Csaknem húsz évvel ezelőtt, pontosan 1990. május 9-én, a győzelem napján, melyet később Európa napjává nyilvánítottak, megjelent az újvidéki Napló, az újabb kori Szerbia első független hetilapja. Alapítója Bódis Gábor, főszerkesztője pedig Németh Árpád volt. Tekintettel a politikai körülményekre, a Napló kiváló fogadtatásra talált, ugyanis azon kevés lapok közé tartozott, amelynek hasábjain azt is el lehetett mondani, amit a hatalomtartók sem hallani, sem olvasni különösebben nem szerettek. A Napló hasábjain nemcsak magyar tollforgatók mondták el a véleményüket, hanem szerbek, horvátok és más nemzetiségűek is.
Hét éven át jelent meg a hetilap, az alatt a hét év alatt, amelyek az elmúlt évszázad alkonyának legsötétebb évei voltak térségünkben. Háború, szegénység, hiperinfláció... Utolsó főszerkesztője Keszég Károly volt, és amikor távozott közülünk, magával vitte a Naplót is, hogy odafenn se unatkozzon. Nem tudom, de majd egyszer valamennyi naplós munkatárs megtudja, hogy létezik-e a mennyei Naplónak lapzártája? És megjelenik-e ott az a hír, hogy a volt naplósok szokásukhoz híven a napokban Feketicsen, azaz Bácsfeketehegyen találkoztak, a Napló egyik leghűbb olvasója és örökös mecénása, Pál Károly jóvoltából. A hosszú, terített asztalt körülülve emlékeztek, és arról beszélgettek, hogy hiányzik a Napló, hiányzik a hetilap szellemisége. Nagyon hiányzik, talán jobban, mint bármikor, ugyanis a demokráciában is vannak hatalomtartók, és a demokrata hatalomtartók sem szeretik különösebben ha a sajtó kissé elmélyültebben foglalkozik velük. Ma is kellene egy független újság – állapította meg a tisztelt gyülekezet anélkül, hogy a Napló újraindítására, vagy egy másik független hetilap megjelentetésére szánták volna rá magukat. Azt viszont megbeszélték, hogy a Napló megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából jövőre alkalmi kiadvánnyal lepik meg a vajdasági magyar olvasótábort.
Pál Károly ezúttal is, mint mindig, igazi házigazdának bizonyult. De nem elégedett meg csupán azzal, hogy a felújított művelődési házban megvendégelje a díszes társaságot, hanem valódi lokálpatrióta módjára alkalmi idegenforgalmi túrát is rendezett számukra, így a jelenlevő ex Naplósok, akik között volt újságíró, politikus, protokollfőnök, tanár és egyéb hivatású személy is, megtapasztalhatták a Horkai Pálinkaház és a Lódi Pincészet mennyei nedűit, a Török-mézet, a Perlaki-tormát, a Bede-pirospaprikát és a feketicsi szorgos asszonyujjak csodásan jó alkotását a csigatésztával. Ez utóbbit finom húslevesbe ágyazva.
