Énekléslázban

Vitkayné Kovács Vera, az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház Operatársulatának egykori ünnepelt primadonnája, akinek a nevével fémjelezett, hagyományos nemzetközi énekverseny az évek során a szólóénekes-utánpótlás nevelésén fáradozott. A rendezvény nyári gálaestjét, amely ebben a műfajban talán az utolsó öröm volt Újvidéken, sokáig a szívünkben fogjuk hordozni – erőmerítésként, mivel a járványhelyzet miatt meg vagyunk fosztva a művészet szépségétől, gyógyító erejétől.

Puccini, Gasparini, Mozart, Csajkovszkij, Grever, Legrenzi, Massenet, Ysaye és Bartók ismert szerzeményei csendültek fel a székvárosi Egység Művelődési Állomás dísztermében. Ezek a világhírű komponisták, ha ott ülhettek volna a védőmaszkos közönségben, akkor nyilván vastapssal jutalmazzák Anasztaszija Holc (Anastasiya Holz), Kiss Tamás, valamint Jovana Kovačević és Jovana Kojić előadó szólisták fellépését a gálaműsorban.
A küzdelemről és a nagy öröm pillanatairól az énekeseket, tanárokat kérdeztük.
– Magát a versenyt, amelyet az idén 7. alkalommal szervezett meg a „new music vision”-ként működő FloriArt Polgári Egyesület, március 14-én sikerült lebonyolítanunk a szerbiai és a régióbeli kollégák segítségével – magyarázta Marta Balaž énektanárnő, az egyesület eszmei megálmodója, aki Florian Balažzsal, a férjével és Vitkay-Kucsera Lászlóval évek óta istápolják ezt a rangos zenei szemlét. – Montenegróból is érkezett versenyző, valamint egy orosz énekesnő. A horvát szólisták már úton voltak, de a helyzet miatt visszahívták őket. Mi nem adtuk fel! Alkalmazkodtunk a kialakult helyzethez. A 70-80 énekes felét, akik rész vettek a versenyben, vendégül láttuk. Mivel a zsűri lemondta részvételét, hazai erőkre támaszkodva Valentina Taškova, Vitkayné Kovács Vera magiszter, ddr. Vitkay-Kucsera Ágota, Vesna Aćimović egyetemi tanárnő és jómagam bíráltuk el az énekeseket. Minden évben emeljük a követelményszintet a választott műsorszámok tekintetében, igen elégedettek vagyunk a versenyzők felkészültségével. Azt hiszem, versenyünk rangját éppen az fémjelezi, hogy minden évben egyre minőségesebb versenyzők jelentik be részvételüket. A Grand Prix Anasztaszija Holc (Anastasiya Holz) kezébe került, akit befutott énekesnőként ismernek Oroszországban, Görögországban és nálunk, jelenleg a doktori képzését fejezi Milica Stojadinović osztályában.
Az erős mezőnyben laureát-díjjal a belgrádi Ana Jojićot, aki Valentina Taškova növendéke, továbbá a kragujevaci Aleksandra Dimićet és a nagykikindai Kiss Tamást tüntettük ki, aki az osztályomba jár.
– Március 14-én az újvidéki zeneiskolában az igazgatónő megengedte, hogy közönség nélkül lebonyolítsuk a versenyt, mindössze itt-ott ültek néhányan – fűzte hozzá Vitkayné Kovács Vera művésznő. – Az idei verseny nagyon szép volt, annak ellenére, hogy sokak fellépése elmaradt, mivel a külföldi zsűritagok és a fellépők nem tudtak eljönni. Öröm volt hallgatni ezeket a tehetséges gyerekeket. Mindenki kihozta magából a legtöbbet. A versenyen tapasztalt lelkesedést nem tudom leírni. Mindenki énekelni akart, igyekeztek minél jobban előadni a választott szerzeményeket. Énekléslázban, versenylázban égtek valamennyien!
Több mint három hónap után a legjobb fiatal szólisták közül a gálaesten a kategóriák első díjasai, Jovana Kovačević és Jovana Kojić, valamint a laureát díjas Kiss Tamás mutatkozott be a közönségnek négy énekszámmal.
Amikor a nagykikindai laureát díjas Kiss Tamást arra kértem, mutatkozzon be olvasóinknak, elmondta, a Fejős Klára Általános Iskolába járt, Momić Violetta magyartanárnő diákjaként örült, amikor egy nyári fogalmazása megjelent a Magyar Szóban.

– Raffa Anna és Fejős Melitta zenetanárnők támogattak énekesi tehetségem kibontakoztatásában. Anna tanárnő, a nagynénim megengedte, hogy használjam a zongoráját. Gyerekként hallottam, láttam a televízióban Luciano Pavarotti és más operaénekesek fellépését, akár egy rövid reklám erejéig. Beleszerettem a komolyzenébe, a zeneiskolában zongoraszakra iratkoztam. Középiskolásként az elméletszakot választottam Nagybecskereken, a zeneiskolában.
Az idei évtől az újvidéki Isidor Bajić Zeneiskolában tanulok tovább énekszakon, az Újvidéki Művészeti Akadémián pedig muzikológiát. Zenekritikusnak tanulok a zenetörténettel foglalkozó muzikológia szakon. Törekszem, mielőbb befejezni a a tanulmányaimat, hogy utána tovább foglalkozzam énekléssel.
Ez az év számomra a nagy fejlődés éve. Három versenyen léptem fel, mind a három versenyen díjaztak. Bariton vagyok. A Vitkay-versenyen a férfi énekesek kategóriájában laureát díjas lettem. A Balettiskolák Egyesülete szervezte két versenyen, a belgrádi Szlovén Zenefesztiválon a verseny legjobb hangjának választottak, elnyertem a Grand Prix nagydíjat, és a I. Canto Bene Fesztiválon első díjjal jutalmaztak.
Fiatalabb korban tenor voltam, akkor is, most is Pavarotti tenorénekes a példaképem. A baritonénekesek közül pedig Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij motivál, akinek a hangjában megtalálom önmagam. Próbálok az énekléshez úgy hozzá állni, mint ahogy ő tette. Marta Balaž tanárnővel egy éve dolgozom, nagy fejlődést tapasztaltam az éneklésemben. Tanácsot adott, hogyan használjam a hangomat, és még mindig magyarázza, mert ezt nem lehet máról holnapra elsajátítani. Nagy vágyam egy operaház tagja lenni.
– Gyermekkoromtól szerettem énekelni, de nem tudtam, hogy operaénekesi hangom van – mondta az első díjas Jovana Kojić. – Nyolc évig fuvoláztam. Egészen véletlenül iratkoztam be a valjevói zeneiskolába szólóénekre Bojan Veličković operaénekesnél, akivel együtt dolgozva még jobban megszerettem az éneklést. Újvidékre azért jöttem, hogy az akadémián tovább képezzem magam.
– Jovana Kojić, az Újvidéki Művészeti Akadémia harmadéves hallgatója egy éve jött az osztályomba – mondta növendékéről az egyetemi tanárnő, dr. Vesna Aćimović. – A közös munka gyümölcse ez a nagy siker, a nemzetközi Vitkay Kovács Vera versenyen. Tovább fogunk dolgozni az új sikerek reményében.
A másik első díjjal jutalmazott Jovana lett, aki szintén fellépett a gálaműsorban. Jovana Kovačević második éve tanul szólóéneklést a székvárosban. Marta Balaž tanárnő szorgalmas diákja. Ezen a versenyen elért első díj arra serkenti, hogy tovább tanuljon és énekeljen. Jövőre is be szeretne nevezni erre a versenyre, és arra fog törekedni, hogy siker koronázza a fellépését.
Ragyogó fellépése után Anasztaszia Holccal beszélgettünk, aki a verseny nagydíjával lett kitüntetve. A fiatal művésznő docens a bjelinai Slobomir P Művészeti Akadémián és a Belgrádi Zeneakadémia kihelyezett tagozatán, továbbá docens a BLS-en, ami a kínai művészeti akadémiák hálózata (amelynek az egyik székhelye Pekingben, a másik pedig Minszkben van). Állandó szólistája az Euroázsiai Szimfonikus Zenekarnak és állandó vendégszólistája a kazah-kirgiz operaháznak Moszkvában. Egyébként Belgrádban született, apai nagyapja révén fehérorosz származású.
– A sikereim ellenére huszonkilenc évesen még mindig úgy érzem, hogy a pályafutásom kezdetén vagyok. A Brainz Televíziónak nyilatkozva kiemeltem: különösen sokat jelent és megtiszteltetés számomra ez a díj, mivel Vitkay Kovács Vera nemcsak, hogy szuggesztív, ragyogó operaprimadonna, hanem végtelenül melegszívű személy, aki a versenyzőknek pozitív erőt sugároz, ami ritkaság a mi szakmánkban. Megtiszteltetés számomra, hogy részt vettem a versenyben. A gálára betegen jöttem, néhány napja ugyanis pollenallergiában szenvedek. Lemondtam egyes fellépéseimet, de ezt nem akartam lemondani, elsősorban a művésznő és karrierje iránti mély tiszteletből, valamint a ragyogó szervezés miatt, amelyről a gálaesten minden jelenevő meggyőződhetett. A közönségben ült és nézte fellépésemet a hétéves Lara lányom is. Ő hegedül, de érdeklődése egyre inkább a színművészet felé irányul – mondta Anasztaszija Holc, akire a Szerb Nemzeti Színház Mimi szerepét bízta a Bohémélet című Puccini-operában.