A Törökbecsétől öt kilométerre északkeletre elterülő Sóskopót 2000-ben nyilvánították speciális természeti rezervátummá a Tisza egykori mederében alakult ki. Északról a Törökbecse–Beodra és délről a Törökbecse–Basahíd közötti utak határolják. A 2600 hektárt kitevő rezervátum a legnagyobb és a legértékesebb szikes tavunk, amely számos védett és fokozottan védett madár, emlős, kétéltű és növényfaj otthona. Az észak-déli madárvonulási útvonalon fekvő, a vándormadarak számára pihenő, táplálkozó és éjszakázó helyet kínáló szikes mocsár a csapadékos években hemzseg a madaraktól. Az elmúlt néhány évben az egyre szélsőségesebbé váló időjárás és a csapadék hiány miatt, már nemcsak nyáron, hanem tavasszal is szárazon maradt a Sóskopó medre. Az elmúlt években le kellett mondani az őszi darufesztivált is, mivel annyira kevés eső esett, hogy még novemberben sem alakult ki összefüggő vízfelület a mederben.
A Sóskopó 2004-ben bekerült a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek Ramsari egyezményébe, valamint nemzetközi jelentőségű madár- és növényélőhely. A területet a rossz infrastruktúra miatt viszonylag kevés turista látogatja, különösen esős időben nehéz megközelíteni, ezért Törökbecse és a magyarországi Sándorfalva közös határon átnyúló IPA-projektum keretében a beodrai aszfaltúttól 400 méter hosszan, a Basahíd felé vezető úttól pedig csaknem egy kilométer hosszúságban murvával (zúzott kővel) tette járhatóvá a földutakat. Ezzel könnyebben elérhetővé váltak a kilátótornyok és a látogatóközpont, amely őszi-tavaszi madármegfigyelő és gyűrűző táborok, valamint előadások megszervezésére is alkalmas.
VÍZIMADARAK SZÁLLÁSHELYE
A nedvesebb, csapadékosabb években, amikor legalább 15–20 cm mély víz gyűlik össze a kopó medrében, novemberben olykor 10-15 ezer daru is a Sóskopót választja éjszakázó pihenőhelyül. Ekkora darutömeg Szerbiában csak itt fordul elő. A rikácsoló, krúgató darvak mellett több ezer vadliba és vadkacsa is látogatja a szikes mocsarat. A madártömegeket a táplálék, a kedvező földrajzi fekvése, és zavartalansága vonzza a Sóskopóra.
A terület kezelője a Törökbecsei Vadászegyesület, amely jó gazda módjára felfüggesztette a vadászatot a Sóskopón. Viszonylag kis területe ellenére a madárvilág kutatói eddig több mint kétszáz madárfaj jelenlétét bizonyították, közülük 70-80 faj fészkel is. A múlt század hatvanas éveiben az egész Kárpát-medencében kizárólag a Sóskopón költött a nagyon ritka kékcsőrű réce, de a trófeavadászat és a szikes mocsár átalakulása miatt innen is kipusztult. Csapadékosabb években a nádasokban költ a récék, szárcsák, vízityúk mellett költ a nyári lúd is. A közeli akácos üres varjúfészkeiben a ritka kék vércse is megtelepszik.
A forró nyár eleji napokban a szikes tavaink általában kiszáradnak. A kiszáradást megelőzően már a tengervizeknek megfelelő koncentrációjú sótartalom mérhető. A periodikus kiszáradás nagyon fontos a szikes tavak életében. A só felhalmozódását az időszakos kiszáradás biztosítja, a víz elpárolog, a só pedig ott marad. Viszont nem jó, ha tavasszal túl korán kiszárad és nem marad idejük a parti madaraknak, hogy zavartalanul, víz borította területen, a zsombékok oltalmában kiköltsék tojásaikat.
A korábban rendszeresen költő gólyatöcs, gulipán, bíbic, piroslábú cankó, csak elvétve mutatkozik. A talajon fészkelő madarak számara a számos négylábú ragadozó, róka, sakál, borz, kóbor kutya a fészekfosztogató dolmányos varjak és szarkák miatt amúgy is kockázatos a talajon való költés. Ha sikerülne megoldani a Sóskopó vízutánpótlását a parti madarak is visszatérnének. A szomszédos Póstakopóba a közeli DTD-csatornából időnként pumpáznak vizet, de ez sem tudja pótolni az évek szárazság okozta vízhiányt és a talajvíz szintjének folyamatos csökkenését.
HOGYAN ÓVJUK MEG A SÓSKOPÓT?
A vízhiány mellett a mezőgazdaság jelenti a legnagyobb veszélyt. A Sóskopóra érkező természetjáró ember számra azonnal feltűnik, hogy a tó szinte partélig, tehát egészen a vízig körül van szántva. Az intenzív mezőgazdasági termelés óriási terhelést jelent az élőhelyre. A környező, főleg a nyugati magasabban fekvő területekről folyamatos a növényvédő szerek, a műtrágya és a szervesanyag-maradványok bemosódása. Ezek az anyagok hosszú távon negatívan hatnak a szikes életközösségre, serkentik a vízi növények burjánzását és a szikes átalakul , de még el is tűnhet. A terület kezelőjének a Sóskopó körüli földek felvásárlását és visszagyepesítését kellene szorgalmazni. Az elmúlt években bizonyos területeken felvásároltak, de ez a folyamat nagyon lassan halad, pedig hatásosan csak ezzel a módszerrel lehet kivédeni a mezőgazdasági művelés okozta környezetterhelést.
