Szabadkán az Újítók és Feltalálók Társasága két éve létezik, de az újítók és feltalálók már évtizedek óta igyekeznek elképzeléseiket megvalósítani. Az első egyesületük 1963-ban alakult meg, majd különböző egyéni érdekek miatt felbomlott. És felbomlottak vagy legyengültek azok a szervezetek, intézmények is, amelyek állami forrásokból támogatták és népszerűsítették a műszaki fejlődést. Ma egészen mások a játékszabályok...
– Jómagam már a kezdetektől tagja voltam az egyesületnek – mondja Veréb László az Újítók és Feltalálók Társaságának elnöke –, és miután megszűnt, többedmagammal úgy döntöttünk, hogy egy új szervezetet alapítunk. Kétezer-hétben jegyeztük be a társaságot. Székhelye a Szakegyesületek Szövetsége, azaz a volt Körzeti Gazdasági Kamara, a Corvin Mátyás utca 9. alatt.
Egy irodát bérelnek a Jugoszláviai Magyar Mérnökök és Építészek Egyesületével. Az irodában még nincs bútor, a különböző meghívók, újságkivágások, szakkönyvek, folyóiratok, dokumentumok és egyéb iratok a földön hevernek. Veréb László elnézést kér a rendetlenségnek tűnő állapotért, és azonnal hozzáteszi:
– Olyannyira kevés még a pénzünk, hogy az aránylag kicsi bérleti díjat sem tudnánk magunk kifizetni, a Társaság működéséhez, a kiállítások és előadások megszervezéséhez különböző támogatásokat kapunk. Újításainkat és találmányainkat már két ízben bemutattuk az újvidéki Tesla Festen, szerveztünk egy szabadkai kiállítást, amire nem vagyok túl büszke, de voltunk már Eszéken is. A Tesla Feszt költségeit a Körzeti Gazdasági Kamara fedezte, az eszéki kiállításra és a szabadkaira az önkormányzattól kaptunk pénzt.
A földön fekvő papírok közül egy borítékot emel fel és a kezembe adja.
– Ez egy moszkvai levél, pontosabban meghívó az újítók és feltalálók Archimedes 2009 nevű nemzetközi kiállításra. Ide már nem tudunk elmenni, ugyanis csak a benevezés 1000 euró, ezenkívül ki kellene fizetnünk a kiállítási tárgyak szállítási költségeit, az útiköltséget és még ki tudja mit.
Egy sárga lapra leszek figyelmes, amelyen több rajz van, fent, címként pedig a következő szöveg: A feltaláló „hét főbűne”.
Átmásolom füzetembe a bűnöket:
– Az újító, a feltaláló munkája nemcsak az, hogy feltaláljon valamit. A találmányt le is kell védeni, majd tudni kell értékesíteni, hasznosítani is. Nem elég kitalálni valamit és azt a kiállításokon bemutatni. Mellesleg, nagyon sok kiállítást azért szerveznek meg, hogy ott az újítások, találmányok révén ötletekhez jussanak mások. Társaságunk, amely egyelőre mintegy harminc tagot számlál, minden hónapban tart összejövetelt, amelyen ezekről a kérdésekről tanácskozunk. Természetesen időnként vendéget is hívunk, és néha a mások által szervezett szemináriumokra, előadásokra is elmegyünk. Azzal a céllal, hogy érdekeinket minél jobban védeni tudjuk, minden olyan hazai és külföldi szervezettel, egyesülettel, intézménnyel együttműködünk, amely ebben segíteni tud. Szoros kapcsolatunk van a Magyar Szabadalmi Hivatallal, a szegedi Innovációs Ügynökséggel, a Dél-alföldi Feltalálók és Újítók Egyesületével stb.
Beszélgetésünk közben ismét a pénzre terelődik a szó. Veréb László ezzel kapcsolatban a következőket nyilatkozza:
– Sokan arra panaszkodnak, hogy nincs pénzük. Nem tudnak alkotni pénz nélkül. Egy találkozónkra meghívtuk Nagy Ferenc magyar főkonzult is, aki erre azt mondta, hogy annyi pénz van, amennyit csak akarunk, csak tudni kell elvenni. Hát mi most ezzel próbálkozunk. Találkozóink másik lényeges része a pályázatírás, annak elsajátítása, módja, mikéntje. Tudjuk azt, hogy a pénzek megszerzéséhez nem elegendő egy jó projektum, amelyet egy jól megfogalmazott pályázat kísér, hanem ekörül komolyan lobbizni is kell. Azt is tudjuk, hogy sok esetben egy-egy pályázatot azért írnak ki különböző alapítványok, hogy ötleteket gyűjtsenek. Mindettől függetlenül, és attól függetlenül, hogy munkánkat sokan nem értékelik kellőképpen, hogy sokszor a társadalom peremére akarnak szorítani minket, hogy sokan eszelőseknek tartanak bennünket, igyekszünk egy jól működő, sikeres szervezetet építeni, és bizonyítani létünk fontosságát.
