Újabb jobboldali mélységekbe csúszott az amerikai korteshadjárat meg a kormányzói „szeretet”. Nem a hír(ek)be kevert nők miatt, hanem a férfiak miatt, akik – a nőket kizsákmányolva – a híreket keverték, és az ügyeket „kavarták”. Az első még csak megmaradhatna a közröhej szintjén, de a második keményen beletaposott a politika lényegébe.
A Trumpot megállítani hivatott Cruz (a látszat érdekében csatlós akcióbizottsága) a vezető ellenfél szlovén származású, volt fotómodell feleségének, Melaniának éppen hogy csak szőrmébe burkolt, pénzestáskához bilincselt aktfotóját lengette be, mondván: „Íme Melania Trump, a következő First Lady – vagy szavazz inkább Ted Cruzra!” Az immár harmadik szépségfeleségnél tartó Trump felháborodottan vágott vissza a Twitteren: „El a kezekkel Melaniától, vagy »köpni fogom a babot« Heidiról” [értsd: pletykázni fogok a te feleségedről].
Cruz dühösen figyelmeztette Trumpot, hogy „valódi férfiak nem támadnak nőket”, ám Trumpék azonnal kontráztak, és a texasi szenátor szőke feleségének grimaszba torzult arcáról közöltek képet. Amerika döbbenten áll a két vezető jobboldali jelölt sárdobálása láttán, mert a politikai diskurzusban és a komoly sajtóban ilyesmi mindeddig elképzelhetetlen volt – noha a jobbra sorakozó bulvársajtó közölt már gonosz „összehasonlító” fotókat Michelle Obamáról, és Hillary Clintont is folyton rút boszorkánynak tünteti fel.
Az egyre inkább Cruz mögött felsorakozó elit egyes tagjai viszont már önmagukon nevetnek, amikor meg kell magyarázniuk, miért támogatnak valakit, akit azelőtt mindennek lemondtak. Lindsey Graham dél-karolinai szenátor ügyetlenül önironizál: alig pár héttel korábban még azt mondta a két jelöltről: „Teljesen mindegy, lelövik-e vagy megmérgezik az embert”. Graham, aki Cruz mellé állt, nemrég még úgy beszélt róla, hogy „ha valaki megölné [Cruzt] a szenátus üléstermében, a többi szenátor közül senki nem ítélné el a gyilkost”. Hát most ilyen laza szájú karaktergyilkosok járnak élen a „konzervatív” párt elnökjelöltségéért. Arról nem is beszélve, hogy Cruz gyanús nőügyeit éppen most kezdte szellőztetni az amúgy közismerten botránykeverő National Enquirer bulvármagazin.
A Republikánus Párt egyik „köztiszteletnek örvendő” kormányzójára is rájárt a „női rúd”. Ez a botrány dobravertségben ugyan elmarad az elnökjelöltek sárdobálása mögött, de annál szánalmasabb. Robert Bentley alabamai kormányzó – megjelenése és retorikája folytán „mindenki aranyos nagytatája” – saját kedvenc „főtanácsadónőjének” manőverei miatt, illetve a vele folytatott telefonszex-felvétel alapján bukott le a héten.
Bentley felesége éppen az ötvenedik házassági évfordulójuk körül indított ellene válópert, de azt még csak elfogadta az egyébként roppant vallásos, sőt ájtatos alabamai átlagpolgár. Viszont amikor a kormányzó a minap kirúgta saját főügyészét (aki mentorának tartotta őt), akkor az utóbbi sajtóértekezleten jelentette be, hogy mindemögött egy nő áll, akit a főnök sajtótitkárból kommunikációs igazgatóvá, kampányfőnökké, majd politikai főtanácsadóvá emelt – és ma már abszolút hatalma lehet a kormányzó politikai döntései felett. Hogy a vádaskodás ne maradjon bizonyíték nélkül, közzétettek egy pár perces telefonbeszélgetést, amelyben Bentley úr szépeket mond „főtanácsadójának” (például hogy mennyire szereti „rá, sőt alá” tenni a kezét), majd azt javasolja, hogy „ha ugyanazt akarjuk csinálni, mint a minap, akkor kezdjük el bezárni az ajtókat”. A „családi értékeket” mindennél többre becsülő kormányzó másnap „bocsánatot kért” az alabamai választóktól, de tagadta, hogy valaha is fizikai kapcsolata lett volna „azzal a nővel”.
Noha Amerikában főbenjáró bűnnek számít politikusok számára a tiltott szerelmi kapcsolat (lásd Bill Clinton majdnem-leváltását 1998-ban), az igazi gond Rebekah Mason főtanácsadó esetében az, hogy ő egyben politikai főmegmondóvá is vált a kormányzó oldalán – félmillió dolláros fizetéséről nem is beszélve. Bentley papa politikai pályafutásának egyértelműen lőttek – a vele egy cipőben járók pedig esetleg elgondolkodhatnak azon, érdemes-e „lábon lőni” magukat.
