Az úgynevezett belgrádi értelmiségi Twitter-közösségben vasárnap este óta kering egy bejegyzés, amit Emmanuel Macron és Marine Le Pen fényképével, valamint a francia államfőválasztás első fordulójának a részeredményével illusztráltak: „Így jártak, elvégre náluk nem létezik az eredményekről való tárgyalások és megállapodások hagyománya. Olyanok, mint a robotok, csak összegeznek. Nálunk ez sokkal humánusabb. Az ember leül egymással, megiszik egy kávét, majd jön a ratluk, az ásványvíz, ezután kicsit az időjárásról beszélgetünk, kicsit a sportról, végül pedig arról, hogy ki kit ejt át.” Később Bojan Klačar, a CeSID végrehajtó igazgatója enyhíteni próbálta a Twitter-közösségben eluralkodott kedélyeket, magyarázván, hogy a szavazatok feldolgozásának szerbiai módszertana jóval bonyolultabb a franciaországinál.
Az viszont tény, hogy a szavazóhelyeket még csak ki sem szellőztették becsületesen az április 3-i választások után, a szavazólapon karikázó golyóstoll még ki sem hűlt, politikai berkekben már megkezdődött az üzengetés, hogy a választásokat bizonyos szinteken indokolt megismételni. Kezdte Vladimir Đukanović (Szerb Haladó Párt), aki a belgrádi választást ismételné meg, folytatta Miloš Vučević(SZHP), aki a köztársasági parlamentit, majd folytatta Dragan Đilas (az Egyesült Szerbiai Ellenzék gerincét képező Szabadság és Igazságosság Pártjának elnöke), aki Đukanovićtyal ért egyet azzal kapcsolatban, hogy Belgrádban hat hónapon belül ismét választást kellene tartani. Mindezt akkor, amikor még városi és köztársasági szinten sem ismeretes a választások végeredménye, így a mandátumokat sem ítélhették oda a majdani képviselőknek, a parlamentek alakuló ülését sem tarthatták meg, és a végrehajtó hatalmat sem választhatták meg, azaz próbálhatták megválasztani, amennyiben ehhez adva van a szükséges többség. A döntést, a hatalom megalakításával kapcsolatban meghatározott törvényes határidők lejárta előtt, feltehetőleg a hét végéig Aleksandar Vučić államfő és az SZHP elnöke hozza meg, aki hétfőn egyeztetett a „belgrádi politikai válságról” Đilassal.
NEM A TALÁLKOZÓ KÉRDÉSES, HANEM AZ IDŐPONT
A politikai elemzők legtöbbje egyetért abban, hogy habár hétfőn az a két ember ült le beszélgetni, akik az elmúlt években elmebetegnek, illetve maffiavezérnek becézték egymást, jó, hogy sor került a találkozóra. Érvelésük szerint éppen azért, mert arról a két személyről van szó, akik elmélyítették a társadalmi megosztottságot. A legtöbbek számára azonban vitatható, hogy miért ültek le egyeztetni a köztársasági és a belgrádi választásokon a legtöbb szavazatot megszerző politikai tömörülések elnökei azt megelőzően, hogy ismeretes lenne a választások végeredménye, illetve lejártak volna a hatalmi struktúrák megalakításával kapcsolatos határidők.
Hosszú távon, a társadalmi megosztottság kezelése szempontjából jó, hogy az említett két politikai vezető találkozott, ám jobb lenne, ha visszatérnének a jogszabályok keretei közé és hagynák, hogy a választások levezénylésével felhatalmazott szervek végezzék a dolgukat, illetve a szavazás megismétlése után kiderüljön a végeredmény – jegyezte meg Dejan Vuk Stanković politikai elemző az SZRTV-nek nyilatkozva. Mint hozzátette, a találkozó a Đilas pártja körüli koalíció egyéb tagjaiban keltett feszültségből elsősorban a többi ellenzéki tömörülés kovácsolhat tőkét, legalábbis hosszú távon.
Aleksandar Ivković politológus szerint az ellenzék, de feltehetőleg a szavazóik is, kockázatosként élik meg a választások megismétlését. Amennyiben a polgárok arra a megállapításra jutnak, hogy nem jó döntés megismételni a választásokat, az ellenzéki csoportosulások, mindenekelőtt az eddig Đilas köré tömörülők, feltehetőleg csak nehézségek árán tudnának választási koalíciókat létrehozni – értékelte a NovaS reggeli műsorában. Ivković szerint a választások megismétlése elsősorban az ellenzék számára lenne kockázatos, de a haladók szempontjából is jelentős rizikófaktor, főleg akkor, ha több hónap múlva szerveznének ismét választást.
Boban Stojanović politológus az Euronews Serbiának kifejtette, hogy a választások megismétlése biztosan nem kedvezne a jelenlegi ellenzéki tömörüléseknek, már csak azért sem, „mert minden arra utal, hogy képtelenek megállapodni egymással”. Stojanović, ha nem is mondta ki egyértelműen, de utalt arra, hogy ha Belgrádban és/vagy köztársasági szinten megismétlik a választásokat, megtörténhet, hogy a törvényhozás addig ismét növeli a 2020-ban 3 százalékra csökkentett választási küszöböt. Az idei választásokon az SZHP nagy árat fizetett a cenzus csökkentéséért – mondta.
CSEREJÁTÉKOSOK IS SZÓBA JÖHETNEK
Olyan politikai elemzők is vannak, akik szerint főváros ide vagy oda, Szerbia egészére nézve megalázó, hogy a politikai szereplők április 3-a után szinte csak Belgráddal foglalkoznak, illetve azzal, hogy a fővárosban 55-55 lesz a hatalmi-ellenzéki mandátumok aránya, vagy mégis inkább 56-54, vagy esetleg 60-50 (utóbbi arányt Vučić említette egyik nyilatkozatában).
A parlamenti választásokhoz kapcsolódóan eddig elsősorban az szerepelt a közbeszéd fókuszában, hogy ki nem lesz kormányfő. Ha Zorana Mihajlovićot (SZHP) kérdezik, ő már tudja: „Azt nem tudom, tagja leszek-e a kormánynak, de az szinte biztos, hogy Ivica Dačić nem lesz miniszterelnök.” Ugyanebben a szellemiségben nyilatkoztak a haladók más képviselői is, akik szerint van alternatívája az SZHP–SZSZP eddig négy alkalommal megalakított koalíciónak. Amennyiben az SZHP a VMSZ-szel és a Mufti hagyatéka listával alakítaná meg a parlamenti többséget, az eddigi részeredmények értelmében igencsak szűk többsége lenne (nagyjából 130 mandátum). A Danas napilap, bennfentesekre hivatkozva, arról cikkezett, hogy „Vučićnak vannak cserejátékosai, elsősorban a NADA és az Eskütevők listáin”.
Ha az „ellenzéki médiával” is együttműködő BratislavJugovićot kérdezik – a napokban a NovaS stúdiójába is beült, az első haladóként, aki ezt valaha megtette –, „Dačićot továbbra sem lenne szabad leírni a kormányfői tisztség várományosaként”. Szerinte Dačić hatalmas mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Vučić az első fordulóban megnyerje az államfőválasztást.
– Köztársasági és belgrádi szinten az SZHP eredménye nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, ezért részben „Jarkovói Ana” a felelős. Nem tudom, ki lesz a kormányban, de „Jarkovói Anának” nem kellene miniszterelnöknek lennie. Nemcsak balkáni, hanem globális szinten is kihívásokkal teli lesz a következő időszak, így politikailag tapasztalt szereplőkre van szükség. Nem hiszem, hogy a kormányban szükség lenne „Toma Monára”, vagy Ana Brnabićra – fejtette ki Jugović.
