Nem is annyira egyszerű a minket körülvevő világot megérteni. A kamaszkor szép, de nehéz is. Különösen akkor, ha nem kapod meg azt a segítséget és figyelmet, amit joggal elvársz környezetedtől. Ilyenkor nagyon jól jönne egy sziget, ahol megértenek, ahol tudják, mi jó neked. Ezért van a Kamasztábor! – üzenik a bácskossuthfalvi Nyári Táborok szervezői, akik 16. alkalommal hirdették meg ezt a rendezvényt, és egyideűleg tartották meg a 20. Ügyesség- és Készségfejlesztő Játéktáborral, valamint a tehetséggondozó 27. MIT-táborral.
Az Id. Kovács Gyula iskola udvarában bőven van hely a majd háromszáz résztvevőnek (Fotó: Nagy Magdolna)
Temerinből érkeztek: Varga Krisztina, Kalácska Réka, Zsarkó Katarina, Horváth Zsanett (Fotó: Nagy Magdolna)
A fiatalabbak egy csoportja helyismeretbővítő, falujáró körút után pózolt lapunknak (Fotó: Nagy Magdolna)
A legkitartóbbak a tűző napon is kiválóan táncolnak (Fotó: Nagy Magdolna)
Ebből a „játékból’ csak jó dolgok születhetnek (Fotó: Nagy Magdolna)
Nem kevesebb mint nyolcvan fő gondoskodik a táborozókról, közöttük a szakácsok (Fotó: Nagy Magdolna)
Besnyi Szabolcs szervező szerint a tábor népszerűségének kulcsa a körültekintő előkészítésben van, és az sem mellékes, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a szabadidős tevékenységre és a biztonságra (Fotó: Nagy Magdolna)
Tóth Rolland szabadidő-felelős szerint a táborban egy új világ várja a résztvevőket (Fotó: Nagy Magdolna)
Az egy hét együttlét július második hetére esett. Míg korábban a fiatal táborozók több héten át belakták az Id. Kovács Gyula iskola udvarát, sőt időnként az egész falut is, addig most egy hétbe sűrítik a három tábor programját. Ezzel nyilvánvalóan nagyobbá vált a zsongás, a gyerekeket pedig még több inger éri. Mert különben is szüntelen játék, odafigyelés, szinte észrevétlen, játék leple alatti készségfejlesztés várta őket. Ezt erősítették meg a táborozók, de a szervezők törekvése is pont ilyen irányú.
– Soha nem voltunk ennyien egyszerre a táborban, viszont el kell mondani, hogy voltak olyan időszakok a 2000-es évek elején, amikor egymást követően öt heti tábort csináltunk egyenként százötven-kétszáz résztvevővel. Összességében akkor sokkal több gyerek volt, mint most – mesélte a bennünket fogadó Besnyi Szabolcs szervező, akinek a neve beivódott a táborozók (és nem csak az övéké) tudatába. – Utána a 2010-es évek környékén kezdett el csökkenni a létszám, majd 2014, 2015-ben már nagyon kevesen voltunk. Azóta ismét sikerült növekedést elérnünk, idén 287 gyerek volt a táborban, valamint 80 felnőtt, akik gondoskodnak a zavartalan és izgalmas mindennapokról, ha kell, pótanyuka, pótapuka szerepet töltenek be.
Mi a titka táboraik sikerességének? Merthogy a nívóról tartjuk őket számon.
– Sokszor kérdezik tőlünk, hogy tudunk ennyi játékot kitalálni, hogyan lehetünk ennyire kreatívak. Én azt gondolom, hogy talán kreatívak is vagyunk, de sokkal inkább az számít, hogy alaposan megtervezzük a tábort. Elég nagy tapasztalatunk van, ezenkívül, ha időben végiggondoljuk, mit kínáljunk, min csiszoljunk, akkor jó úton járunk. Noha 27-28 éve szervezünk tábort, a tapasztalat levonása, a szükséges módosítások, csiszolások, újítások azonban sohasem maradhatnak el.
Hogyan továbbadni a tapasztalatot, ha a szervezők változnak? Vagy egy mag csak marad?
– Igen, hárman, rajtam kívül Méhes Béla és Mašić Dejan legrégebb óta vagyunk itt. Fontosnak tartom azt, hogy átvisszük egyik évből a másikba a tapasztalatainkat, lejegyezzük a fontos megfigyeléseinket, és ha a következő évben nem is vagyunk itt, a tapasztalat lejegyezve marad, lehet rá építeni. Az információ tovább megy, még ha az emberek cserélődnek is. Ezenkívül képezzük az embereket, és alaposan felkészülünk. Nem aszerint dolgozunk, „ha eső lesz, majd csinálunk valamit”, hanem B-terv forgatókönyvünk van minden eshetőségre a hét és a nap minden szakaszára.
Másmilyen volt a felkészülés az induláskor, mint most?Huszonhét év alatt a nemzedékek életvitele, elvárásai, mozgósíthatósága is megváltozott.
– Azt gondolom, hogy másmilyenek a gyerekek, mint akkor voltak, de ez így van rendjén. Változik a világ, méghozzá intenzíven. Ennek megvannak az előnyei, és nyilván a hátrányai is. Erre reagálni kell. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekek ne csak itt legyenek, hanem élvezzék is, fejlődjenek, számukra érdekes legyen a program, akkor szervezőként is változni kell. Mi húsz évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy focizzunk egyet, akkor arra ugrott mindenki, most viszont sokkal érdekesebb programok kellenek, mert konkurálni kell a telefonnal, az internettel, az összes alkalmazással, a messengerrel, instagrammal, egyebekkel. Nem elbújni kell, hanem meg kell tanítani a gyerekeknek ezek használatát, mert veszélyeket is rejtegetnek. Erre a tábor jó felület lehet.
Mi az, ami igazán kihívást jelent a gyerekek számára?
– Ez nagy kérdés, hiszen ömlik az információ, készen tálalva kapnak mindent, így gyakran első pillantásra a tábor nyújtotta lehetőség számukra „uncsi”. Azért arra törekszünk, hogy változatos programmal várjuk a gyerekeket, olyanokkal is, amit egyébként nem érhetnek el, ilyen a „séta” hat méter magasban, amit természetesen hegymászó öltözékben hajtanak végre, teljes felügyelet mellett. Ilyen a Vadon kaland elnevezésű al-táborunk is, ahova meglepően sokan, 39-en jelentkeztek. Ők folyamatosan a szabadban vannak, és részt vehetnek egy éjszakai kint alvásban, amire semmit sem visznek magukkal. Az ilyen lehetőségek izgalmasak, magukkal ragadóak, és legtöbb esetben elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy ezután leüljünk egy „egyszerű” kártyapartira.
Bácskossuthfalván idén is a futball, az önismeret, a fitnesz, a hiphoptánc, a modellezés, a természetbúvár, az íjászat… kötötte le a táborozók figyelmét, de egy keretmese is végigkísérte a hetet, amivel a szervezők reményei szerint motiváltabbá és érdekesebbé tudták tenni a foglalkozásokat. Ez a Flúgos futam, és a Nyolcvan nap alatt a Föld körül történetének az egyvelege volt, de a mindennapokba belopták Hollywood hangulatát is.
Vajdasági gyerekeken és fiatalokon kívül idén szép számban érkeztek Magyarországról is, Mélykútról valamint Budapestről. A kora délutáni zsibongó iskolaudvart, sátorerdőt látva az az érzésünk támadt, hogy mindebből csak jó dolgok születhetnek.
– Ha nagyon röviden kell megfogalmazni, akkor azt mondanám: élményt és kihívást kínálunk Bácskossuthfalván. A gyerekeket számos pozitív élmény éri nálunk, egy új világba csöppennek – mondja a helybeli születésű, Magyarországon dolgozó Tóth Rolland, aki Tojzán Ákossal szabadidő-felelős. Rolland 2005 óta önkéntes, és meggyőződése, hogy most is kiváló gyerekek érkeznek táborba, akárcsak a korábbi években.
– Annyi a különbség, hogy most más kihívások elé kell állítani a gyerekeket, mert más az ingerküszöbük. A tábor minden egyes pillanatában legalább két program fut egyidejűleg, egy a gyerekeknek és egy a kamaszoknak, ám olyan délután is van, amikor egyszerre több tíz programot kínálunk.
Külön öröm a szervezők számára, hogy nagyon sok a visszatérő. Ilyenek a temerini Kalácska Réka, Zsarkó Katarina, Horváth Zsanett, akik közül valaki már ötödik alkalommal tölt egy nyári hetet Bácskossuthfalván. A jó hangulat szólít vissza, mondják a lányok, ami azzal is jár, hogy társaikat is magukkal hozzák. Így társult hozzájuk idén Majoros Lara és Varga Krisztina is.
