Stećak – középkori sírkövek

A Bajina Bašta-i Turisztikai Hivatalban stećakos bögrét szerettem volna venni. Az iroda munkatársa picit elpirulva azt mondta, hogy ilyesmit még nem árulnak, mivel a rengeteg helyi kínálat mellett ezzel (a világörökségi helyszínnel) még nem foglalkoztak komolyabban, így ajándéktárgyak sincsenek róla. Mondom a hölgynek, hogy láttam, bejártam a három temetőt, és egyikben sincs lekaszálva a fű, az egyéb extrákról nem is beszélve. Később azon töprengtem, hogy sok világörökségi helyszínen jártam már Rómától kezdve a Selyemútig, és szinte mindenhol bazárváros épült ki a nevezetesség környékén, csorbítva ezzel a hely több évszázados varázsát. Mennyivel szebb a mi helyszínünk! Érintetlen a mai napig…

2009-ben Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Montenegró és Szerbia kulturális intézményei megkezdték a jelölési dokumentumok összeállítását, hogy e négy nemzet közös hagyományának részét képező emlékművek a Világörökség részévé váljanak. Ez volt a délszláv háborúk utáni első közös projektje a négy érintett országnak. Korabeli beszámolók szerint semmilyen külső segítséget nem kértek és nem is kaptak az országok delegációi, hanem közösen állították össze a dokumentumot. Stećak – középkori sírkövek néven 2016-ban az UNESCO 41. kongresszusán Isztambulban elfogadták a jelölést, és a Világörökség részévé nyilvánították ezeket az emlékműveket. A négy országban megközelítőleg 3300 nekropolisz (középkori temető néhány tucat sírral) található több mint 70.000 síremlékkel, azaz stećakkal. Bosznia-Hercegovinában kb. 60.000 van belőlük, Horvátországban 4400, Szerbiában 4100, Montenegróban pedig 3500. Ezekből 28 helyszínt nyilvánítottak a Világörökség részévé – 20 temetőt Bosznia-Hercegovina, 3-3-at Szerbia és Montenegró, kettőt pedig Horvátország területéről. A sírkertek kiválasztásánál az volt a döntő tényező, hogy minden sírkőtípus képviseltetve legyen a listán. Boszniában a legtarkább a kép, itt van a legtöbb különböző formájú és alakú síremlék.

A stećakok díszes, faragott, nem ritkán több tonna súlyú középkori síremlékek. Elnevezésük a szláv „stajati→ stojeći” (állni/álló) igéből eredeztethető. Valószínűleg azoknak a keresztényeknek állították ezeket a XIII. századtól, akik nem akartak behódolni a töröknek és az iszlámnak. Ők voltak a bogumilok. A legtöbb ilyen síremlék a XIV–XV. században keletkezett. Némelyiken még ma is kiolvasható egy-egy szó, betű vagy szimbólum.
Szerbia területén három helyszínen négy sírkert áll világörökségi védelem alatt. Az egyik a dél-szerbiai Prijepoljéhoz közeli Hrta falu határában van (Nekropola Grčko groblje u Hrti), a másik kettő a Drina jobb partján Bajina Bašta községben: Nekropola Mramorje u Perućcu és Nekropola Mramorje u Rastištu. Ez utóbbi két temetőből áll: a Gajevi lokáció és néhány sírtömb Uroševine falunál fent a Tarán. A hrtai temetőben 84 bogumil síremléke áll még ma is. Legtöbbjük láda/szarkofág vagy tábla, a többi ma már meghatározhatatlan alakú. A motívumok közül felismerhető a kard, a pajzs, a kötél, a szarvas és a kereszt, de sok síremléket körök vagy hullámos vonalak díszítenek. Feltehetően jóval több kőtömb állt a temetőben, de az idők folyamán sok belesüllyedt a talajba, vagy beépítették őket a közeli házak falába. A perućaci nekropoliszban hajdanán 200 síremlék állhatott, ma 88 díszítetlen kőtömb pihen itt. Legnagyobb értékük, hogy a 2-3 tonnás, 2x1 méteres mészkőtömböket egy kődarabból faragták ki és szállították oda. A helyiek az ilyen méretes példányokat mramorjenak nevezték – ez a szó benne van ma is a lelőhelyek nevében. Itt is a legtöbb emlékmű lapos vagy szarkofág alakú, de vannak ház alakúak is. A síremlékeket 2010-ben szabályos sorokba rendezték, de a kelet-nyugati orientációjukon nem változtattak. Innen két stećakot a belgrádi Néprajzi Múzeumban állítottak ki, egyet pedig a közeli užicei Nemzeti Múzeumnak adományoztak, de több mint a felük megsemmisült a fél évezred alatt. Temetőtúránk következő állomása a Rastište falu határában elterülő Gajevi helyszín. Itt 35 emlékmű sorakozik 3-4 szabályos sorban szorosan egymás mellett. A szerbiai stećakok közül ezek a legfinomabban kidolgozottak, legsimábbra csiszoltak. Legtöbbjükön nem volt semmilyen felirat vagy jel. Csak kettőre véstek félholdat, egyiken körök formája rajzolódik ki, amelyek feltehetően csillagok voltak eredetileg, és a holdhoz viszonyított állásuk alapján az elhunyt halálának idejét jelölhették. 500 méterre innen van az uroševinei lelőhely 33 kőtömbbel. Közülük 18 kelet-nyugati irányban áll, ez megfelel a jellegzetes keresztény temetkezési módnak, a többi észak-dél irányú. Dominálnak a ház alakú emlékművek, de sok kőlapon álló szarkofág alakú is van. Több emlékművön is észrevehető, hogy fogazott kalapáccsal munkálták meg őket. Négyre nyílvesszőt véstek, kettőre pedig kardot, ebből arra következtethetünk, hogy az alattuk nyugvók harcosok lehettek vagy harc közben haltak meg.

A kereszténység a VI. század körül jelenhetett meg ezen a vidéken, de a hittérítők csak felületes munkát végeztek. Boszniára, Dalmáciára, a Drina és a Neretva völgyére egészen a középkor végéig sokkal inkább volt jellemző a pogányság, mint a kereszténység. Ezt bizonyítják a síremlékeken fellelt (pogány) jelek, szimbólumok, motívumok is. A félezer éves kőtömbök motívumai között is csak ritkán jelenik meg a kereszt vagy másik keresztény szimbólum, bibliai jelenet. A növény- és állatfigurák, a félhold, a csillagok és egyéb égitestek, a harci cselekedetek, a vadászat ábrázolása és a különböző geometriai díszek egyáltalán nem utalnak arra, hogy a kőtömbök alatt valóban bogumilok várják a feltámadás napját.

Van egy egyedülálló kulturális kincsünk – nekünk keresztényeknek, pravoszlávoknak és muzulmánoknak –, amely a földjüket védő őseinknek állít emléket. Sok stećak lehet a világon, de hetvenezret egy helyen nemigen találunk máshol. Az itt élő ősök megvédték pátriájukat, ezért fiaik örök emléket állítottak nekik. Félezer évvel később kértük, és a világ elismerte eme e tájra jellemző egyedi temetkezési mód értékét. Rajtunk áll, hogy ezt megőrizzük. Legalább jelöljük meg a nekropoliszokba vezető utat, és a füvet kaszáljuk le…
(Folytatjuk)

Megnevezés:
Stećci – srednjovekovni nadgrobni spomenici
Stećak – középkori sírkövek
Típus:
kulturális helyszín
Felvétel éve:
2016.
Terület:
49 ha
Világörökségi azonosító:
1504.