A NASA semmit sem tehetne, ha három héten belül egy ismeretlen, ám veszélyes aszteroida venné célba a Földet, számolt be Charles Bolden, a NASA igazgatója az amerikai képviselőház tudományos bizottságának meghallgatásán. A The Independent beszámolója szerint a NASA igazgatója a meghallgatáson kiemelte, hogy a jelenlegi pénzügyi keretek nem nyújtanak elégséges fedezetet egy olyan rendszer felépítéséhez és működtetéséhez, amely a februárban Cseljabinszk felett felrobbant meteorhoz hasonló veszélyeket időben tudná jelezni. Mint ismeretes, a jelenségben 1500 személy sérült meg. Ugyanazon a napon egy 27 kilométer átmérőjű égitest haladt el mellettünk nem nagyobb távolságban, mint a műholdak magassága. Az eseményeket követően amerikai politikusok is felemelték a szavukat, és cselekvésre szólítottak fel egy esetleges vészhelyzet elkerülése végett.
John Holdren, a Fehér Ház tudományos tanácsadója kiemelte, az USA kongresszusa még 1998-ban utasította a NASA-t, hogy találja meg az olyan 1 kilométernél nagyobb testeket, amelyek veszélyesen közel kerülhetnek a Földhöz. A NASA adatai szerint körülbelül 980 ilyen test létezik, és ennek 95 százalékát már felfedezték és a jelenlegi pályaadatok alapján egyik sem csapódik be belátható időn belül a Földbe. Kiemelte, egy ekkora égitest becsapódása véget vetne az emberi civilizációnak.
– A városgyilkosoknak tartott 50 méternél nagyobb meteorok számát viszont 10 ezerre becsüljük. Ezen aszteroidák 10 százalékának ismerjük csupán a pályáját. Számítások szerint minden 1 000 évben egyszer kerülhet sor egy ilyen meteor becsapódására. Bár az esélye, hogy egy komolyabb méretű aszteroidával ütközzünk össze elég csekély, de ha ez bekövetkezne, aligha élné túl az emberiség, ezért komolyan kell venni a fenyegetettséget – jegyezte meg a tanácsadó.
A NASA igazgatója megjegyezte, hogy az ilyen égitestek kitérítésére a napelemes lézerfegyverektől kezdve, az atomtöltetű rakétákon át több ötlet is létezik, de senki sem tudja biztosan, hogyan lehetne kitéríteni a meteorokat. Ezért a NASA a tervek szerint olyan új eljárások kifejlesztésébe kezdene a közeljövőben, amelyekkel el lehet téríteni egy Föld felé tartó kisbolygókat.
– Jelenleg képtelenek vagyunk bármit is tenni a jelenség ellen, ugyanis évtizedek óta tétlenül ülünk. Folyton arról beszélt mindenki, hogy tennünk kellene valamit, de valahogy sosem érkezett meg a kutatásokra szükséges pénz. Eközben a jelenlegi megfigyelési rendszereink alkalmatlannak bizonyultak a fenyegetettségek felfedezésére – rótta meg a politikusokat a NASA igazgatója.
Megjegyezte, hogy bár a kongresszus 2005-ben arra utasította a NASA-t, hogy 2020-ra térképezze fel 140 méter és az 1 kilométer átmérő közötti égitestek 90 százalékát, de ezt a jelenlegi költségvetéssel jó, ha 2030-ra meg tudják tenni. Hozzátette, hogy a Cseljabinszk felett felrobbant meteorhoz hasonló aszteroidák megfigyelése több szempontból is nehéz. Egyrészt a Nap felől érkező sziklákat az éjjel működő aszteroidavadász-távcsövek képtelenek kiszűrni, másrészt a veszélyes aszteroidák sokszor nem elég nagyok és fényesek ahhoz, hogy az amúgy érzékeny műszerek időben észrevegyék őket. Egy erre alkalmas megfigyelési és kitérítési rendszer kiépítéséhez viszont a NASA-nak nincs meg a szükséges költségvetése.
– Ha a következő három hétben jelenne meg egy ilyen égitest, csupán imádkozni tudnánk – mondta a NASA igazgatója.
John Holdren szerint a B612 Alapítvány által megálmodott nap körüli pályán keringő Sentinel teleszkóphoz hasonló infravöröst tartományban dolgozó űrtávcsövet kellene építenie az USA-nak is. A teleszkóp megépítése Holdren szerint csak 750 millió dollárba kerülne, míg a program, hogy 2025-ben embert küldjenek egy a Föld közelébe érő kisbolygóra 2 milliárd dollárt emészt fel.
– A Cseljabinszk felett felrobbant meteort nem láthattuk. Egyszerűen nem nézhetünk bele a Napba. Ha meg akarjuk védeni a Földet lépnünk kell – érvelt a tanácsadó.
A tudósokból és kutatókból álló non-profit csoport, a B612 Alapítvány tavaly júniusban jelentette be, hogy megépítené az első magánfinanszírozású űrtávcsövet, amellyel a Földre veszélyt jelentő aszteroidákat szeretnék felderíteni. A Sentinel (Őrszem) nevű űrtávcső a Nap körüli pályán keringene, nagyjából egy Nap-Vénusz távolságban, ahonnan az 50 centiméter széles távcső a Föld irányába fordulva figyelné az orientációnak köszönhetően jól megvilágított űrkőzeteket. A Sentinel infravörös hullámhosszokon dolgozna, ezek ugyanis a tartományok, amelyekben a kevés fényt visszaverő kis aszteroidák is észlelhetők.
A belső-Naprendszer hemzseg az aszteroidáktól, több millió keresztezi a Föld pályáját és többségük elég nagy ahhoz, hogy komoly károkat okozzon egy becsapódás esetén. A csillagászok becslése szerint mindössze 1 százalékát látjuk az 1908-as Tunguzkai esemény során az erdőket 2150 négyzetkilométeren letaroló aszteroidánál nagyobb objektumoknak, vagyis közel félmillió űrkőzet jelenleg láthatatlan a földi műszerek számára.
