Maris néni, amikor még Marika volt és a szülőfalujából bekerült a városba takarítónőnek, ott annyira kikupálódott, hogy mind ritkábban gyakorolt hazalátogatásai alkalmával egykori barátnői alig ismertek rá. Egyrészt divatos öltözködése miatt, másfelől abból kifolyólag, hogy nem csupán a frizurája és a hajszíne változott meg, de a hangszíne is. Beszédmodora finoman nyafogássá vált. Kényeskedő. Nem természetes.
Olyan „sőt pláne megyek a piacra” féle. Persze ő nem sőtözött, hanem a kornak megfelelően nosozott. Minden mondandóját így rekesztette be: Nos, hát akkor...
Ő lett a Nos Mari.
Aztán, hosszú évek múltán véglegesen hazaköltözött, a kényeskedő Marikából jámbor Mariska néni lett, de azért a Nos Mari élete végéig rajta maradt, sőt a halála után is így emlegették.
Ma már nosozik boldog-boldogtalan, mind szóban, mind írásban. Mégsem nevezhető ez új járványnak, szívesen éltek vele klasszikusaink is.
Tegnap ez a mondat ütötte meg a fülemet:
– Nos, az imélek vírusaival együtt kell élni!
Igen ám, de hogyan élhet ezzel együtt egy digitális írástudatlan? Mint például jómagam. S velem együtt még jó páran, itthon és a határainkon túl. Az nem fog menni. Vagy ahogy legújabban fogalmazunk: az nem fog lenni.
Nos, akkor mi a teendő az együttéléssel, amellyel egyéb szférákban sincs minden rendben. Meglehetősen nehéz és bonyolult az együttélés ott, ahol nem mindenki hajlandó erre. Még ugyanazon családon belül is előfordulhatnak komoly súrlódások. Sőt, ugyanazon helyi közösséghez tartozó személyek között is. Hogy ne térjünk ki tágabb régiókra, közelebbi vagy távolabbi szomszédos országokra, más-más földrészekre.
Miközben azt hallom, hogy kaparodik, mégpedig fölfelé a paraszt.
Ha csakugyan kaparodik, akkor alighanem viszket neki valahol. Épp elég oka van rá. Igaz, ezt inkább úgy kéne mondani és írni is, hogy kaparódzik, mert ezt tesszük, ha viszket valahol, de hát a magyar nyelv, s benne a magyar ember, mindent bevesz és megengedhet magának. Ám az megengedhető, hogy aki a kaparodik igével illette az össz parasztságot, kapaszkodik-ot akart mondani, mert a paraszt mindig is olyan volt, hogy fölfelé szeretett volna kapaszkodni nyomorúságos helyzetéből. Úgy látszik, hogy ez ma se fog neki lenni.
Nos hát, akad még itt egy-más tennivaló.
És az sem bizonyított, hogy minden vírussal együtt kell élni.
Viszont a digitális írástudatlanságot, az analfabetizmus ezen kinövését minél előbb, minél szélesebb körben vissza kell metszeni. Hogy arra senki se kaparózhatjék föl.
