Szó sincs ilyen mezőgazdasági munkáról, azt ősszel szokás elvégezni, és semmi esetre sem a tartományi székváros kellős közepén, a szigorú belvárosban, a kormánypalotától két saroknyira. Mégis, a képen látható sártengernek, az igazi ekés szántást is megszégyenítő mélységű barázdáknak, árkoknak igenis van közük a mezőgazdasághoz. Elsősorban is azért, mert az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának géppark-garázsa előtt húzódnak, a Lazar cár sugárút egyik legszebb szakaszán, ott, ahol a Dunáról még a tiszta, jó levegő betörhet a városba, ahol az új lakótömbök körül még minden zöld és ilyenkor már minden virágzik, másodsorban pedig azért, mert e barázdákat épp az említett egyetemi kar gabonatermesztési és konyhakertészeti szakának autóbusza szántja, nem először, hanem hosszú évek óta, egy mákszemnyi esélyt sem adva a városi kertészet által telepített és egykor szorgalmasan gondozott gyepsáv megmaradásának, de még esetleges újbóli életre keltésének sem. E busz szállítja a hallgatókat, a tanárokat a terepre, a gyakorlati órákra, nem hiszem, hogy a sofőr a Római sáncokon levő egyetemi mintagazdaság kísérleti parcelláin is ilyen kegyetlen pusztítást végezne, mint itt benn, a város szívében, mondhatni a saját pázsiton. De kit érdekel, hiszen ez csak fű, csak egy darabka zöld az egyre terjeszkedő betontengerben...
