Kedvezően nyilatkozott a görög–török diplomáciai tárgyalásokról Mevlüt Çavuşoğlu. A török külügyminiszter szerint „nagyon pozitív” légkörben zajlott a két ország vitás kérdéseinek rendezését hivatott isztambuli megbeszélés, amelynek egyik fontos kérdése volt a tengeri határok miatt kialakult feszültség csillapítása. A megbeszélésre azonban majdnem öt évet kellett várni.
Februárban vagy március elején Athénban találkozik ismét Görögország és Törökország küldöttsége, amelynek tagjai az államközi vitás kérdéseket hivatottak megnyugtatóan rendezni. Legutóbb a hét elején egyeztettek Isztambulban.
A két delegáció majd’ fél évtized után ült ismét tárgyalóasztalhoz, 2002 óta immár 61. alkalommal. A több mint háromórás megbeszélés egyik fő témája a két ország közötti tengeri határ miatt kialakult vita megoldása volt. Erre ugyan még várni kell, ám Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter szerdán bizakodva állapította meg, hogy a találkozó „nagyon pozitív” légkörben zajlott.
A két ország érdekei sok területen ellenkeznek egymással, ami évtizedek óta mérgezi a viszonyukat, jóllehet régóta egy szövetséghez, a NATO-hoz tartoznak, ahol házon belül elvben nem tűrik a tagok viszálykodását. Ankara és Athén azonban kivétel, hiszen Ciprus 1974-es, részleges török inváziója, és az azóta tartó megszállása óta rendkívül kiélezett a görög–török viszony. Az elmúlt évtizedekben további ügyek miatt is szembekerült egymással Görögország és Törökország.
Egy ideje a Földközi-tenger keleti medencéjében felfedezett hatalmas földgázmezők kitermelésének jogáról vitáznak. A térséget Görögország saját, különleges gazdasági övezetként kezeli, de Törökország is a sajátjának tartja.
Athén és az EU bírálatai ellenére török kutató- és fúróhajók már évek óta be-behatolnak a görög és a ciprusi felségvizekre, hogy feltérképezzék az ottani tengerrész alatti földgáz-, illetve nyersanyagkészleteket, s elemezzék a kitermelés lehetőségeit.
Becslések szerint a térségben 10-15 ezer milliárd köbméter földgáz lehet a tengerfenék alatt. A fontos energiahordozó jelentős része azonban jócskán távolabb található a török felségvizek határától. Ankara ezért sokkal nagyobb szeletet követel magának a tengeren. A jelenlegi 41 ezer négyzetkilométernyi területét legalább 189 ezerre növelné, hogy így neki is jusson a gázból, s főként az annak értékesítéséből származó bevételből.
Ezenkívül Ankara szemet vetett az Égei-tenger török partjainak közelében elterülő görög szigetecskék egy részére, amelyeket az általa szürke zónának nyilvánított térséghez sorol. A kis szigetek között lakatlanok is vannak. Törökország azt szeretné, ha ezeknek a státusáról is tárgyalnának, amiről Athén hallani sem akar.
A legutóbbi megbeszélésről İbrahim Kalın török elnöki szóvivő mindenesetre kedvezően nyilatkozott. Résztvevőként úgy ítélte meg, hogy „meg lehet oldani minden problémát, beleértve az Égei-tengerrel kapcsolatosat is, az akarat meg van hozzá”, hiszen – mint fogalmazott – „a régió békéje és stabilitása mindenki érdeke”.
