Sör, bor: itt minden hEGYre megy*

Egyik fesztivál sem kizárólag a zenéről, a filmről, a színházról, az étel vagy az ital ízéről szól. A zenei fesztiválok sem, mert az ember azzal, hogy néhány napra letér mindennapi feladatainak útjáról, megnyílnak a csakrái több külső hatás irányába. Az idei, 14. Hegyalja Fesztiválon nemcsak a csakráink nyíltak meg, hanem az égi csatornák is, és egy igazi (elő)nyári hangulatú fesztivált hozott június végén a Tokaj és Rakamaz között megtartott banzáj.

Az égiek nem bántak kesztyűs kézzel a fesztivál szervezőivel, hiszen az egyéves átlagos csapadékmennyiség egytizede hullott le 25-e és 30-a között. Ez a 300 köbméter leszórt homok, és a talajról kiszivattyúzott 72 köbméter víz (az adatok a szervezőktől származnak) ellenére is meglátszott a fesztivál helyszínén – a sátortáborban a dagonyában el-elcsúsztak a fesztiválozók. Még a józanok is.

Egy többnapos zenei fesztivál koncertjeiről utólag írni kicsit olyan mint, amikor a nagymamák mesélnek arról, hogy ötven évvel ezelőtt milyen volt a szomszéd kertje – meghallgatom, érdekes is lehet, de ha minden barackfáról külön mesélnek, az már egy kicsit sok. Ezért csak nagyon röviden.

A Hegy' alapvetően rockfesztivál, zenei programjának 90 százaléka zúzós(abb) gitárzene. Annak ellenére, hogy nem fogok belemászni minden koncertbe, meg kell állapítanom, hogy a metálzene nagyjai is öregszenek – a slayeres Tom Araya őszszakállú ember lett az idő múlásával. Egy, még mindig mérges, továbbra is dinamikus, őszülő szakállú „metálmester”.

Phil Anselmo (ex-Pantera, ma Down) pedig kimondta azt, ami jellemző a Hegyaljára – a színpadon állva jött rá arra, hogy ez egy kis fesztivál, de annál elszántabb emberek szervezik, látogatják.

A fellépők hadának rövid ismertetőjében egy valamit nem szabad kifelejteni: Scooter volt az egyik leginkább várt fellépő. Az égiek tettek róla, hogy még emlékezetesebbre sikeredjen a fellépés, ugyanis néhány órával a hangverseny kezdete előtt olyan érzésem támadt Tokaj főutcáján sétálva, majd menedéket után kutatva, hogy a Kárpát-medence fölött lévő összes felhő a város felett van, és negyed óra alatt elárasztja az eső Tokajt. Ám az eső és a dagonya ellenére sem lehetett panaszunk sem az esti fellépőkre, és egy-két kivétellel az előző napok fellépőire sem.

A Hegyalja Fesztivál „zöld fesztiválként” jött létre, ma is egyik központi célja a környezetvédelem. Több előadás, civil szervet szokott jelen lenni, Vajdaságból az idén a Locator és a Vajdasági Magyar Diákszövetség volt Tokajban. Apropó vajdaságiak. A Hegy'-nek idén négy vendégvárosa volt (a legnagyobb közösségi portálon lehetett szavazni a városokra, a nyertes települések lakói ingyenjegyet kaptak a helyszínen): Dunaszerdahely, Szabadka, Székelyudvarhely és Kecskemét volt a befutó. A szervezők szerint Magyarország határain túlról ennyien még nem jöttek a Hegy'-re, mint az idén. Összesen 2000-en érkeztek a vendégvárosokból, határon túlról ezren. Hogy hány szabadkai volt, arról nem kaptunk külön adatot, de egy biztos: ahol tumultus volt, nem a szabadkaiak miatt volt. Elég sok hazánkfia megjelent Tokajban, de szabadkai csak elvétve.

A rövid visszatekintés végén álljon itt egy gondolat: jó dolog fesztiválokra járni. A kisebb – ez is relatív, idén 80 ezer ember fordult meg a fesztivál területén – rendezvényeknek a környező települések adnak külön zamatot. Jelen esetben a tokaji nedűk zamata.

*Az idei Hegyalja Fesztivál egyik jelmondata