Kedves László atya,
Négyéves kislányunkat szeretném megismertetni a bibliai történetekkel. Nem is tudom, hogyan kezdjem, hiszen azok nagy része igen véres, s nem biztos, hogy egy gyermek lelkének ez való. Valahogy mégis be kellene avatnom őt. Például a keresztre feszítést hogyan magyarázzam neki, hogy megértse, de ne legyen számára drasztikus? Esetleg tud ajánlani valami olvasnivalót, ami ennek a korosztálynak való? Köszönöm szépen: Mónika
Tisztelt Mónika!
Nevelés szempontjából a legjobb dolog az, hogy 4 éves kislányával megismerteti a bibliai történeteket. Négyévesen a legfogékonyabb a gyermek. A lelke-szelleme most még „üres tábla – tabula rasa”, ezért minden történet, amit hall, és amit aztán a képzeletében megalkothat (vagyis megérthet), kitörölhetetlenül ráíródik erre az üres lapra (más szóval: az emlékezetébe vésődik). A nevelés szakemberei szerint 6 éves korig íródnak az ismeretek az alaplapra, a következő években érkező ismeretek már az alaplap fölötti rétegekre rögződnek. Tehát ez marad az alapban, ez formálja meg a jellemet, a többi ismeret utána már építmény ezen az alapon, és ennek az alapnak jó vagy rossz minősége határozza meg, hogy szilárd vagy ingatag épület lesz-e belőle.
A bibliai történetekben Istennek az emberiség számára kitervezett jellemnevelői tanításai vannak. Minden bibliai történetben és történettel a nevelő jó Atyaisten formálja a gyermek emberi jellemét, ahogyan ezt Jézus mondja vele kapcsolatban: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.” (Jn 6,45) Az a gyermek, amelyik 4, 5, 6 évesen bibliai történeteket ismer meg, a legjobb emberformáló nevelőnek a kezébe kerül.
Kezdeni mindig az evangéliumokkal kell, mert azok Isten szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak az életét, az életművét, az élettanítását tartalmazzák. Jézus a Biblia „kerékagya”, mindenki más és minden más a Bibliában ebbe a „kerékagyba” összefutó küllő. Az evangéliumok után az Apostolok Cselekedetei jöhetnek, utána az ősatyák történetei, majd a királyok és a próféták történetei. A Teremtés könyvének első 11 fejezetének tanítását össze kell kapcsolni a jézusi eseményekkel ok-okozat összefüggésben: amit a bűn elrontott, azt Jézus megjavította meg. A Biblia utolsó könyvét, a Jelenéseket is be kell iktatni azzal a felvilágosítással, hogy a történelemben állandóan folyik a harc Isten és a gonosz között, de végül a Jó, a Szeretet-Isten győz: új eget és új földet teremt, amelyben az emberiség majd örökre lakhat boldogan.
Tudok-e ajánlani valami olvasnivalót, ami ennek a korosztálynak való? Elsősorban a gyermek-bibliákat ajánlom, amelyekből ma már igen nagy választék van. (Szerintem – a nevelés tekintetében – legjobb a Szent István Társulat által 1983-ban kiadott „Képes Biblia”.) Ezenkívül van még sokféle, éppen erre a korosztályra szabott, vallásos témájú kiadvány is, beszerezhetők Újvidéken az Agapé kiadónál és Szegeden az egyházi könyvesboltokban. Nevelés szempontjából a bibliai rajzfilmeket és videókat nem ajánlom, mert ezek a feldolgozásban nagyon eltérnek a Bibliától, és ezzel eltorzítják a Biblia embernevelő üzenetét. Ezek jöhetnek később, de továbbra is első helyre kell tenni a Biblia eredeti szövegeinek olvasását és mesélését.
A bibliai történetek nagy része valóban véres, és ilyen Jézus élettörténetének számos eseménye is, mint például a születését követő betlehemi tömeges csecsemőgyilkosság, de legfőképpen a halálát megelőző kínos keresztre feszítés. Ezek mind drasztikus dolgok. De ezeket nem szabad elhallgatni a gyerekek elől, ellenkezőleg, éppen ezekről kell mesélni nekik. Mégpedig azért, mert velük és minden emberrel megtörténnek ezek a drasztikus dolgok. Korunk egyik legdrasztikusabb tévhite az, hogy a gyerekeket meg kell óvni a véres történetektől, súlyos betegekkel való találkozástól, legfőképpen a haldoklók és a halottak látványától, nehogy megrémüljenek és idegbajt kapjanak.
Ha ezekről nem hallanak, ha ilyenek nem látnak abban a korban, amikor a jellemük kiformálódik, akkor drasztikusan fognak rémüldözni és a sok esetben idegileg össze fognak omlani, amikor ők lesznek személyesen részesei egy véres történetnek, amikor rájuk vagy szeretteikre szakad egy súlyos betegség, amikor szembesülnek saját halálukkal vagy mások halálával. Minden ilyen megrémülés azért lesz rettenetesen drasztikus, mert szörnyű idegbetegséget, traumát fog okozni, ami aztán majd pokollá teszi az életüket.
A bibliai történetekkel éppen ezekre az elkerülhetetlen drasztikus eseményekre készíthetjük fel őket. Először is azt értethetjük meg velük, hogy ezek szükségszerűen be fognak következni, másodszor meg pontosan ezzel képesíthetjük őket arra, hogy úrrá tudjanak majd lenni a rémülten, és így elkerüljék az ilyen esetekben fellépő idegomlást.
Jézus keresztre feszítésének története pedig ennél is több. Ez a bibliai tanítás csúcsa, lényege, kincse. Arról szól, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia magára vett minden drasztikus dolgot, ami az embert, az emberiséget sújtja. Minden ember véres eseményét, drasztikus szenvedését és meghalását magába vette, bele is halt mindebbe, de utána feltámadt, teljesen felépült, és meg szűnő új életet kezdett. A halálos sebekből feltámadt Jézus a megváltó! Őt nem győzte le, nem semmisítette meg a rossz, ellenkezőleg, Ő győzte le a rosszat, Ő legyőzött minden rosszat az egész emberiség életében. Ővele minden ember képes legyőzni a rosszat, Ővele megteremtheti magának az új, a meg szűnő életet.
Ha egy gyerek ezt 4, 5, 6 éves korban megismeri, akkor serdőlőként, felnőttként képes lesz nem rémüldözni élete drasztikus eseményeiben. És képes arra, hogy Jézusba, a Győztesbe kapaszkodjon, és Vele karöltve harcba szálljon a rosszal és kivívja az élet győzelmét. De ezt csak az evangélium adhatja meg nekik, nekünk, bárkinek. Az evangélium nélkül ők is, mi is, bárki menthetetlenül rémüldözik és védtelenül legyőzi a rossz.
Akkor hát, tisztelt Mónika, és ti szülők, tanítók, ne kövessétek el azt a drasztikus tévedést, hogy gyermekeitek neveléséből kihagyjátok a bibliai történeteket és a keresztre feszítés eseményeit. Ellenkezőleg, tegyétek ezeket első helyre, és akkor az egészségüket megőrizni tudó, a problémákat megoldani tudó, a bajokkal megküzdeni képes, boldogan élni tudó embereket neveltek fel.
A gyermeknevelés olyan, mint a gyümölcsfaültetés. Ha jól nevelünk, akkor sok évre tápláló gyümölcsöket termő fákat ültetünk el, ha nem nevelünk vagy rosszul nevelünk, akkor terméketlen vagy rossz gyümölcsöket termő fákat telepítünk lakóhelyünk kertjébe.
Akkor hát, tisztelt Anyuka, bátran fogjon hozzá ehhez az életbevágóan fontos munkához, és legyen kitartó benne! Néhány évtized múlva majd élvezni fogja ennek jó gyümölcseit.
Tisztelettel: László atya
