Képünkön a díjazottak: Nagy Klára, Gergely József és Vanger László (Ótos András felvétele)
A Magyar Szó Lapkiadó Kft. székházának negyedik emeleti dísztermében tegnap megtartott ünnepségen Mihók Rudolf igazgató kijelentette, hogy noha minden oldalról arra figyelmeztetnek, hogy Szerbiában mindannyian különösen nehéz év elé nézünk, vállalatunk mégis egészséges alapokkal vághat bele a 2009-es esztendőbe. A vállalat fizetésemeléssel próbál segíteni dolgozóin, ez a béremelés 20 százalékos.
A 64 éves Magyar Szó a mögöttünk lévő évben két évtizede nem látott eredményt produkált, ez abban nyilvánul meg, hogy 2008-ban mindössze másfél-két százalékkal csökkent a lap példányszáma. Negatívumról van szó, mégis jó hírként közlöm, hiszen két évtizede folyamatosan csökken a példányszám, az itteni magyar közösségünk demográfiai csökkenése is. Ez kiemelkedő eredmény, amely hajszállal marad el attól, majdnem olyan, mintha szimbolikus mértékben megnöveltük volna a Magyar Szó példányszámát. Ehhez az eredményhez sokan hozzájárultak, az újságírók – akik ebben a nehéz időszakban is tisztességes minőségű lapot produkáltak –, a szerkesztők, akik a hadsereg tizedeseiként a munka oroszlánrészét magukra vállalták, a terjesztőosztály pedig az idén különösen tisztességesen, nagyobb fennakadások nélkül teljesített. A pénzügyi szektor eredménye az eladott példányszámok késések nélküli megfizettetése, a hirdetők is figyelemre méltó jó munkát végeztek, akárcsak a nyomdai dolgozók is.
Kókai Péter főszerkesztő bejelentette, hogy nagy siker küszöbén állunk, ez a nagy siker a nulla! Az idei év első tíz hónapjának példányszámadatai szerint másfél százalékkal csökkent ugyan az eladott lapok száma, az utolsó két hónapban – amelyek kimutatásai még nem készültek el – azonban rádobtak még egy-két lapáttal az eladásra, így a mérleg a nulla közelébe került. A példányszám – tehát – alig csökkent az előző év adataihoz viszonyítva, ilyesmire nagyon régen nem volt példa! – Tisztességes eredménnyel járó évet tudhatunk magunk mögött, a szerkesztőség jól dolgozott – összegezett Kókai Péter, majd köszönetet mondott mindenkinek.
Az ünnepségen felszólalt Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is, mondanivalóját nem éppen lélekemelő megállapítással kezdte, arról beszélt, hogy a vállalti bérszínvonal fejlesztése tekintetében októberig nem könyveltek el különösebb sikereket. A 2000 óta folyamatban lévő cégátszervezés keretében azt a célt tűzték ki, hogy gazdaságilag stabilan működő kft. működjön itt. – Nem szeretném elkiabálni a dolgokat, de azt gondolom, hogy a korábban hosszú távúnak kitűzött célokat márciusban – talán – már elértnek tekinthetjük majd. Szinte észre sem vesszük, hogy az utóbbi néhány évben sikerült átmentenünk értékeket, az ifjúsági lapunk végveszélyben volt, akárcsak két gyermeklapunk is, keveset beszélünk arról is, hogy mekkora mértékben sikerült színesítenünk a Magyar Szó tartalmát. E sikerekhez a vállalat összes dolgozója hozzájárult, egy csónakban evezünk mindannyian, a vállalat egyik része sem lenne képes működni a többi rész nélkül – véli Józsa László, aki reméli, hogy jövő év végén megrendezendő ünnepségen értékelésünk meghaladja majd az óvatos optimizmust, és tényekről számolhatunk majd be egymásnak.
Ezt követően kiosztották az Életmű díjat, a Magyar Szó díjat, az Újságírói díjat és a Kilátó díjat, továbbá elismerésben részesítették azokat a jubiláló dolgozókat, akik 10, 20, azaz 30 évet töltöttek a vállalatnál.
Az ünnepségen jelen voltak a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének, valamint a Magyar Nemzeti Tanácsnak a képviselői, a tartományi kormány tisztségviselői viszont nem jelenhettek meg, ugyanis a véletlen folytán az ottani ünnepi fogadás időpontja éppen egybeesett a Magyar Szóban szervezett találkozó időpontjával.
Később a díszteremben ünnepi fogadást szerveztek a vállalat nyugdíjas dolgozói számára is, majd a délután folyamán az első emeleti Forum klubban pazar ebéd mellett, kevésbé hivatalos hangulatban folyt az ünnepi társalgás.
