Az újvidéki Dunavirág óvoda magyar óvodásai kedden (húshagyó kedden) délután, a farsang farkának utolsó napján, elűzték a telet. Másnap már szépen sütött a nap és a maradék hó is elolvadt.
Az újvidéki Dunavirág óvoda magyar óvodásai kedden (húshagyó kedden) délután, a farsang farkának utolsó napján, elűzték a telet. Másnap már szépen sütött a nap és a maradék hó is elolvadt. Bízzunk abban, hogy márciusban, áprilisban már nem tér vissza, majd csak valahol az év végén, karácsonykor.
Ebben az óvodában két éve tartanak farsangi ünnepséget. A három magyar csoport hatvankilenc óvodása és az óvónők hetekig készülődtek erre a napra. Maszkokat, jelmezeket formáltak, ruhákat varrattak, kolompokat, kelepelőket és egyéb farsangi kellékeket hozattak a szülőkkel, elkészítették a szalmabábut, és minden gyerek lerajzolta, hogy mi az, amitől fél. A rajzok a bábuval együtt égtek el az udvarban, hogy a lángokkal és a füsttel együtt a félelem is eltűnjön.
A farsangi előadás és a tánc előtt vásárt rendeztek, amelyen a gyerekek lekváros és csokoládés fánkot, sós és cukros perecet, sajtos és töpörtyűs pogácsát, valamint pattogatott kukoricát árultak.
Az előadáson a legkisebbek kislibákat játszottak, a középső csoport óvodásai a falusi piacok, vásárok hangulatát idézték fel, a legnagyobbak pedig alkalmi dalocskákkal, mondókákkal, táncokkal szórakoztatták a szülőket, nagyszülőket.
Ezután következett a télűzés. Az udvarban hangos kolompolás és kelepelés közben elégették a szalmabábut. Ezzel véget ért a farsang, véget ért a tél.
Hogy már másnap tavaszi nap sütött ránk, azt ezek szerint köszönhetjük tehát Petrović Eszternek és Falb Melindának, Nagy Máriának és Valent Eleonórának, Takács Gabriellának és Lelik Teréziának, a kis-, középső és nagycsoportos óvónőknek és a Dávidoknak, Ákosoknak, Márkoknak, Krisztiánoknak, Andrejeknek, Nikoletteknek, Emmáknak, Árpádoknak, Teodóráknak, Tianáknak, Leheleknek, Vanjáknak, Andreáknak, Ritáknak, Edvárdoknak...
