Természeti katasztrófák sora sújtja Észak-Koreát, ahol a koronavírus-járvány is szedi az áldozatait, bár hivatalosan ilyen nem is létezik az országban. Az egyre nagyobb éhínséget sem ismeri be a hatalom, pedig az is óriási gondokat okoz. A hadseregben már a fejadagot is csökkentették, ezért leszerelt és sorállományú katonák csoportokba verődve rabolnak élelmiszert a megélhetési gondokkal küszködő civilektől.
Aszály és tűzvészek után immár hatalmas esőzések pusztítanak Észak-Koreában, ahol több térségben árvizek alakultak ki óriási gondokat okozva a haldokló mezőgazdaságnak és a lakosságnak.
Az ország súlyos válságot él át, és csak Kína, esetleg egy-két másik ország (leplezett) támogatására számíthat a külföldi szankciók miatt. Az egyébként is szigorúan őrzött államhatáron már jó ideje fokozták az ellenőrzést, hogy megakadályozzák a koronavírus behurcolását. Hivatalosan nincs is járvány az országban, holott Észak-Koreában is sokan halhattak már meg vírusfertőzésben, amit senki nem hajlandó beismerni nyilvánosan.
Az állami vezetésnek emellett több súlyos problémát kellene kezelni egyszerre. Jelenleg az árvíz a fő gond, de ennél is nagyobb fejtörést okoz a súlyos élelmiszerhiány, amit a természeti csapások csak súlyosbítanak. Az egyébként is ezer sebből vérző mezőgazdaságot ugyanis hatalmas pusztítás érte. (Az általános gazdasági helyzet sem sokkal jobb. Sőt még rosszabb.)
A kárelhárításba már a – hivatalosan csak az ország védelmére bevethető – hadsereget is bevonták, ami arra utal, hogy valóban nagyon nagy a baj. A katonák azonban egyre elégedetlenebbek. Ám nem a humanitárius jellegű feladataik miatt, hanem azért, mert csökkentették az élelmezésükre szánt adagokat.
Észak-Koreában a hadsereg ellátása korábban elsőbbséget élvezett, akár a gyakran éhező polgári lakosság kárára is. Az utóbbi időben kialakult súlyos élelmiszerválság azonban az 1,2 millió tagot számláló fegyveres testületet is „spórolásra” kényszerítette, politikai döntés hatására. Az eddig kiváltságos szervezetként kezelt hadsereg élelmiszer (főként rizs) készleteiből a nyáron már jelentős mennyiségeket vontak el és osztottak szét több városban a(z éhező) civilek között.
Hírek szerint leszerelt és aktív szolgálatot teljesítő katonák időnként bandákba, csoportokba verődve támadnak rá civilekre élelemszerzés végett. Külföldön némelyek ebből arra következtetnek, hogy a sztálinista rezsim már a legfőbb támaszának számító gigantikus haderőt sem képes ellátni elegendő élelemmel.
A megannyi nehézség miatt Kim Dzsong Un országvezető ismét közeledni próbál Dél-Koreához. Abban a reményben, hogy sikerül valamelyest normalizálni a kétoldalú kapcsolatokat és segélyt szereznie. A lehetséges támogatás érdekében beleegyezett a Phenjan és Szöul közötti közvetlen kommunikációs kapcsolatot biztosító – 2020 júniusában általa blokkoltatott – forró drót helyreállításába (ami július végén meg is történt).
A két fél képviselői már megkezdték az egyeztetéseket az Észak-Koreában létesített, majd tavaly lerombolt államközi kapcsolattartó iroda újranyitásáról, illetve a két ország vezetőjének találkozójáról is. Valódi áttörésre és az ellenséges kétoldalú viszony átfogó rendezésére, illetve a Koreai-félsziget teljes atommentesítését is magába foglaló egyezségre azonban aligha lehet számítani. Legfeljebb közeledésre, ami fontos lenne Mun Dzse In dél-koreai elnök számára is.
