Nemrég tartották meg Kecskeméten az 5letből jövő elnevezésű gazdasági versenyt, amelyen a szabadkai Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola csapata is részt vett. Ötletükkel, a TripMap elnevezésű turisztikai applikációval a harmadik helyet érdemelték ki, és félmillió forinttal lettek gazdagabbak.
A MAJKEMI csapat, vagyis Dudás Norbert, Koleszár Judit, Kujundzsity Klaudia és Tadián Viola ötvennégy csapat közül jutott be a legjobb öt közé, és mérettetett meg a 2 millió forintos fődíjért. Felkészítő tanárukkal, Koncz Hajnalkával és Dudás Norberttel a versenyről, a felkészülésről, az ötletükről és annak megvalósításáról beszélgettünk.
– Általában nem jellemző, hogy vajdasági csapatok is részt vesznek egy-egy magyarországi, gazdasági témájú diákversenyen. Hogyan szereztek tudomást erről a megmérettetésről?
K. H.: Múlt év novemberében kereste meg iskolánkat Rab Attila, az 5letből jövő verseny egyik szervezője. Bemutatta a versenyt az iskolánkban. Én vezettem körbe az osztályokban. Először tavaly nevezhettek be határon túli csapatok is a versenyre, amely egyébként nevezési díjtól mentes, viszont nagy nyereménnyel kecsegtet.
D. N.: Ez egy gazdasági verseny, és tavaly szervezték meg negyedik alkalommal. A tanárnő mesélt nekünk az egyik órán erről a versenyről. Mi előtte részt vettünk egy vállalkozás versenyen, amelyen szintén jó eredményt értünk el. Amikor először hallottunk az 5letből jövőről, rögtön jelentkeztünk az osztálytársammal, Tadián Violával, mivel kétmillió forint elég motiváló. A csapatunk neve MAJKEMI lett, amelynek tagjai Koleszár Judit, Kujundzsity Klaudia, Tadián Viola és jómagam voltunk. Nagy szerencsénk volt, hogy hasonlóak és sokszínűek vagyunk. Más területeken vagyunk jók, és kiegészítjük egymást. Szerintem az egy vállalkozás sikerességének kulcsa, hogy olyan emberek dolgozzanak benne, akik együtt tudnak működni, valamint mindannyian ugyanolyan kitartóak, motiváltak. Gondolkodtunk, hogy milyen ötlettel induljuk. Mivel Tadián Viola és jómagam turisztikai technikusi szakra jártunk, ezért úgy gondoltuk úgy, hogy egy turisztikai alkalmazást fogunk bemutatni a zsűri előtt. Az alkalmazás ,,beépített idegenvezetővel” rendelkezik. Amikor belépünk az applikációba, engedélyezni kell a helymeghatározást. Ha ez megtörtént, megjelenik egy térkép a környék összes nevezetességével. Ezután elolvashatjuk a szükséges információkat ezekkel kapcsolatban. Az alkalmazás csak Szerbia nevezetességeit foglalja magába. Egyelőre csak ötlet szintjén létezik, hiszen ez egy pretotípus, amelyet bemutattunk a zsűrinek. Az alkalmazás azért készült Szeribiára, mert hiánypótlónak számít. Egyelőre nincs ilyen alkalmazás a piacon. A verseny két fordulós volt. Az első online folyt, és hat szakaszból állt. Mindegyik szakaszban kaptunk feladatokat, amelyeket időben el kellett végeznünk. Ezeket pontozták is. Az utolsó szakaszban egy üzleti tervet kellett kidolgozni, amelyben írásban is be kellett mutatnunk az alkalmazást, illetve csatolni kellett a marketing- és a pénzügyi tervet is. A versenyre ötvennégy csapat jelentkezett, és öt jutott be a második fordulóba, vagyis a döntőbe. A döntőt Kecskeméten tartották meg szeptember 19-én. Mi voltunk az egyetlen csapat, amely Vajdaságot képviselte.
– Milyen kihívásokkal találták magukat szemben a felkészülés során? Milyen volt együtt dolgozni a csapattal?
K. H.: Igazából a csapat önállóan dolgozott, én csak besegítettem. Ők kapták a feladatokat, amelyeket a legjobb tudásuk szerint dolgoztak ki. Hozzám fordultak, hogy véleményezzem a munkájukat, illetve segítsek kiegészíteni. Elég részletes tudást követeltek tőlünk. Jónak tartom ezt, hogy ezen a versenyen az elméleti tudást a gyakorlatba helyezik át. Nemcsak arról van szó, hogy valamit elméletben megtanultunk, és később nem tudjuk, hogy kell használni a gyakorlatban. Meg kellett néznünk, hogy az órákon megtanultak, miként működik egy-egy konkrét szituációban. Piackutatást végeztünk, elemeztük a kapott adatokat, üzleti tervet dolgoztunk ki, ami szintén kihívás volt. Nagyon részletes és alapos tudásra volt szükség.
– Lehetőség van -e arra, hogy elkészüljön ez az alkalmazás?
D. N.: Ez az applikáció olyan embereknek készült, akik egyedül szeretnének utazni. Most, ebben a helyzetben ideális lenne. Manapság már majdnem mindenkinek van okostelefonja, és olyan alkalmazásokat tölt le, amilyeneket csak szeretne. Ugyanúgy letöltheti majd a mi alkalmazásunkat, a TripMapet is. Így egyedül vagy kisebb csoportban is tud utazni. Nincs szükség idegenvezetőre ahhoz, hogy körbenézzünk egy városban. Ez nemcsak a jelenlegi helyzetben, hanem a későbbiekben is ideális lenne, hiszen egyre többen döntenek úgy, hogy egyedül fedezik fel a világot.
K. H.: Az alkalmazás terveinek kidolgozása előtt az osztállyal ellátogattunk a szabadkai Studio Present céghez, amely weboldalak fejlesztésével és applikációk kidolgozásával foglalkozik. A fiatalok úgy döntöttek, hogy tőlük kérnek majd ajánlatot az alkalmazás elkészítésére. Hálásak vagyunk, hogy szívesen fogadták és segítették őket mindenben.
– A csapatból ki milyen szerepet vállalt a munkában?
D. N.: Koleszár Judit volt a csapat pénzügyi menedzsere, Tadián Viola volt a marketing menedzser. Kujundzsity Klaudia felelt az alkalmazás karbantartásáért, ő hozta be az új tartalmakat. Én töltöttem be az ügyvezetői pozíciót a csapattal.
– Milyenek voltak a döntős csapatok? Mennyire volt nehéz helytállni abban a mezőnyben?
K. H.: A döntő idején a csapatok egy külön helyiségben készülhettek, így nem látták egymás prezentációit. Ezeket csak a tanárok és a szakmai zsűrik nézték végig. Azt láttam, hogy az ötletek jók, viszont a versenyzőknek a bemutatás gondot okozott. Ahogy egyre több csapatot láttunk, lehetett rangsorolni az ötleteket. Bíztam abban, hogy sikert fogunk elérni, és ez be is igazolódott. Büszke vagyok a fiatalokra, hogy dobogós helyezést értünk el ötvennégy csapatból. Ezt nagyon nagy szakmai és egyéni sikernek tartom. Manapság az elköteleződést hiányolom a fiatalokból. Azt várjuk el a világtól, hogy minden gyorsan és azonnal teljesüljön, amit szeretnénk, de felnőttkorba érve rájövünk arra, hogy mindenért meg kell dolgozni. A siker és az eredmények nem jönnek könnyen. Ha megdolgozunk érte, a munkának megvan az eredménye. Azért tartom jó versenynek ezt, mert munkabefeketetést igényel, és jutalommal is jár. Olyan szintű jutalommal jár, ami nálunk nemigen fordul elő.
D. N.: Tadián Violának és nekem lehetőségünk van arra, hogy mentorok legyünk a következő versenyen, amely október végén kezdődik. Vajdasági csapatokat fogunk kapni, és segíthetünk neki majd az online fordulókon.
– A tanárnő díjat is kapott a versenyen? Hogyan fogadta az elismerést?
K. H.: Nagyon jól esett, és megtisztelő. A verseny elején a szervezők kérték a csapatokat, hogy jelöljék a kedvenc tanáraikat, akikkel ők felveszik a kapcsolatot. A Munka gyümölcse volt a játék neve. A tanároknak egy olyan történetet kellett elmesélniük, ami nehéz küzdelemmel járt, és sikerrel végződött. Erre a videóra lehetett szavazni a Facebookon. A szavazást több mint 1300 szavattal nyertem meg. Jól esett, hogy eközben több üzenetet kaptam a régi diákjaimtól, aki azt írták, hogy én voltam a kedvenc tanáruk. Ez nagyon jó érzés volt, és pozitív megerősítés, hogy jól csinálom a munkámat.
