A doroszlói szentkúti kegyhelyről, a zarándokhelyről már számtalan krónikás írt. Minden évben beszámolunk a szentkúti búcsúról, arról a két szeptemberi napról, amikor tömegesen érkeznek ide a hívők és mindazok, akik lelki bántódásukra gyógyírt keresnek.
Három évvel ezelőtt egy fiatal pap érkezett Doroszlóra, a temerini Verebélyi Árpád. Dr. Pénzes János megyés püspök őt nevezte ki a Kegytemplom és a Szentkút őrévé.
Ezen sokan csodálkoztak, mert mindaddig idős, tapasztalt pap volt a Szentkút őre. Maga Verebélyi atya is meglepődött a püspök döntésén.
– Az első évben nem sokat tehettem e közösség, pontosabban Gombos és Doroszló érdekében, mert kinevezésem évében, 2006-ban katona voltam. Civil szolgálatos ugyan, de Topolyán, így csak hétvégeken lehettem itt.
Az atyával a doroszlói plébánián beszélgetünk. A faluban hallottam, hogy ez az épület lakhatatlan állapotban állt, amikor Verebélyi Árpád ideérkezett. A hívek segítségével teljesen felújították, kicsinosították.
– Féltem kissé, hogy miképpen fogad a falu, ugyanis megszokták az emberek, hogy idős papjuk van. Az az önzetlenség, ahogyan a parókia felújításában részt vettek, számomra elegendő volt ahhoz, hogy esetleges félelmemet, kételyeimet elűzzem.
És egyben bátorítás is, hogy a parókia tatarozásánál sokkal nagyobb vállalkozásba kezdjen, a Szentkút felújításába. A kegyhely honlapján láttam azokat a terveket, amelyek a már felújított zarándokhelyet mutatják be. Impozáns tervek, bátor vállalkozás – állapítottam meg.
– Nagy fába vágtam a fejszét, nem tudom, hogy sikerül-e megvalósítanom az elképzeléseimet, de az a tény, hogy a Szentkút felújítása nemcsak az egyházat foglalkoztatja, hanem az itteni magyar közösséget is, felbátorít. Igaz, ma még több az ígéret, mint a konkrétum, de már ezt is haladásnak tartom.
Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének javaslatára 2007-ben Doroszlón találkoztak a vajdasági magyar önkormányzatok polgármesterei, azzal a céllal, hogy megbeszéljék, mit tehetnének a kegyhelyért. Kern Imre, Szabadka akkori polgármestere azzal az ötlettel állt elő, hogy próbálkozzanak a Tartományi Nagyberuházási Alapnál. Ezen az összejövetelen a polgármesterek abban is megállapodtak, hogy mindenki az önkormányzat erejéhez mérten támogatja a Szentkút felújítását.
– A találkozó eredményes volt, ugyanis a kegyhely felújítására 26 millió 800 ezer dinárt hagyott jóvá az Alap. A pénzt még nem kaptuk meg, ugyanis nagyon elhúzódott a különböző urbanisztikai és egyéb engedélyek beszerzése. Tavaly október derekára minden létező engedélyt megkaptunk, ám ekkor az alapból azt üzenték, sajnos a kassza kiürült. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kapjuk meg a pénzt, esetleg csak azt, hogy kissé kevesebbet ér majd, mint mondjuk tavaly októberben. Azt az ígéretet kaptam, hogy február 20-a után előleget kapunk, amelyből megvásárolhatjuk az anyagot az építkezéshez.
Az atya elmondja, hogy a zarándokok adományaiból 2007 őszén elvégezték a Kegytemplom teljes szigetelését. A magyarországi Szülőföld Alaptól is kaptak kétmillió forintot, amelyen háromszáz öntöttvas padlábat csináltattak. Szabadka tíz kandelábert adományozott a kegyhelynek, Zenta viszont félmillió dinárt ígért, ám ez a pénz sem érkezett még meg. A többi magyar önkormányzatból még semmilyen ígéret nem érkezett a Szentkút őréhez. Az ígéretek közé lehet még sorolni az apatini polgármesterét is, aki traktoros fűkaszálóval fogja megajándékozni a kegyhelyet. Most ugyanis a hatalmas térség füvét motoros fűnyíróval tartják rendben.
– A szentkút felépítését három fázisban képzeltük el. Az első fázisban arra összpontosítunk, hogy kielégítsük az ide érkező emberek alapvető igényeit, hogy le tudjanak ülni biztonságosan, hogy ne szakadjon le alattuk a pad, hogy ne legyen vizes a pad, hogy ne fázzanak fel, és hogy legyen rálátásuk a liturgikus eseményekre, amelyek a szabadtéri oltárnál történnek. A szabadtéri oltárnál ötezer ülőhelyet tervezünk. A Szülőföld Alaptól kapott pénzen vásárolt padlábak ennek a felét biztosítják. A kegyhely mellett több mint két hold földet vásároltunk, itt parkoló lesz. Egyelőre herét vetettünk bele, így száraz időben ráhajthatnak az autóbuszok, de esős időben nem. Tervünk, hogy e térséget lebetonozzuk, ez azonban a legtávolabbi terv, ugyanis ekkora tér lebetonozása nagyon drága. A parkolóra azért van szükség, hogy ne a Kegytemplom előtt parkoljanak az autóbuszok. Egyrészt a kis teret bezsúfolják, másrészt pedig a motorok zúgása zavarja a misét. A kegyhely közvetlen közelében van a csatorna. A mellette levő térség a Vajdaság Vizei Közvállalat tulajdona. Kétszer kérvényeztem, hogy engedélyezzék a csatornapart területének használatát. Oda ugyanis egy sétálóövezetet képzeltem el padokkal, ahova elvonulhatnak a zarándokok, ahol csend van és lelkileg elmélyülhetnek, ahol lelki beszélgetést lehet folytatni. Jelenleg ugyanis nem lehet a kegyhely területén olyan helyet biztosítani, ahol csend van. A különböző árusoktól, a motorok zúgásától az egész kegyhely állandóan morajlik. Kicsi a gyóntatószék is, és mivel kicsi, sok ember van körülötte, akik gyónni szeretnének, ezért ez a tér is zajos. Ezért gondoltam a csatorna partjára. A Vajdaság Vizei Közvállalatból válaszoltak a levelemre, nem utasítottak ugyan el, de nem is biztattak különösebben. Majd meglátjuk – ez volt válaszuk lényege.
Végül mondjuk még el, hogy Verebélyi atya tervei között szerepel egy zarándokház építése is, ahol nemcsak megszállhatnának az ide látogatók, hanem főtt ételt is kaphatnának. A konyha egész éven át elláthatná a magukra maradt doroszlói idős embereket is.
A doroszlói szentkúti kegyhelyet minden évben több mint húszezer ember keresi fel. Nemcsak szeptember havában a kétnapos búcsúra zarándokolnak ide tömegesen Vajdaság minden részéből és külföldről a hívők és mindazok, akik a kút vizétől várják a csodát, hanem az év folyamán többször is, szinte minden héten érkezik ide valaki.
– Ez a hely vallási szempontból, egyházi szempontból különös kegyelettel bíró hely. Az ember itt találkozik, találkozhat olyan megnyugvásforrással, amely kihat az életére. Az itteni magyarságnak különösen fontos helye a Szentkút, egyrészt azért, mert egy ősiséggel bír. Nagyon komoly ősiséggel. Már az 1300-as években emlegetik, azóta zarándokhely. Az utóbbi években pedig egyértelműen a vajdasági magyaroknak, és nem csak a keresztény vallásúaknak egy jelentős, talán a legjelentősebb találkozási helye. Lelki felüdülésünk központja.
