Termés híján szárvágás, kúpozás és ügyességi versenyek szerepeltek programon, és főzőversenyt is tartottak a zentagunarasi MAG Hagyományápoló Egyesület által szervezett IV. Hagyományos kukoricatörésen. A rendezvényt a Topolya és Zenta főút melletti Kiss-tanyán és környékén tartották meg.
Zentagunaras központjában reggel 7 és 8 óra között harmonikaszó mellett gyülekeztek a helybeliek, a közelről és távoltól érkezettek, hogy azután ki traktorral, ki személyautóval közelítse meg a tanyát, ahol meleg tea és lilahagymás zsíros kenyér járt a jó reggelt mellé. A falatozás után megkezdődött a verseny előkészülete, a csoportok elhelyezkedtek a tanyaudvaron, tüzet gyújtottak, elkapták a babételhez való alapanyagokat, a csapatok másik fele pedig a szárvágáshoz készülődött. A házigazdák köszöntője után a gazda és a bandagazda jelképesen egyezséget kötöttek a munka elvégzéséről, majd kivonultak a föld szélére, ahol a magukkal hozott hagyományos falusi reggelit tálalták, mi pedig KissÉvától, a rendezvény főszerevezőjétől tudtuk meg a részleteket.
– A rossz termés miatt változtattunk a kukoricanap programján, hiszen a főút melletti tanya szomszédságában fekvő földterületen sem termett az idén a tengeri. A meghirdetett versenyünknek ettől függetlenül nagy visszhangja volt, tavaly öt, az idén viszont tizenkét csapat jelentkezett. Zentáról, Orompartról, Feketetóról, Szivácról, Tavankútról, Adáról, Hódegyházáról, Pacsérról, Felsőhegyről, Zentáról érkeztek a hattagú csapatok, és két helybeli csoport is versenyezett. Szárvágásban, kévekötésben és kúpozásban mérték össze tudásukat, a zsűri leginkább a küllemet osztályozta. Ügyességi játékos vetélkedőkön is részt vettek, a föld végén terítettek meg, a hagyományos parasztreggelit mindenki hozta magával, a babfőzőverseny keretében pedig itt készült az ebéd is. Jó a visszhangja a kukoricanapunknak, többen támogatták a településről, ennek köszönhetően a legügyesebbeket megjutalmazhattuk – mondta a MAG Hagyományápolók elnök asszonya.
– A felsőhegyi határban sincsenek sokan már, akik kézzel vágják a szárat, mi valóban a hagyományt őrizzük a gyakorlatban is. Nálunk otthon három hold le van vágva, kúpban van a szár, a birkák miatt jobb ha így áll, mint ha préselnénk. Aióta léteznek ezek a versenyek, igyekszünk mindegyiken megjelenni, de nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Hoztuk a hagyományos reggelit: pálinka, szalonna, hagyma, kis gyümölcs, tejtermék kerül a sor végén a földre terített pokrócra. A szárvágóm megélesítve. A mi vidékünkön vágó van, ám attól függően, ki honnan érkezik, vannak, akik kiskapát, sarlót használnak. A spárgát is hoztuk, régen szárba kötötték, kenderbe, de cirkot is vetettek a kukorica közé, és azt megfonták – ezt már a csaknem hatvanéves Ősz Szabó Ferenctő ltudtuk meg. – Nagyon gyenge volt a termés, ennyire gyengére nem emlékszem, a górém csak negyedig telt meg kukoricával – mondta.
A szárvágás jó ütemben, rendkívül jó hangulatban és gyorsan zajlott, érezhető volt, hogy a jelenlevők mindegyikének évtizedes tapasztalata van ebben a paraszti munkában. A zentaiak és a sziváciak előtt végül a helybeliek munkáját értékelték összhatásában legszebbnek a zsűri tagjai, a babfőzésben is hasonló eredmény született, a Feketetóról és Hódegyházáról érkezettek pedig különdíjban részesültek. A szárvágás napján készült fotók is arról tanúskodnak, hogy munka közben is jól érezheti magát az ember.
