Nem egyszer hallhatja a közügyekre nyitott fülű hallgató, hogy praktikusan, per pillanat mi a helyzet. Hogy ne menjünk messzire, itt a rónáinkon. Melyet vérrel, verejtékkel áztattak őseink.
Most, per pillanat praktikusan az általános átoltás után a lecsapolás megfizettetése sűríti a problémát, amiből különben is annyi van, hogy ki se látszik belőle az őstermelő feje.
Őstermelő? Praktikusan nem is beszélhetünk már vérbeli őstermelőről itt, ezen a tájon, ahol születtünk és felcseperedtünk. Lassan magához ragadja ezt a szerepet az a néhány főből álló személy, aki nem ebből a barázdából nőtte ki magát s praktikusan nem is tudja, mi fán terem a barázda. Mert valójában a barázda sohasem is termett a fán, mindig ott volt, ahol a szántóföld húsába hasították.
Arról van szó, hogy megjelentek, itt ezen a tájon olyanok, akik nem tudtak már az összeharácsolt pénzükkel mit kezdeni – illetve nagyon is tudták – s fölvásárolgatták az őstermelők földjeit. S lettek erre nagyobb birtokok az egykori nagybirtokoknál.
A maradék kis- és középbirtokos pedig nézheti az eget.
De hiába nézi, ha már az ég se funkcionál normálisan. Esik, amikor már az egész határ úszik a tócsában, vagy pusztít az aszály, amikor már úgyis mindent kiperzselt. Miközben a gabona ára zuhan, a reprodukciós anyagok ára pedig folyton ugrál fölfelé. Természetes reprodukciós anyag pedig, mármint istállótrágya, a szarvasmarha-állomány megtizedelése folytán, mindjobban beszűkül.
S erre csapódik be aztán, mint derült égből a mennykő, a lecsapolási díj. Ami praktikusan nem is díj, hanem sarc. A maradék őstermelők megsarcolása. Akik nem is nagyon értik a benne foglaltakat. Mert praktikusan előfordul, hogy a vizet nem lecsapolni kéne onnan, ahol a szárazság folytán egy szem sincs, hanem rácsapolni, persze ekkor azt nem lecsapolási díjnak nevezné a Hivatal, hanem rácsapolásinak, a levét pedig ugyanaz a szubjektum inná meg, aki száz hold alatt akkora jövedelmet se tud már megvalósítani, hogy magának és a szűkebb családjának tisztességes vasárnapi ebédet tudna nyújtani legalább a hét egy napján.
Mostanság tehát csak a száz hold vagy hektáron fölötti gazdaság és gazdálkodás juttathatja a tulajdonost némi haszonhoz? És a száz fő feletti szarvasmarha-állomány a tejtermelőt? Az ebből adódó jövedelemből már fizetni lehetne az adón túl a lecsapolási díjat is? Némi állami vagy uniós támogatással? Ami egyben és praktikusan azt jelenti, hogy aki, itt ezen a tájon száz hold vagy hektár alá süllyedt akárcsak két-három holddal is, az ma kisparaszttá minősülődik?
És akkor még anyanyelvünk elmocsarasodásáról, kiszikkadásáról praktikusan nem is szóltunk.
