában.
Így vagyunk a LE vagy BE igeelőzményecskénkkel is.
Mert nagyon nem mindegy ám, hogy LE vagyunk-e sajnálva, vagy BE vagyunk-e rezelve, hogy ne a használatosabb alakját idézzük a le- vagy besz...ásnak.
Mindkettő rendkívül kellemetlen. Megalázó.
Szép, fölemelő, már-már magasztos dolog, ha mondjuk egy kimondottan helyi jellegű, ám modern nyúlketrec fölavatásán a szalag átvágását egy jelentősnek tartott személyiség vállalja, ezzel emelve a nyúlketrec jelentőségét is. Viszont igen kellemetlen lehet, ha a szalagátvágásra kiszemelt, kitüntetett személyiség az utolsó pillanatban – más elfoglaltsága miatt – lemondja az avatóünnepségen való részvételét. Előfordul ez a nyúlketrecnél fontosabb létesítmények, dolgok, statútumok stb. átadása, beiktatása alkalmából is. A szemünk láttára, a fülünk hallatára. Itt és most.
Gondoljon ki mire akar.
Egy kicsit LE lettünk sajnálva, ám nem biztos, hogy emiatt BE is csináltunk.
