TISZA MENTE TERMÉSZETI SZÉPSÉGEI

A Tartományi Természetvédelmi Intézet szakemberei 2014-re fejezték be az Aranka folyó mentén elterülő szikes élőhelyek felmérését, majd 2016-ban elkészült a leltárba vett természeti értékeket tartalmazó tanulmány, amely alapján 3640,6 hektárt (93% állami tulajdon) kitevő Csóka és Nagykikinda községekhez tartozó vizes, mocsaras és szikes területet javasoltak állami védelem alá helyezésre.
Az Aranka menti szikesek fontos elemei, szerves részei annak az ökológia folyosónak, amely kapcsolatot képez a Kárpátok lankáival és a Tisza folyóval, valamint a Pán-Európai és egyben a Szerbiai Ökológia Hálózat részét alkotják. A szikesek és a szikesedő löszpuszták a ritka növény és állatfajoknak köszönhetően kiemelt jelentőségű élőhelyek. Sajnos a törvényes védelem nem kezeli elég hatékonyan a szikeseket. A szikesek állaga évről évre romlik, ezzeknek a különleges élőhelyek egy része már alig hasonlít a néhány évtizeddel korábbi valódi szikesekre.
Az Aranka menti szikesek – természeti park területének nagy részét képezi a 2000-ben meghatározott Jazovo (Hódegyháza)–Mokrin (Homokrév) nemzetközi jelentőségű madár-élőhely (IBA). Csóka és Tiszaszentmiklós között elterülő szikesek pedig nemzetközi jelentőségű növényélőhelyek (IPA). A szikesek, a szikesedő-sztyepék, a nedves, mocsaras és vizes élőhelyek mozaikjaiból összerakott természetvédelmi területen 28 kiemelt védelemre javasolt élőhely típus fordul elő.
A természeti park területén 289 növény, 200-nál több madár, 23 emlős 6-6 kétéltű és hüllő, valamint 3 fokozottan védett rovarfaj jelenlétét sikerült bizonyítani. A biológiai sokféleség (biodiverzitás) szempontjából rendkívül értékesek a sós mocsarak, amelyekből Szerbiában mindössze néhány található. A csókai Árenda vagy más néven Kopó, mérete (149 ha) alapján Szerbiában a negyedik legjelentősebb sós mocsár, amelynek háromnegyed részén már eluralkodott a nád, a sás és a keskenylevelű gyékény.
Meg kell említeni az árendai disznófarmtól északra elterülő 71 hektáros Hosszú szék (Dugačka slatina) és a hódegyháza melletti Celeruša bara (60 ha) időszakos, nyárra kiszáradó sziksós mocsarakat. A sziksós talajon olyan ritka só tűrő növények élnek, mint amilyen a sziki ballagófű vagy a sziki zsázsa. Az emlősök közül ki kell emelni a rendkívüli módon megritkult ürgét. A szikes mocsarak ritka parti madarak (gulipán, gólyatöcs, kis lile) fészkelő, táplálkozó és pihenőhelye.
A természet erőforrásainak hagyományos használata, a külterjes állattartás, a legeltetés és a kaszálás évszázadokon át hozzájárultak a pannontáj és természetes életközösségei, biológiai sokfélesége kialakulásához. Ezek az életközösségek napjainkban vészes gyorsasággal tűnnek el.
@kc = CSÓKAI KOPÓ
Az Árenda vagy a Kopó néven ismert időszakos (már nyár elején gyakran kiszárad) szikes tó Csókától keletre terül el, nem messze a Csóka–Feketetó úttól. A szikes mocsár egy 4 kilométer hosszú kanyargós 50–270 méter széles mélyedésben, lapályban található, amelyet szántók vesznek körül. A Kopó körül létesített olajfuratokból víz tör a felszínre, ezt az olajos vizet a közelmúltig a mocsárba engedték. A régi naftafuratok az elmúlt években kiapadtak, többet meg is szüntettek, így a Kopó nyári vízutánpótlása megszűnt. A vízborítás hiánya teret adott a sziki mészpázsit előre törésének, ami a fehér vakszik, a sziksós meder „befüvesedését” azaz a sziki mészpázsit elburjánzását eredményezte. A csupasz, fehér sziksós meder már csak foltokban fordul elő.
A csapadékosabb tavaszok alkalmával a zsombékokon több parti madár faj költött: gulipán, gólyatöcs, prioslábú cankó, bíbic, sárszalonka, kis lile és a ritka széki lile (20 éve nem költ).
A megmaradt és egyre zsugorodó, 2020-ra az eredeti vízborításnak alig a 20 százalékára zsugorodó szikes mocsárban az őszi és a tavaszi madárvonulás idején nagy csapatokban pihennek meg és éjszakáznak a darvak, a nagylilikek és nyári ludak, a récék és parti madarak. Időnként olyan ritka fajok is megjelennek, mint a vékonycsőrű víztaposó.
A szikes mocsár közvetlen szomszédságában található árendai disznófarm mellett a XX. század kilencvenes éveiben mintegy tíz hektáros trágyaszikkasztó medencét alakítottak ki, ide vezetik a farmról a hígtrágyát. A medence szárazulatain, melyek kiterjedését a csapadék mennyisége is befolyásolja, időnként nagyobb számú dankasirály (2002-ben 300 pár), néhány pár gulipán és több gólyatöcspár telepszik meg. Költenek itt szárcsák, vöcskök és néhány récefaj is. A 2003-as évben két pár szerecsensirály is megpróbálkozott a költéssel. 2012-ben Vajdaságban másodikként bizonyítottuk a bütykös ásólúd sikeres költését. A fészkelő pár három fiókát nevelt fel a trágyaülepítő tavon.
Árenda közelében található természetes élőhely-töredékek otthont adnak a mezei vagy molnárgörénynek is, amely a Feketetó–Szanád közötti régi földes út mentén még viszonylag gyakori. A mezei görény leginkább rágcsálókra vadászik, csakúgy, mint a nádfoltokat, bozótosokat kedvelő róka, amelyből Bánátban sok van. A környéken 2002-ben hosszú évtizedek után ismét megjelent a sakál és elszaporodott a borz. A szapora vaddisznó kártétele miatt sokat háborognak a gazdák, károsítja a kukoricavetést. A vadászok nem örülnek a ragadozók, a sakál és a borz elszaporodásának, károkat okoznak a vadállományban.