Tűz és víz! Tűzvész és árvíz! Ebben a két csapásban bővelkedett az idei nyár. A felhőszakadásként lezúdult víz szörnyű csapást mért, de nem tudta megakadályozni, hogy sok helyen megállíthatatlan tűz jelentkezzen. Vagy azért, mert a kánikula elég volt ahhoz, hogy a kiszáradt avarban felcsapjon a láng. Vagy az első esővel járó villámok gyújtogattak. Hogy a két örökös ellenség, a tűz és a víz együtt tegye szörnyűvé az emberek millióinak életét. De nézzük, mi minden történt ezen a nyáron!
A nyár gondoskodott olyan meglepetésekről, amelyek eddig ismeretlenek voltak. Egyrészt melegrekordok dőltek meg, még a sarkokon is, különösen a délin volt rekordmeleg. (A Déli-sarkon eddig mért 17,5 fok helyett 18,3 az új rekord.) Grönlandon a gyakran hideg nyarakon mértek helyett 23,4 fok az új rekord, Spanyolországban 47,2 fokos rekordot mértek (az előző rekordot, 46,9 fokot 2017-ben mérték), Kanadában 49,6 fokos, Irakban 52 fokos volt az új rekord, Kínában 60 fokot is mértek. És utána nyáron szokatlanul hideg napok jöttek. (Néhol 15 fokot is esett a hőmérő higanyszála.)
Ez is megviselte az embereket. De nagyobb csapás volt az, hogy a szokásosnál korábban, hevesebben és az eddig megkímélt tájakon is jelentkeztek a viharok. (Az Idának 50 halottja van. Kínában olyan homokvihar volt, hogy betemetett egy egész várost, Pekingben fél óráig, néhol azonban 11 óráig nem volt áram.) Az igazi csapás azonban – mint említettük – a tűz és a víz, a tűzvész és az árvíz. Mintha a két ősellenség most összefogott volna az ember ellen.
Ez a jelenség már kapcsolatban áll a klímaváltozással, elsősorban a felmelegedéssel. A felmelegedés ugyanis nemcsak nagyobb hőséget hoz, hanem növeli a levegő páratartalmát is, tehát több a víz a levegőben. Ráadásul minél melegebb van, annál nagyobb a felhők „kapacitása”, tehát egyszerre nagyobb vízmennyiséget zúdíthatnak a nyakunkba. (Az átlaghőmérséklet 1 százalékos növekedése 7 százalékkal több vízpárát jelent a levegőben.)
És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a jég olvadása milyen mértékben növeli nemcsak a tengerek szintjét, hanem milyen más következményei is vannak. (Szibériában eddig 450 megatonna jég olvadt el. Ha az összes jég elolvadna, az 6-7 méterrel is emelné a tengerek szintjét. A jelenlegi olvadással 2100-ig 10–18 cm-rel emelkedik.
A légköri páratartalom növekedése jelentős áradást okozó esőzéseket generált. Nyugat-Európa jelentős részén (Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban és Svájcban) két nap alatt annyi esett, mint máskor két hónap alatt. A rekordot Németország két tartománya tartja, azzal, hogy 48 óra alatt négyzetméterenként 148 liter eső esett, amennyi máskor egész júliusban sem. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a szemfüles újságírók megtalálták annak példáját, hogy a sok eső még mindig jobb, mintha nem esne. Megírták ugyanis, hogy Madagaszkáron már négy éve nincs eső, aminek következtében éhínség van. Az emberek bogarakat esznek és pocsolyából isszák a vizet.)
A sok eső következménye az árvíz lett. Mintegy 120 települést érintett. (Mark Rutte holland miniszterelnök kijelentette, hogy ez a katasztrófa kétségtelenül a klímaváltozás következménye.) Belgiumban még Liége központját is ki kellett üríteni. Németországban volt az árvíznek legtöbb halottja: 156-ot jelentettek, amikor még 90 embert vezettek eltűntként. (Összehasonlítás kedvéért: Kínában az árvíznek 41 halottja és 4 eltűntje volt.)
Az árvizet is – méretben és áldozataiban – felülmúlja a világ majd minden részén jelentkező több száz tűz. A rekordot az Egyesült Államok tartja, ugyanis 10 államban voltak tüzek, és csak háromban 350 ezer hektárnyi vegetáció égett le. Ehhez képest elenyésző, hogy Franciaországban már az első napokban 5000 hektárnyi erdő semmisült meg. Sok ezer embert, köztük az ott táborozó turistákat kellett menteni. De a tűz még Horvátországban is pokollá tette sok turista életét.
Ennyi csapás láttán természetes, hogy mind többször és mind több helyről hangzik el a felhívás, hogy végső ideje valamit tenni a klímaváltozás feltartoztatására. Az erre irányuló tevékenységet csak fokozza, hogy novemberben új klímaértekezlet kezdődik, azzal a feladattal, hogy tegyen is valamit. (Már elvetették azt a javaslatot, hogy a koronavírus-járványra való tekintettel halasszák el.) E sokrétű tevékenységből csak kettőt említenénk: a tudósok és az egyházfők akcióját.
A tudósok felhívása közül a legfontosabb a GIEC (magyarul: Kormányközi Szakértői Csoport a Klíma Alakulására) 14 ezer tudományos tanulmány alapján, 66 ország 234 tudósának közreműködésével elkészítette a pillanatnyi helyzetnek és a teendőknek a felmérését. Abból indulnak ki, hogy a XIX. század óta a Föld hőmérséklete 1,5 fokkal nőtt, és ha nem teszünk hatékony lépéseket, a század végéig további 4-5 fokkal emelkedhet. Ez a felmelegedés előidézi a jég olvadását és a tengerszint emelkedését. (A század végéig egy méterrel emelkedhet.)
A következtetés „nincs remény, ha az államok nem hoznak ambiciózus és hatékony intézkedéseket”. Ezt a felhívást tartalmazza a pápa, a konstantinápolyi patriárka és az anglikán egyházfő felhívása is. Hangsúlyozva: „El kell döntenünk, milyen világot hagyunk a jövő nemzedékeknek”. Novemberben eldől, lesz-e foganatja e felhívásoknak.
