Alibi: táncos-zenés kihallgatás másfél órában. Andi, Anna, Márta, Dani, Laci és Pista egymást hallgatják ki egymásnak szegezett, súlyosan zuhogó kérdésekkel, parancsokkal
– Te mit tettél le az asztalra? Miért nem adod önmagad? Miért vagy letakarva egy pokróccal? Beszélj nevetve a szüzességed elvesztéséről! – de úgy, hogy zenével, tánccal, nevetéssel, ironizálva bújik elő a mély tartalom, a komoly gondolatok, és a nézők – akik maguk is benne voltak az előadásban, egyrészt mert az elhangzó vallomások egyes részleteiben magukra ismerhettek, másrészt meg a színpadon felállított tükörben a darab szereplői mellett végig önmagukat is láthatták – jókedvűen, és nem letargikusan, földig sújtva a marcangoló (ön)vádakkal botorkáltak ki a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházból, ahol a budapesti Tünet együttes – Szabó Réka társulatának Alibi című előadását láthatták. Jókedvűen, felüdülve jöttünk ki a nézőtérről, miközben a látottak kapcsán megszülettek a gondolataink – Mennyire tudunk őszinték lenni másokhoz és elsősorban önmagunkhoz? Mennyire használunk alibiket, mondvacsinált kifogásokat? Mennyire merünk szembenézni önmagunkkal és másokkal? Mennyire láthatjuk meg önmagunkat másokban? – motoszkálnak bennünk órák múlva is, egy-egy kérdés még napok múlva is foglalkoztat. Lám, a kívánt hatás egy ilyen üde, dinamikus, nevettető előadással is elérhető.
Az előadás után Paizs Dórától, a társulat menedzserétől megtudtuk, a szövegek szerzője, véglegesítője Peer Krisztián író, költő, de a próbafolyamat abszolút közös munka, az előadásokban az improvizáció is jelentős szerephez jut. Egy évadban általában két bemutatójuk van. Az egyik darab általában komolyabb, a másik műfaját tekintve kevésbé komoly. Kőszínházi produkciók mellett utcaszínházat is csinálnak, kimondottan szabadtérre készült darabokat, amikor kontaktusba lépnek a közönséggel is. Színház és tánc határmezsgyéjén mozognak, pantomim elemekkel is operálnak, és ha két jelzővel kell meghatározniuk a saját művészetüket, akkor az a mélység és az irónia.
Az Alibi című darab szereplői elmondták, nem konkrét válaszokat akarnak adni a nézők számára, inkább jeleket küldenek feléjük – kipukkanó lufik, lapát... – amelyeket ki-ki más-más módon fejthet meg, s természetesen minden értelmezés jó lehet.
