Eredményhirdetésre várva
A szenttamási Pekality Zoltán immár három évtizede bernáthegyi kutyákat tenyészt. A nem túl nagy udvarban az esztétikailag kifogástalanul kialakított külön „szobákban” jelenleg 11 kutyát tart.
Érkezéskor nagy csaholásra számítottam, hiszen a nagy testű kutyának valóban erős hangja van, ehelyett azonban olyan csend fogadott, mintha minden üres lenne. Zoli elmondta, nagyon sokan megfordulnak nála, külföldi kutyatenyésztők is jönnek, ezért az állatok egészségére, az esztétikára és a rendre külön oda kell figyelni. A csendre különösen. Az egyik szuka éppen ellik, ezért a nappaliban ülünk le, ahonnan monitoron keresztül követjük a folyamatot.
(A bernáthegyi kutya származása nem tisztázott, de igen ősi fajta, valószínűleg a tibeti fajta leszármazottja. Évszázadokon keresztül életmentésre tenyésztették és nevelték az Alpok hóborította hatalmas hegyei között. A korabeli krónikák így írnak róluk: „Csodálatos ebeket tenyésztettek itt, amelyek rendkívül bölcsek, szimatuk fantasztikusan éles, és gyakran még a 8–10 méter mély hó alól is kimentik az embert.)
Miközben a konyhában elkészült a tea, Zoli elmesélte, hogy kereken 30 évvel ezelőtt kezdett el „kutyázni”, és a nagy testű kutyák mindig családtagnak számítottak.
− Már annak idején nagyon megtetszettek a nagy testű kutyák, viszont olyat szerettem volna, ami nyugodt természetű és szereti a gyerekeket. Egy törzskönyves bernáthegyi szukát vásároltam a turiai Đorđe Miloščintól, akit már akkoriban is az ismertebb kutyatenyésztők közé soroltak. Azokban az inflációs időkben 200 német márkát adtam érte, ami hatalmas összegnek számított. A kollégák felvilágosítottak, hogy mielőbb fedeztessem, a kiskutyákat pedig vigyem kiállításra, hogy tudjam őket törzskönyveztetni, mert így gyorsabban megtérül a befektetés. Az első kiállításra, amelyen részt vettem, nagyon szép kutyákat hoztak, több tenyésztővel is megismerkedtem, és eldöntöttem, hogy belevágok. Akkor olyan szabályok voltak, hogy három egymásutáni első helyezés hozza meg a kutyának a sampiont, azaz kitűnő titulust, ami egyúttal a tenyésztőnek is a legnagyobb elismerést jelenti. Ezután vettem még egy kant és egy szukát, a kiskutyákat pedig eladtam, az árból teljesen új vérvonalú szülőket vásároltam. Tulajdonképpen így kezdődött az egész. Ma már 10–12 magas minősítésű kutyám van,a legtöbbet külföldről hoztam be, magas vérvonalú szülőktől. Ha visszatekintek az időben, talán több mint tíz év kellett ahhoz, hogy olyan bernáthegyi-tenyésztőként elismerjenek, akinél garantált a magas minőség és vérvonal – mondta Zoltán.
A tenyésztő cégtáblája
Pekality Zoltán kedvencével, Szerbia bajnokával
Érmek, serlegek és elismerések
A kérdésre, hogy milyen tulajdonsága van egy bernáthegyinek, kifejtette, amellett, hogy mentőkutyáról van szó, nagyon ragaszkodik az emberhez, különösen a gyerekekhez. Amekkora a termete, akkora a szíve, és amikor ezt valaki megtapasztalja, szinte azonnal megkedveli – tette hozzá mosolyogva.
(A bernáthegyi jó természetű, barátságos, az egyik legkiegyensúlyozottabb fajta. Értelmes és türelmes. A családjával szemben ragaszkodó, gyakran kimutatja szeretetét, és nem szereti, ha valamiből kihagyják. Kimondottan érzékeny a dühös szavakra. Nem ugat sokat, nem verekedős, nem ás és nem rág szét dolgokat. Megbízható, nyugodt, a gyermekeket nagyon szereti. Ha szükséges, megvédi gazdáját és annak otthonát, bár nem erre a faladatra tenyésztették ki.)
– Ha egyszerű emberekkel beszélgetünk a bernáthegyiről, csaknem mindenkinél az ugrik be, hogy nagy testű kutya, sokat eszik, nagy helyre van szüksége, drága és igényes házi kedvenc. Mennyire igaz ez az állítás?
– Ezt nem igazán tudnám alátámasztani. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a bernáthegyi egyáltalán nem eszik sokat, viszont oda kell figyelni, hogy minőségi ételt kapjon. A helyszűkéről pedig annyit, hogy ha naponta kivisszük a szabadba, sétálunk vele, levesszük a pórázt, hogy kifussa magát, ettől nem igényel többet. Nem csak a bernáthegyinek, más nagy testű kutyának sem. Ez nem szobakutya, nem lehet lakásban tartani. Ami a tenyésztéssel járó kiadásokat illeti, a legtöbb pénzt a kiállításokon való részvétel és az ezzel járó utazás viszi el. Külföldre is rendszeresen járunk, távolabbra is elmegyünk, néha több kutyával, és ilyenkor a benevezési díj mellett az üzemanyag, a szállás és a néhány napos ott-tartózkodás nem olcsó. A gondok közül elsősorban azt emelném ki, hogy hosszúszőrű fajtát gyakrabban kell fésülni, továbbá nagyon oda kell figyelni a kullancsokra is. Egy-egy séta után kötelező átvizsgálni az állatot, és ha bajt észlelünk, azonnal hívni kell az állatorvost. Nyáron a bernáthegyi sokkal többet nyáladzik, a száján keresztül „izzad”, ezért többször furcsának tűnik, amikor megrázza a fejét, és a nyála odaragad a nadrágunkhoz vagy bárminkhez. Végül, de nem utolsósorban ide tartozik még a mindennapi takarítás, etetés, sétáltatás, ami minimum 2–3 órát vesz el az ember idejéből. Tehát nincs ünnepnap, de még szabadnap sem.
(A bernáthegyi színe: vörös és fehér. A vörös szín különböző árnyalatokban fordulhat elő. Rövid és hosszú szőrű változata is van. A bernáthegyinek erőt, biztonságot sugárzó hatalmas termete, széles és izmos háta van, vastag bundája pedig jól védi az időjárás viszontagságaitól. Magassága: 70–85 cm (kan), illetve 65–75 cm (szuka). Súlya: 50–80 kg.)
Én vagyok a legjobb!
– Szinte el sem fér a szobákban a hazai és külföldi kiállításokon kapott rengeteg serleg, érem és elismerés. Melyek azok a kritériumok, amelyek szerint egy kiállításon osztályozzák a bernáthegyi kutyát?
– Kicsi korától kezdve oda kell figyelni arra, hogy a követelményeknek megfelelő, izmos, jó tartású, és persze szocializált (azaz nem agresszív) kutyánk legyen. Minőségi eledelt adunk neki, de semmiképpen sem szabad hagyni, hogy elhízza magát, mivel erre különösen hajlamos. A testtartása a legfontosabb, a fej típusa és tartása, a kifejlett mellkas és csontozat, az állkapocs és a fogazat, a hátsó lábak állása, a gerinc, de még a szeme színe is fontos. Kicsi koruktól kezdve szoktatom őket a magassághoz, úgy, hogy egy asztalra teszem őket, ott körbe mennek, leülnek, felállnak. Mindez azért fontos, mert tényleg magasra nőnek, és idővel kialakulhat náluk a magasságtól való félelem, vagyis nem mernek lefelé nézni. Ha ezt megszokja, később sokkal könnyebb vele dolgozni, mozogni. A kutya másfél éves korától kaphat valamennyivel több tápot, itt egy kicsit engedünk a minőségen, de nem sokat. Ez egy felnőtt kutya esetében naponta 1,5−2 kg húst vagy 1 kg kutyatápot jelent, a kiskutyákat viszont többször, 3 és 4 alkalommal etetjük.
– Mint tapasztalt kutyatenyésztő, sokat jársz kiállításokra, több szakemberrel is beszélgettek, véleményt cseréltek. Hogyan látod, Szerbiában jelenleg milyen a fajkutyaállomány?
A Pekality házban minden a kutyákról szól
– Szerintem ezen a téren jól állunk, vannak nagyon jó vérvonalak, kiváló állományok, amelyek bármely külföldi megmérettetésen megállják a helyüket. Nagy hátrány viszont az, hogy nálunk az életszínvonal sokkal alacsonyabb, és a kiskutyákat nem tudjuk olyan áron értékesíteni, mint külföldön. Ez pedig automatikusan azt jelenti, hogy nem tudjuk minden esetben lefedni a tenyésztéssel járó költségeket. A másik dolog: egy itthoni kiállításon való részvétel 50–100 euróba kerül, külföldön 400–600 euró körül mozog. Lehet, hogy éppen ezért jönnek a külföldiek szívesen a szerbiai kiállításokra, mert mindamellett, hogy szeretik a vendégfogadást, minőségből sincs hiány, és a nyugati világtól sokkal olcsóbbak vagyunk.
– Ha valaki úgy dönt, hogy akár házőrzőnek, akár családi kedvencnek vesz egy bernáthegyit, mire kell odafigyelni?
– Kiváló házőrző kutya, jelzi, ha idegen lép be a kapun. Ügyelni kell, hogy ne legyen mellette másik, agresszív kutya, mert akkor ő is azzá válik. Erre mi, tenyésztők külön odafigyelünk, mivel a bernáthegyinek nem szabad támadnia. Továbbá több alkalommal el kell vele menni olyan helyre (például kiállításra), ahol más kutyák is vannak. Nem utolsósorban pedig külön odafigyeléssel vásároljunk bernáthegyit, minőségi állományból. Egy jó vérvonalú kiskutya ára 300 és 500 euró között mozog, de persze lehet sokkal olcsóbban is találni. Én mindig úgy szoktam mondani, hogy a „stojadin” és a Mercedes is autó, csak nem egyforma a minősége és az ára.
– Végezetül meg kell kérdeznem: megszámoltad-e már a serlegeket, érmeket, elismeréseket?
– Igazából nem, de 300 biztosan van. A feleségem persze pontosan tudja, mivel ő szokott takarítani – mondta mosolyogva a szenttamási kutyatenyésztő.
