A 29-es számú, Szent András nevét viselő kishegyesi cserkészcsapat tagjai
A gyámolításra szoruló öregek és a kristálytiszta szeretet bűvöletében szüleikhez és a velük törődő felnőttekhez ragaszkodó gyermekek látványa tud a legjobban meghatni mai érdekelvű világunkban. Az utóbbiakkal hozott össze a sors mostanság többször is: először az aradi tizenhármak emléke előtti főhajtás és a magyar szabadságharc utolsó győztes csatája monumentális emlékművének megkoszorúzása alkalmából, most pedig egy remekül megszervezett templomi szertartáson…
Főhajtás a magyarság vértanúinak emléke előttGyönyörködtem bennük, ahogy egyenruhájukban előttem masíroztak a vasárnapi nagymise után a kishegyesi Nyugati Temető felé, hogy külön, önállóan – eszményképeik, az őket irányító vezetőik: Kecskés Endre és Fabó Dudás Róbert irányításával – méltóságteljesen ők is fejet hajtsanak a magyarság vértanúinak emléke előtt. Láttam őket boldognak, büszkének, lelki szemeimmel pedig jövendőbeli rendes embereknek. Őket, a 29-es számú, Szent András nevét viselő cserkészcsapat tagjait: nagyobbacskákat, és egészen kicsiket. Olyanokat, akik a koszorúzás után könnyen felmásztak a rájuk várakozó traktor pótkocsijára, és ducikákat, akiknek segíteni kellett… Mert innen mentek vissza a táborhelyükre, a Welker-tanyára, ugyanis a gyermekhét alkalmából – a Varga Zoltán vezette szegedi csoporttal együtt – ott tartottak kis műsorokat, raktak esténként tábortüzet.
A vasárnapi nagymisénVezetőjük, Kecskés Endre, az észak-bácskai magyar cserkészegyesület kulcsembere, végigjárta a tiszti képzés igen rögös útjait, amíg beírta nevét a magyar cserkészet jelenkori történetébe. Miben látja ő a gyermekekkel való, kissé komolykodó, kissé játékos, de mindenképpen jellemformáló és nevelői célzatú foglalkozás lényegét?-– Sokat foglalkoztatott ez a kérdés, miközben lélekemelő szavakat hallottam a kiscserkészek szájából, ám igazán az döbbentett rá a lényegre, amikor kérdésemre, hogy miért szeretne cserkész lenni, Szoreny Petike azt válaszolta: „A Jóisten katonája akarok lenni!.” Ezen elgondolkoztam: vajon egy felnőtt tudna-e ilyen feleletet adni? – mondja Endre.Hallottam már sokat Békésszentandráson is a cserkész-világ szívet melengető eseményeiről. Sztoján atyáról is olvashattunk a lapokban, aki Muzslyán elindította a vajdasági mozgalmat. Endrét a további tervekről kérdezem.– A község napja táján, egybekötve az iskolanappal, Muzslyáról és Szabadkáról is egy-egy autóbusznyi gyerek érkezik majd hozzánk. A nagycsaládosokkal együtt szerveztük meg az agyagozók, nemezelők alkotásainak kiállítását. Készülünk közben az András-napra is, amikor mindig ünnepi szentmisén vesz részt a csapat. Azután jön a Mikulás-nap, majd egy küldöttség Bécsbe utazik, hogy a Születés templomából elhozza a békelángot, hogy mire eljön a karácsony, minél több házban égjen a gyertya.
Tábortűznél
