Foglalkoztunk már ezekbe a sorokba szorított jegyzeteinkben a fagykárral, a jégveréssel, az aszállyal, mindazon égi „áldásokkal”, amelyek a magvetőket sújtják. A sáskákra, vakondokra, hörcsögökre még nem tértünk ki, a kétlábú kártevőkre se, akiknek a kategóriájába a mezei tolvajok tartoznak. Ezen utóbbi probléma enyhítésére egyik-másik faluban és régióban bevezetik a mezőőri szolgálatot, vagyis visszaállítják, mert a régebbi időkben működtek már csőszök, akik nem egészen azonosak ugyan a mezőőrökkel, de a kettő rokonszakmának vélhető. Mindezek a dolgok arra utalnak, hogy a szabad ég alatt való termelés nem mindig biztonságos, talán még akkor sem, ha bizonyos „földesztergályosok” jégkár elleni biztosítást kötnek. Ezt talán a Magasságossal kéne megkötniük, ám Szent Péter mindez ideig nem nyitott ilyen hivatalt. Itt lenn viszont egyre-másra szaporodnak a mezőgazdaságot pátyolgató hivatalok, a földművelési minisztériumtól kezdve a területfejlesztési alapokig és prodzsektekig.
A tiszaberkenyei Nagy Sámuel mégsem érzi magát biztonságban. Pedig megtanult már egy időben és egyszerre nem két, hanem akár öt lábon is élni. Pedig neki is csak két lába, két erős karja és egy feje van. A fejével állandóan gondolkozik, még álmában is. És állandóan számításokat végez. Hogy ezen utóbbi munkát könnyítse és modernizálja, beszerzett és mindennap aktivizál egy számítógépet. Mégsem tudja mindig kiszámítani, hogy tekintélyesre növesztett szántóterületét vajon fűvel, szójával avagy vadcirokkal vesse-e be? Mert még a vadcirok is hasznosabb lehet néha, mondjuk, a kukoricánál, ha a kukorica árát a nemzetközi spekulánsok nulla alá süllyesztik, ha a tiszaberkenyei és a világpiacon a kutyának se kell. Nagy volt a befektetés, haszon viszont semmi. Ilyesmire szokták mondani a közgazdászok, hogy az illető ágazatok veszteséget eredményeztek, valósítottak meg. Ha abban az esztendőben fent nevezett Nagy Sámuel őstermelő a méregdrága vetőmag elhintése helyett a barázdáit parlagra hagyja, utat engedve ezzel a vadcirok burjánzásának, jobban járt volna, mint a földszomszédai, akik szintén minden erejüket és megtakarított pénzüket, újabb bankkölcsönökkel megspékelve, föláldozták a haza, a haladás, s nem utolsósorban a család oltárán.
Fent nevezett hősünk – valóban hősies küzdelmet folytat sok tíz- és százezer sorstársával együtt – több sikertelen esztendő után a földművelésről áttért az állattenyésztésre, s ezen belül is a sertéshizlalásra. Végre, annyi kudarc után sikeres évet zárt. Az élősertés kilója a tavalyi árhoz képest megduplázódott. Ám volt ebben az ágazatban is olyan esztendő, amikor az üres ól ajtaját csak a szél csapkodta. Ennek a hangja pedig Nagy Sámuel fülét mindig a jégverés hangjára emlékeztette.
