Színes volt az idén is a magyarkanizsai község napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat, ám a megemlékezések és szórakoztató programok sorában ezúttal olyan megmozdulások is voltak, amelyek túlmutattak az ünnepen, hiszen szervezőik összekötötték a kellemest a hasznossal.
A Nektár Méhészegyesület hagyományos mézfesztiválján például nem érvényesült a kiállításokon tapasztalható törvényszerűség, miszerint mindent a szemnek, és semmit a kéznek, mert az idelátogató gyerekek nemcsak nézhették a méhecskék által előállított mézet, hanem meg is kóstolhatták az ínyencségeket.
Hatalmas sikerként könyvelheti el az örökbefogadó napok megszervezését a Mancs Állatvédő Egyesület, mely nemcsak a diákok körében szervezett plakátkészítő pályázattal és az elkészült alkotásokból összeállított kiállítással jelent meg az ünnepen, hanem befogadó családra váró kutyákkal is.
Dávid József, az egyesület elnöke elmondta, hogy a község összes oktatási intézményében meghirdették a Fogadj örökbe című plakátkészítő pályázatot, részt is vettek rajta óvodások és általános iskolás diákok egyaránt. Ugyanakkor vigyél haza címmel örökbefogadó napot hirdettek meg a községnapi ünnep keretében, és sokan meg-megálltak a városháza előtt kis parkban felállított standjuk mellett. Ennek köszönhetően már az első napon hét kutyának sikerült új gazdát találni!
Vadász Kávai Piroska, Magyarkanizsa helyi közösségének elnöke és segítőtársa, Bohata Ibolya arra a bonyolult feladatra vállalkozott, hogy a kézműves kirakodóvásár árusai között nem tárgyi, hanem szellemi portékát kínál, pontosabban információkat a helyi közösség munkájáról, valamint az új helyi járulék bevezetésének fontosságáról.
Az elnök asszony szerint nagy a zűrzavar a lakosság körében, amikor a helyi önkormányzatról és a helyi közösségről beszélnek – összemossák a községet a településsel, a községi vezetőséget a helyi közösségivel. A helyi járulék a magyarkanizsai lakosok pénze, senki el nem veheti tőlük, kizárólag meghatározott célokra, tervezett beruházásokra, meglévő közművek fenntartására, fejlesztésére, bővítésére fordítható. Továbbra is nagy szükség van a közösségi teherviselésre a már meglévő köztulajdon megóvása és a leendő beruházások, no meg a társadalmi és civil szféra támogatása érdekében – magyarázták a hölgyek az erre járóknak.
Közösségépítésben jeleskedtek azok is, akik kiérdemelték a község Pro Urbe díját. A Pro Urbe emlékplakettre rászolgált Hodik Erzsébet 25 éve a Vöröskereszt Községi Szervezetének titkára, munkásságát humanitás, széles körű problémamegoldás, részrehajlás nélküli segítségnyújtás jellemzi, lételeme az emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntes szolgálat – áll a méltatásában.
A Magyarkanizsa Községi Nyugdíjas-egyesület is méltán kapott díszoklevelet, hiszen már 65 éve fejti ki szerteágazó tevékenységét. Nyolc helyi szervezete felöleli a község mintegy négyezer nyugdíjasát. A község legrégebbi és legtömegesebb, politikamentes szervezete nevében Molnár Csikós Benedek, az egyesület elnöke vette át az oklevelet.
Csápek József magyarkanizsai diakónus, író és publicista „a vajdasági magyar ember életvitelét, humorát, bánatát és örömét, mindennapos küzdelmét taglaló könyveivel megkérdőjelezhetetlenül kiérdemelte Magyarkanizsai község legrangosabb Pro Urbe díját” – áll a méltatásban.
Állampolgárok csoportja vélte úgy, hogy dr. Božena Suđi nyugdíjas gyermekorvos ugyancsak kiérdemelte a rangos elismerést, hiszen mindig hivatása magaslatán állt, a reménységet jelentette betegei számára. Tímár Anna nyugalmazott oromi tanítónőt is állampolgári csoport jelölte sokrétű munkásságáért. Alapítója volt a felderítőcsapatnak, oszlopos tagja a fotócsoportnak és a Vöröskereszt helyi szervezetének. Nyugdíjbavonulása óta is aktív tagja a közösségnek.
Színes képriportunk csak ízelítőt tud adni abból, ami a községnapon történt: a hagyományok és az újdonságok gazdag egyvelegéből.
