Az elnökválasztás előtt álló francia ellenzék mind nagyobb idegességgel figyel két dolgot. Az egyik, hogy az elnökválasztás félévében Franciaország elnököl az Európai Unióban. Ez azért idegesíti az ellenzéket, mert ebben a félévben nemcsak többet emlegetik Emmanuel Macron köztársasági elnököt, hanem Macron számos jelét adja annak, hogy milyen nagy kaliberű államférfi (többek között az ukrán válsággal kapcsolatban demonstrálta, hogy Franciaország még nemzetközi tényező) és a franciák örülhetnek, hogy ilyen elnökük van. Ez nyilvánvalóan növeli Macron választási esélyeit.
A másik számukra idegesítő dolog, hogy Macron nem sietett bejelenteni, hogy indul a választásokon. Így a többiek nem tudják ki ellen agitáljanak, amikor megeshet, hogy az egész Macron elleni propagandájuk értelmetlennek bizonyul, hisz nem is indul a választásokon. (A francia lapok „non candidat”-ként, azaz „nem jelölt”-ként emlegetik, csak a Le Monde használ „majdnem jelölt” kifejezést.)
Az európai elnökléssel kapcsolatban Macron azt válaszolja, hogy a naptárt nem ő választja, az elnöklés sorrendje évekre előre meg van határozva. Franciaország legutóbb 2008 második félévében elnökölt. Előre ismert a további elnöklés sorrendje is: a második félévben Csehországon, 2023 első félévében pedig Svédországon a sor.
A jelöltség bejelentésével kapcsolatban pedig az a helyzet, hogy az alkotmány „gondolkodási időt” biztosít a hivatalban lévő elnöknek, hogy porondra lép-e a második mandátumért. Az Ötödik Köztársaságnak eddig két elnöke nem indult a második fordulóban. Az első Charles de Gaulle, az Ötödik Köztársaság megteremtője, mert már az első fordulóban nyert a szavazatok 55,2 százalékával. A másik pedig François Hollande, aki nem indult, mert a közvélemény-kutatás nagyon kedvezőtlen képet adott.
A többiek közül Valéry Giscard d'Estaing a választások előtt 56 nappal, François Mitterrand 33 nappal, Jacques Chirac 69 nappal és Nicolas Sarkozy 67 nappal előbb jelentette be, hogy indul a második fordulóban. Ami Macront illeti, a közvélemény-kutatás szerint a második forduló előtt a franciák 39 százalékának támogatását élvezi, Sarkozy 29, vagy Hollande 14 százalékával szemben.
Ami pedig az EU elnöklőjének szerepét illeti, Macron eddig is azon a véleményen volt, hogy az Uniónak nem kell tovább bővülnie, (ami lassította a csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával is), hanem a jelenlegi integrációt kell elmélyíteni. Most aztán lehetőséget kapott arra, hogy néhány határozott lépést tegyen az Európai Egyesült Államok felé, amivel ténylegesen elmélyíti az integrációt az euroövezet tagjaival.
Nyitva hagyva a kérdést, mi lesz a többiekkel. Macron csak látszólag írja le a ma még kívülálló államokat. Tudja, hogy még az Európai Egyesült Államoknak is törődnie kell környezetével. Még nincs konkrét elképzelése, hogyan alakulna a viszony az egyesült államokon kívül maradókkal, de azt tudja, hogy Európa nem hagyhatja sorsára a környező államokat sem.
Az elsődleges feladat megteremteni a szuverén Európát. Ahogyan ő fogalmazott: „a világban sokat jelentő Európát, teljesen szuverént, olyat, amely szabadon választja útját és ura sorsának”. Eszerint viszont meg kell akadályozni, hogy a környezet aláássa és fenyegesse stabilitását. „Hiszem – mondja Macron –, hogy ez a politikai és gazdasági művelet a mi Európánk igazi szuverén feladata, mert nem építhetjük a következő 50 évben a békés Európát, ha a Nyugat-Balkánt ott hagyjuk ahol most van.”
Ez a munka kiterjed még Afrikára is. Az EU és az Afrikai Unió frissen véget ért csúcsértekezlete kísérlet arra, hogy új alapokra helyezzék a két kontinens közötti viszonyt.
Az igazi munkát azonban a közösségen belül kell elvégezni. Már azért is, mert a koronavírus-járvány ellentétes hatást gyakorolt az Egyesült Európai Államok felé haladásra. Részben tettek egy határozott lépést az egyesülés felé: közösen vették fel a gazdasági helyzetet megkönnyítő segélyt. Másrészt gyengült az egyesült államok másik pilléré: a közös határ. A tagállamok ismét tudatára ébredtek, hogy határaik is vannak. Eddig ugyanis úgy lehetett átmenni az egykori határokon, hogy az ember észre sem vette. Ma viszont megesik, hogy a határ túlsó oldalán a járvány elleni védekezés más rendszere és más intézkedései vannak életben.
Macron azonban eltökélte, hogy az elnöklés fél évét arra használja, hogy határozott lépéseket tegyenek az egyesülés felé. Tervez még egy csúcsértekezletet, amely elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozna. Ezen túlmenően változtatna a schengeni rendszeren, hogy fontosabb helyet kapjon a közös határ védelme és kísérletet tegyenek arra, hogy elmozdítsák holtpontról a migránsok kérdését, létrehoznák a belügyminiszterek külön testületét e kérdés kezelésére. Talán még ennél is fontosabb, hogy megpróbálják megteremteni az euróövezet közös pénzügyminiszterét.
Ami pedig a „non candidat” Macronnak a választásokkal kapcsolatos magatartását jelenti, tény, hogy sok mindent tett annak érdekében, hogy a „nem jelölt” választási esélyeit növelje. Elsősorban a róla alkotott képet akarja javítani. Egyrészt cáfolni szeretné, hogy ő a gazdagok elnöke. Többek között a járvánnyal kapcsolatban segélyprogramot fogadott el a 16 és 25 év közötti fiatalok számára. Másrészt – ahogyan a francia lapok fogalmaznak – „meaculpázott” a nyugdíjtörvénnyel kapcsolatban, azt magyarázva, hogy milyen nehéz fedezni a nyugdíjakat. Másrészt van egy „globális reformpogramja”. Az sok mindent irányoz elő a parlamenti képviselők számának csökkentésétől addig a rendelkezésig, hogy a képviselők nem lehetnek egyben polgármesterek is.
