Göblös Csaba a kisautóval
Nagyobb a kormánykerék, mint az autó
Nagyobb a kormánykerék, mint az autó
Mindössze 19 lóerő van ebben a motorban (puch4.jpg)
A klasszikus újságírói szólás szerint a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Nos, jelen esetben a téma, konkrétan egy, igaz még részben, de gyönyörűen felújított, 1969-es Steyr Puch, piros színben tündöklő Ferrari, amely láttán azonnal gyorsan kezdett dobogni munkatársunk szíve, mert valljuk be őszintén, Zenta utcáin nem mindennap látni ilyen meseautót. Természetesen, egy kis türelmet kérve a riportalanyomtól, akivel egy másik, „utcán heverő téma” kapcsán megbeszéltem a találkozást, közelebbről is megcsodálhattam a kicsi kocsit, és szóra bírtam a restaurátorát. A zentai származású osztrák állampolgár, Göblös Csaba kedvtelésből foglalkozik régi járgányok felújításával, és Ausztriából hozta haza a gépjárműt.
– Ez a kocsi egy idősebb emberé, akinek több autója is van és visszaemlékezve a gyermekkorára megvásárolta ezt is, s megkért, hogy újítsam fel – mesélte beszélgetőtársunk, aki azt is elmondta, hogy jórészt eredeti alkatrészeket használt fel a felújítás során, pedig ezek a tartozékok nagyon sokba kerülnek és nagyon nehéz őket beszerezni.
– A lendkereket például Adán kellett csináltatni, s csak ez 250 euróba került, ami ahhoz képest olcsó is volt, mert mindez Ausztriában olyan kétezer euróba került volna – ecsetelte Csaba, s hozzáfűzte azt is, hogy ott ugyan van egy cég, amely direkt régi autókhoz való alkatrészek forgalmazásával foglalkozik, de ezt az alkatrészt náluk sem találta meg.
A kicsi Puchot egyébként 4000 euróért vásárolta meg a tulajdonosa, aki szerencsésnek tekintheti magát, mivel általában 7000-8000 eurót kérnek el az ilyen autókért, s nagyot kaszálni nem igazán lehet rajta, mivel felújított állapotában 12 ezer eurót ér. Csaba egyébként utánanézett egy vadonatúj Steyr Puch 500-as árának is, s régi autókatalógusokból kiderítette, hogy a múlt század hatvanas éveiben ez a típus 4200 német márkába került.
– Nem igazán kifizetődő autókat restaurálni, ezért ez is csak egy hobbi – jegyezte meg beszélgetőtársunk.
– Még Nyugaton sem? – tettem fel neki a kérdést, tekintettel a Discoveryn, Viasat Exploreren s egyéb szórakoztató tudományos televíziós csatornákon oly divatos autórestaurátorokat népszerűsítő sorozatokra, de Csaba erre is nemmel válaszolt.
– Nézd, ha ezt a Wolksvagen Pólót összetörik és én megveszem – mutatott a kicsi kocsi mellett parkoló, mintegy tizenéves járgányra – akkor azt a biztosító kifizeti, s többet keresek rajta, mert olcsóbbak az alkatrészek. A régi kocsikkal viszont nagyon sok a munka, és senki nincs tekintettel arra, hogy mennyi órát dolgozom rajta. Mindenki csak a pénzt nézi és nem számít nekik, hogy én egy kocsin két hónapon keresztül is dolgozom, az így eltöltött órákat felírom s végül 3000 eurót keresek az egészen, ami nem is annyira jó. A Póló esetében viszont anélkül keresek rajta 3000 eurót, hogy bármit is csinálnék rajta.
Csaba elmondta, hogy a Puchot négy hónapja restaurálja, s még nincs is kész. Most érkeznek hozzá a megrendelt ülések, amelyek pirosra lesznek áthúzva, de várja még a szőnyeget is, ezért még mintegy két hetet szorgoskodnia kell az autón. Az írásunk „parkolóban várakozó témája” egyébként 500 köbcentis és 19 lóerős, vagyis S modell. A Steyr Puch-ot egyébként a Puch-Werke (a Steyr-Daimler-Puch AG csoportvállalata) gyártotta olasz licenc alapján. A kocsit a népnyelv Ausztriában Puchelnek, Stájerországban pedig Puchschammerlnek nevezte. 1957-ben kezdték el gyártani Steyr-Puch 500 Fiat név alatt. A költségek miatt a vállalat nem gyártott saját kocsiszekrényt, hanem a Fiat Nuova 500 karosszériáját vette át. Az Erich Ledwinka által kifejlesztett, körülbelül 16 lóerős bokszermotor akkoriban megfelelt az elvárásoknak. A Steyr-Puch egyértelműen felülmúlta a Fiat 500-ast, annak soros motorjával szemben, azonos üzemanyag-fogyasztás mellett simább futást biztosított. A sebességváltó eleinte teljesen szinkronizált volt, ez szintén előremutató és előnyös volt a hegyvidéki utakon. Az 500 S modellek 1968-ban és 1969-ben futottak le a gyártószalagról a Fiat sebességváltójával és a Puch boxermotorjával. A kisautó eladása sikeres volt, az 1957 és 1975 között gyártott csaknem 60 000 járműből sokat Ausztrián kívül adtak el, többségét Németországba, és a Fiat engedélyezési záradéka ellenére csak egy-egy darab ment Japánba, Guatemalába és az Amerikai Egyesült Államokba. A finn haszongépjármű-gyártó, a Suomen Autoteollisuus (amely hosszú ideje importált autókat) szintén Steyr-Puch kisautókat hozott be Finnországba. A típus a rallyfutamokon is méltóképpen megállta a helyét, mivel a 650 TR II típusú jármű akkoriban a FIAT 2-700-as csoportjában, azonos köbcentivel, és a motor kialakítása miatt értékesebb volt, mint a legendás Abarth versenytársa. Érdekességként meg kell említeni, hogy Magyarországon az 1963-as alapítású Sárga angyalok közúti segélyszolgálat az első években ilyen típusú használt autókat szerzett be.
Csaba elmesélte azt is, hogy számára az általa felújított legérdekesebb autó egy Porsche 911-es volt, amit úgyszintén Zentán varázsolta újjá.
– Én azt a kocsit imádtam, s teljesen megértem azokat, akik meg vannak hibbanva ezért a típusért. Ez nem a legrégebbi, hanem egy 1989-es modell volt, igazi élmény volt hajtani.
Csaba szerint restaurálás során nagyon oda kell figyelni a karosszéria állapotára, mert amikor megrestaurálja, s befesti az autót, nem látja meg, hogy milyen is az alatta.
– Mindig meg kell hogy legyen a jó alap, mert ha én az autót visszaadom az embernek, s két nap múlva szétreped a kitt, akkor ingyen kell neki megjavítani. Én eleve olyan emberekkel dolgozom, akiket ismerek és megbízom bennük, hogy ne kelljen állandóan mellettük állni – ecsetelte. Beszélgetőtársunk azt is elmondta, hogy ő csak azokat a kocsikat vállalja el, amelyek érdeklik őt, nem fogadja el mindegyiket. Így legközelebb nagy valószínűséggel egy Maserati felújítását vállalja el, de meg kell még néznie a kocsit.
