Nézem a kedvenc tévéműsoromat, s hallgatom a csinos műsorvezetőnőt. Azért kedvelem, mert tökjó pasikat vagy csajokat hív meg vendégül, szólaltat meg. Akik gátlástalanul tökjóznak. Olyannyira, hogy ez a tökjózás átterjed magára a műsorvezetőre is. Észrevétlenül visszafiatalodom, egy tökjó buli részvevőjévé válok.
Pörög a műsor, s vele együtt bepörögök én is.
Aztán lassan betelik a pohár.
Mi az, hogy tökjó?
Ki az a tökjó tésó?
Meg se merem kérdezni az unokámtól, így is túlzottan maradinak, régimódinak tart.
És alighanem neki van igaza!
Mert nemcsak fiatalok vonulnak fel a képernyőn, hanem komoly, kopasz öregurak is, akik olyan könnyedén jópofáskodnak, s olyan szavakat, kifejezéseket görgetnek nehezen követhető mondataikban, hogy kapkodhatom a levegőt, ha értelmileg a nyomukba próbálok eredni.
Az iskolázott műsorvezető azonban úgy viselkedik, mintha mindezt értené. Nem győz egyetértően bólogatni, miközben szaporán ühümget.
Eszembe jut egykori tanító nénink.
Nádpálcát nem használt, de a keze gyakran és gyorsan eljárt. Annyira ki tudta magát hozni önnön sodrából, annyira fel tudtuk dühösíteni, hogy a fejünket a hajunknál fogva bizony néha beverte a nagy táblába. Ilyesmi ma, tanító nénivel nem fordulhat elő. Illetve, ha mégis, országos botrány lenne belőle. Megjelennének a szülők, a hírközlő eszközök fölemelnék a szavukat, a tanító néni búcsút vehetne a tanügytől. A tantermekbe manapság a testi fenyítés és pedagógusi önkény helyett besettenkedett a nikotin- és drogélvezet, itt-ott, talán amerikai mintára, felüti a fejét az ámokfutás, nádpálca suhogtatása helyett vér folyik és hasonló deviációk fordulnak elő a tolerancia védőszárnyai alatt.
Hogy honnan jutottunk el idáig, erre talán még a tökjó elemzők se tudnának megnyugtató feleletet adni.
De milyen feleletet adott volna a mi szegény megboldogult tanító nénink, ha a világosan feltett kérdésére értelmes válasz helyett egy ühümöt böktünk volna ki? Igen vagy nem helyett.
Manapság viszont már nem csak a kisdiákok ühümöznek, akár miniszterek is. Úgy látszik, tökmindegy nekik, merre fordul az ország és a világ sorsa. Meg is látszik ezen az alakuló szép új világon. Pedig talán még soha nem volt parancsolóbb szükség a határozott igenekre és nemekre, mint manapság.
