Több mint két évvel ezelőtt, pontosabban 2006. augusztus 29-én arról számoltunk be, hogy két hónappal azelőtt a Szerbiai Környezetvédelmi Intézet előzetes védelem alá helyezte a Kamenicai parkot és új gondnokot választott, a Fruška gora Nemzeti Park helyett az újvidéki Városi Kertészetet.
Ugyanekkor Dana Radujkov, az intézet újvidéki munkatársa lapunknak elmondta, hogy az előzetes védelem az egy évig tartó periódust jelent.
– Ez alatt az idő alatt a Városi Kertészetnek el kell készítenie a park alapvető rendezésének tervét, és hozzá kell fognia annak megvalósításához. Intézetünk pedig kidolgoz egy alapos elaborátumot, amely nemcsak azt tartalmazza, hogy milyen értékes növények vannak a parkban, miként kell védeni azokat, hanem azt is, miképpen kell rendezni az egész parkot. A rendezés első terve ötéves terv lesz, ám ennyi idő alatt nem lehet mindent megcsinálni, ugyanis egy ilyen projektum rettentően drága.
Azt is megtudtuk, hogy az elhanyagolt parkból nem egy közönséges parkot szeretnének varázsolni, hanem pontosan olyanná akarják tenni, amilyen volt létrehozója, gróf Marczibányi idejében. Akkor a park két részből állt. A kastély körül francia stílusban épült. Ez mára teljesen eltűnt, ám vannak korabeli képek, rajzok, tervek, melyek alapján teljesen rekonstruálható. A park nagyobb része angolpark. Ez a mai napig megmaradt, úgyhogy nem lesz gond a stílus újraformálásával. A gróf és vendégei itt nagyokat sétáltak, kocsikáztak. Ezeket az utakat kell újjáépíteni, a tavat kitisztíttatni, kandelábereket csináltatni. A parkban terméskőből készített padok voltak, ezeket is csináltatni kell. Rengeteg a munka, rengeteg a kiadás.
Az évek pedig múlnak. Elmúlt az az egy év, amely idő alatt a Városi Kertészetnek tervet kellett volna készíttetnie. Ők ezt jórészt elvégezték, többször is találkoztam kertészmérnökökkel a parkban, és beszélgettem velük, ám valamennyien elmondták, hogyha a város nem fordít a park rendezésére pénzt, a tervet nem tudják megvalósítani.
A Városi Kertészet megtette azokat az alapvető intézkedéseket, amelyek a hatáskörükbe tartoznak a park rendezésének jelenlegi szakaszában. Elsősorban őrt állítottak, rendszeresen nyírják a füvet, és időnként rendezik a park egyes részeit. Például a labdarúgópályát, ami valószínűleg nem épp a legfontosabb, ugyanis nem valószínű, hogy a gróf idejében a parkban fociztak. Elhelyeztek néhány feliratos táblát is, ezekről a festék mára már jócskán lekopott. Annyira azonban nem, hogy ne lehessen elolvasni rajtuk, hogy a Kamenicai park állami védelem alatt áll, és hogy a parkban tilos a fák, a bokrok kivágása, tilos gépjárművekkel közlekedni – kivéve az erre kijelölt helyen –, és tilos sátorozni. Nagyszabású rendezvények sem tarthatóak benne, mint például a motoros verseny, és már két éve majálisozni sem lehet a parkban, tehát kiszorultak innen az ördögmalmok és a hasonló, gyereket csábító, és a szülők zsebéből pénzt kicsaló huncutságok.
Két év után e park kedvelői örömmel vehetik tudomásul, hogy a város közigazgatása az eddigieknél komolyabban kezdett foglalkozni a parkkal. Ugyanis a város atyjai a képviselőknek azt javasolják, hogy iktassák a költségvetésbe a rendezését. Pontosabban, azt javasolják, hogy e parkot is – ugyanúgy, mint a Duna parkot és a Futaki parkot – helyezzék tartós védelem alá, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a város vállalja annak rendezését és fenntartását oly módon, ahogy azt a Szerbiai Természetvédelmi Intézet előirányozta.
Újvidék hamarosan – ez azt jelenti, hogy öt–tíz év múlva – egy olyan parkot kap, amilyen parkja volt Marczibányi Márton grófnak kétszáz évvel ezelőtt.
Végül, csupán emlékeztetőül, vagy inkább ízelítőül, néhány adat a parkról. Felülete húsz hektár. Márton gróf ritkaságszámba menő egzotikus fákat és bokrokat ültetett, amelyeket a Földközi-tenger vidékéről, sőt az óceánon túlról hozatott. Közülük legkülönlegesebbek a matuzsálem korú fenyők és tölgyek, valamint a vöröset virágzó vadgesztenyefa.
De tekintsünk még kicsit vissza a múltba.
1727-ben báró Ueffeln tábornok megvásárolta a bécsi Kamarától a kamenicai birtokot és felépíttette az első imaházat a császári és a királyi kamara pénzéből. Az 1750-es évek elején a valamikori kamarai uradalmat Ueffeln bárótól megvásárolták a Marczibányi grófok.
Amikor Kamenica önálló katolikus plébánia lett, a helység földesura, Marczibányi Lőrinc gróf elvállalta a hitközség védnökségét is. 1764-ben a Marczibányi gróf jóvoltából a parókia mellett iskolaépületet emeltek egy tanteremmel és tanítólakással.
1768-ban Marczibányi Lőrinc gróf, nem messze a Szent Kereszt imaháztól felépíttette Kamenica első kórházát, egy nagyobb kórteremmel, ahol három ágyat helyeztek el a helybeli betegeknek, és az orvosnak is lakást építtetett.
A grófi kastélyt még 1793-ban Marczibányi István gróf kezdte el építtetni, majd utódja, Marczibányi Márton gróf újíttatta fel 1810 körül, mai formája már akkor kialakult.
A kastély építésével párhuzamosan Márton gróf körülbelül 25 hektáros angolparkot létesített a Duna és a péterváradi országút közötti lejtőn. A parkban ritkaságszámba menő egzotikus fákat és bokrokat ültettek, ezeket Márton gróf a Földközi-tenger vidékéről, sőt az óceánon túlról hozatta. Mesterséges tavat is létrehozott, amelyet két forrás táplált. Az egész parkot több helyen mitológiai alakokat ábrázoló szobrokkal ékesítette, közvetlenül a Duna-parton egy egyiptomi szfinx-szel is. Ehhez a szfinxhez a helybeli lakosság körében legenda is fűződik, amely szerint az egyik Marczibányi gróf felesége a kedvenc kutyájával fajtalankodott. Márton gróf bosszúból puskából megölte a grófnőt a kutyájával együtt, és annak emlékére építtette később a kisebb méretű, kutya alakú szfinxet.
A park ékessége öt darab három méter magas téglaoszlopra helyezett antik mellszoborcsoport (görög filozófusokat és hadvezéreket ábrázolnak), amelyet egy tíz méter magas földhalomra építettek.
1858-ban férfi ágon az utolsó Marczibányi, Livius gróf leánya, Mária grófnő férjhez ment Karátsonyi Guido grófhoz, és a kamenicai birtokot a kastéllyal és az angolparkkal együtt házassági hozományként kapta.
Gróf Karácsonyi Guido, felesége, Mária, született Marczibányi és leányuk, Guidobaldina szerény síremléke ma is a katolikus templom udvarkertjében áll, míg fiuk, Kamillió, a birtok örököse az első világháború vége előtt dr. Vladislav Manojlović szabadkai jegyzőnek adta el a kastélyt, a melléképületekkel és a parkkal együtt. Dr. Vladislav Manojlović vásárolta meg a Kamenica környéki birtokainak legnagyobb részét is, míg az ürögi birtokrészt a gróf, a kamenicai plébános jövedelmének biztosítása céljából, valamint a paplak fenntartási költségeinek fedezésére telekkönyvileg tábláztatta be, azzal a szigorú kikötéssel, hogy a Karácsonyi-vagyon egyetlen rögét sem tulajdoníthatja el vagy sajátíthatja ki senki a đakovói megyés püspökség beleegyezése nélkül.
Az új államvezetés azonban birtok- és földreformot hirdetett, s ennek címén az új tulajdonostól elvették a kastélyt a melléképületekkel és a park egy részével együtt.
Most tehát az államé a kastély is, és a park is. Ezért rendezését, gondozását az államtól kell elvárni.
Légfürdő, nagymamának, unokának
