Két férfi nézi egymást. Mindkettőnek szakálla van, és mindketten bajszosak. A pödrött bajszú fiatalabb. Az idősebbnek már nem állna jól, ha fölfelé kunkorítaná orra alatti szőrzetét.
A két férfi egy teremben van, az egymással szemben lévő falat portréként díszítik. Azért kerültek ide, mert még a tizenkilencedik században mindketten ugyanazon üzletben látták a hasznot: mindketten sörgyárat építtettek.
Az idősebb 1847-ben Koppenhágában alapította meg a Carlsberg sörgyárat, a pödört bajszú pedig 1892-ben a dunacsébit.
Jan Carl Jacobsen és Dungyerszki Lázár most egymással néznek farkasszemet abban a sörmúzeumban, amely a napokban nyílt Dunacsében (Čelarevón), a sörgyár udvarában, egy korabeli épület emeletén.
Azon morfondírozom, vajon mit mondanának ma egymásnak, ha találkoznának? Jacobsen úr biztosan különböző okos tanácsokkal látná el fiatal kollégáját. Tehetné, ugyanis Dungyerszki Lázár mindössze 14 éves volt, amikor az ő sörgyára már üzemelt. Dungyerszki ezt válaszolná: könnyen beszél uram, önöknél nem volt kommunizmus. Kommunizmus? Mi az, fiam? – kérdezné csodálkozva Jacobsen.
Dungyerszki úr magyarázna, Jacobsen úr pedig sajnálkozva csóválná a fejét.
És közben mindketten kortyolgatnák az aranysárga nedűt...
A dunacsébi gyárat Lázár alapította. Halála után, 1917-től fiai, György és Gedeon vezették az üzletet, majd következett egy több évtizedes állami gondviselés, végül ismét a magánosítás. 2003-ban a gyár részvényeinek többségét megvette a Carlsberg Breweries vállalat. 2005-től a csébi sörgyár a Carlsberg Srbija kft. nevet viseli.
A Dungyerszki család leszármazottai jóvoltából a Vajdasági Múzeumnak és az Újvidéki Városi Múzeumnak, a dunacsébi lakosoknak, valamint Milorad Stanojev munkájának köszönhetően készült el a Szerbiában egyedülálló múzeum. A tárgyak nagyobb része a 19. század végéről, a 20. század elejéről származik. Aleksandar Radosevljević vezérigazgató büszkén mutatja azt a csapszéket és söntést, amely 1920-ban készült és Verbászról került ide. De az 1900-ból származó hatalmas hűtőszekrény is felkelti az első látogatók figyelmét. A Dunán vágott jeget pincékben, szalmába csomagolva őrizték, majd a nyári hónapokba ezen a jégen, ilyen szekrényekben hűtötték a sört.
Különböző szerszámok, eszközök, korabeli fotók, régi sörösüvegek, sörösládák, a csébi sörgyár termékeinek címkéi sorakoznak a terem nagyobb részében, a kisebb részben pedig a legújabb korral, valamint a Carlsberg sörgyár múltjával és jelenével ismerkedhetünk meg.
Az egyik ismertető szövegben azt olvasom, hogy a sör egyidős az emberrel. Egy amerikai tudós szerint az ember amikor felfedezte a magot, nem kenyeret csinált először magának, hanem italt, söritalt – mondhatnánk ma –, mert annak elfogyasztása után jól érezte magát. Mint ahogy mi is a megnyitót követő falatozás és italozás után.
Az itt olvasható adatokból megtudom azt is, hogy maga Lázár Dungyerszki is szerette a sört. Gyakran járt Pestre, elsősorban azért, hogy szórakozzon. Egy alkalommal a Margit-szigeten levő előkelő Grand Szállóba tért be sáros csizmában és parasztruhában. Rendelt egy sört, de poharat nem kért, üvegből itta. Látván ezt az ivóban pezsgőző pesti urak, gúnyt akartak űzni vele és egy kübli, azaz bili hideg sört kértek a pincértől, amibe beleengedték pezsgősüvegüket hűteni. Dungyerszki erre válaszként rendelt egy bili pezsgőt és második sörét abban hűtötte le.
Számomra érdekes adat az is, hogy a dunacsébi gyárban a kezdeti években 10000 hektoliter sört erjesztettek. A termelés lassan nőt, de jelentősen akkor, amikor 1990-ben a legkorszerűbb gépekkel látták el. Akkor évente 1 millió 200 ezer hektoliter sör került innen a piacra. Ma 2 millió hektoliter.
A sörmúzeum minden szerdán és pénteken 13 órától 16 óráig tekinthető meg.
