Egy román nábob Hammametben

Georghiu Sebastian román műépítész származásáról legendák keringenek, kalandor volt, vagy csak szeretett utazni, erre nehéz utólag választ adni. Minden esetre nevét Tunézia tengerparti városában, Hammametben nagy becsben tartják. A források szerint 1923-ban érkezett az akkor még provinciálisnak számító észak-afrikai településre, s kinézte magának a városka legszebb telkét. Nem messze a római romoktól, az antik villák maradványaitól, egy 16 hektáros területen építkezésbe fogott, s egy igazi kis édent teremtett magának a tengerparton. Hammamet fejlődésének nagy lökést adott Sebastian, példáját követve gombamód szaporodtak az üdülőépületek.

A Sebastian villa úgy épült, mint a lucaszéke, de végül elkészült. A tekintélyes méretű ház tulajdonosának egyéni ízlését tükrözi. Mint a keleti építményeknél általában, kívülről keveset árulnak el a fehérre festett falak, az egyszerű formák, de harmóniát sugallnak. A milliomos által építtetett házról Frank Lloyd Wilde amerikai építész azt írta: „Ez a legszebb villa, amit valaha láttam.” Véleménye mértékadó lehet, mivel az úgynevezett szerves építészet képviselőjeként – miszerint az épületnek összhangban kell lennie a környezetével, a körülvevő tájjal – ítélte meg a hammameti villát. A kapun belépve szép világ tárult elénk. Az arányos átrium méretes uszodát fog közre a belső udvaron, partján különlegesség a fekete márványasztal, amely mellett népes vendégsereg hűsölhetett. Az épületben ízléses szobák tekintenek a tengerre. A bútorokat a berber hagyományok ihlették, az ülőgarnitúrákban is a keleti kényelem dominál. A konyha mérete és felszereltsége is az egykori pazar vendéglátásokról árulkodik.

Igazi kuriózumba, a fekete márvány fürdőszobába az őr csak kacsintás után engedett fel bennünket, értettük a célzást, baksis csúsztattunk a tenyerébe. Megérte. A zuhanyzó, a tükörfalak, a jakuzzira, s ókeresztény fürdőmedencére emlékeztető süllyesztett kis medence, a fekete márványkád a luxuslakók kényelmét szolgálta. Visszarepülve az időben könnyű elképzelni, ahogyan az emeleti erkély kerevetein elnyújtózva az esti tengeri szélben kényeztették magukat a lakók. Hammametet illusztris vendégek keresték fel, például Paul Klee, a híres festő hosszasabban időzött itt. A Sebastian villában is hírességek adták egymásnak a kilincset, a teljesség igénye nélkül látogatói voltak Oscar Wilde angol, Jean Cocteau, André Gide, George Bernanos, Roger Martin du Gard francia író, Alberto Giacometti svájci szobrász, Pablo Picassso spanyol képzőművész is. A második világháború alatt is nemzetközi „vendégekkel” büszkélkedhetett a ház. Rommel tábornok, az afrikai hadműveletek „sivatagi rókája” itt rendezte be főhadiszállását, majd a hadiszerencse változásával, a szövetségesek, Montgomery és Eisenhower tábornokok is megfordultak a házban. A legenda szerint Sir Winston Churchill e falak között írta emlékiratainak egy részét.
Sebastian némi narcisztikus tulajdonságára utal, hogy mellszobrai a ház legkülönbözőbb részein bukkannak fel.
A kertről külön érdemes szólni. A bejáratnál – úgy tartják számon – a világ legnagyobb lakk freskója található. A mozgalmas, színes alkotás az ország sűrített történelmét ábrázolja. A parkot öt földrész mintegy száz botanikai érdekessége díszíti. Szépen rendben tartott kis ösvényeken kanyaroghatunk, többek között a trópusi és egzotikus, a színek és illatok kertrészekben. A növények eredetét magyarázó táblák mutatják, elszórva egy-egy modern szobor látványa lepi meg az embert.

A román nábob építményével iskolát teremtett, formája, stílusa a később épült villákban is fellelhető. Ő tette divatossá a várost, ami napjainkban is a tunéziai és a nemzetközi elit kedvelt üdülőhelye maradt. A dúsgazdag román örökös nélkül halt meg, vagyona a tunéziai államra szállt. Az épületegyüttes igazi funkcióját 2001-ben találta meg, Hammamet Nemzetközi Kulturális Központ néven színházi bemutatóknak, koncerteknek, balettelőadásoknak és kiállításoknak ad helyet a Hammamet Fesztivál színhelye.