Voltak olyanok, akik szombat délután Újvidékről vonattal akartak eljutni Belgrádba, de nem sikerült nekik. A szerelvényeket elözönlötték a „bakancsosok”. A huszadik életévét ünneplő horvát Hladno Pivo eddigi legnagyobb önálló szerbiai koncertjét tartotta, ami lehet, hogy az egyik legjobb kiadásuk volt
mile band1--
mile band2--
mile band3--
mile marija
„Nisam ti rekao tad, al' ću ti reći sad...”
Talán még önmagát is meglepte egy kicsit a Hladno Pivo a szombat esti belgrádi koncertjével. Több mint ötezer ember egyként ünnepelte a horvát rockzene (vagy punk, kinek hogy tetszik) egyik csillagát, a koncert pedig egyenesen kifogástalanra sikeredett: a „dečki” jól szóltak, tökéletesen összefoglalva húsz év munkásságát. Ezzel ellentmondtak saját maguknak, ugyanis (eddig) meg voltak arról győződve, hogy nem ők szólnak legjobban élőben, de ha ilyen reakciót váltanak ki ötezer emberből, akkor biztos tudnak valamit.
Azt, hogy telt ház lesz Kekinék koncertjén, már a múlt hét közepén tudtuk. Az pedig, hogy a Hala Sportova (a sportcsarnok) környékén levő kocsmákba is nyugodtan kitehették volna a „Megtelt” táblát, érthető is, de azért az már mégsem, hogy a fővárosunkban ezt komolyan is gondolják. Legalább fél órát bolyongtunk fagyoskodva a környéken, míg be tudtuk magunkat tuszkolni egy koszos kocsmába, ahonnan egyébként már előzőleg a „kedves”, öreg csapos kitette a szűrünket, hogy „azért mit gondoltok, már nincs ülőhely, én nem fogok tálcával manőverezni közöttetek”. Rossz üzleti érzék, fogalmazok ma, ott egy kicsit másképp reagáltam...
Semmi sem csak az, ami, a körítés külön zamatot ad mindennek. Így van ez a koncertekkel is. A kocsmában, az utcán elcsíptem egy-két beszélgetést arról, hogy ki hogyan reagált, amikor a koncertre érkező bejelentette otthon, hogy Hladno pivóra megy: mit tudsz azokon a horvátokon hallgatni? Persze aki szombaton ott volt, nem azon gondolkodott, hogy Mile Kekin és a bandája horvát vagy tunguz, csak bulizni akart. Most már végre nem csak a zágrábi szerb „folkotékák” kötik össze a két fővárost, szombaton szívesen látott horvátok voltak Belgrádban.
„Karte viška?”, „karte, karte...”. Már szinte a nyakunkba lihegnek a jegyüzérek, a „tapkaroš”-ok. Elővételben 800 dinár volt a jegy, a koncert napján ezerért tervezte árulni a Long Play szervezőiroda. Persze már nem volt, így aki lemaradt, fizethetett akár 1600 dinárt is azért, hogy lelocsoltassa magát egy kis „Hideg Sörrel”.
Hogy milyen volt maga a koncert? Csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni, de nem nagyon fogok. Csak annyit, hogy két óra tömény buli, aminek a végén kétszer sikerült „visszahívni” őket. Egyébként meg, aki ott volt, örüljön neki, aki lemaradt, azzal most babrálnék ki, ha elkezdeném részletesebben ecsetelni az Eseményt. Egy biztos: jó néhány, ennél nagyobb tömeg előtt megtartott koncerten voltam, de ez valami miatt még jobban „ott volt”.
Jól esett, köszi.
