Vannak pillanatok, amikor csak humorecsettel lehet megfesteni a valóság képét. Miután Donald Trump egyedül futott be a republikánus célegyenesbe, ellenfelei olyan bizarr végső eszközökhöz folyamodnak, hogy azok saját paródiájukba csapnak át. De lássuk sorjában a történteket – amelyeknek megfestéséhez ezúttal egy kis képregény-történelem is jól jön majd.
Alig néhány hete, hogy a jobboldali pártelit – Mitt Romney vesztes elnökjelölttel az élén – létrehozta a „Soha Trump!” mozgalmat, hogy megállítsák az éllovast. Az április 19-i New York-i előválasztáson elért nagy siker, és a múlt keddi ötből-öt államos diadal után Trump győzelme (ha nem is abszolút többsége) viszont elkerülhetetlenné vált, és a pártvezetés el is kezdett „hozzámelegedni”. Csak a másik két jelölt, Ted Cruz és John Kasich próbál kitartani Trump ellen – miközben mindketten szánalmas figurákká váltak.
Először egy Cruz—Kasich egyezség jött létre múlt vasárnap, hogy a következő néhány állam mindegyikében – de különösen a jövő keddi indianai előválasztáson – kettejük közül a helyi erősebbiket támogassa a másik, hogy Trump abszolút győzelmét megakadályozva nyílttá tegyék a konvenciót. Gyorsan kiderült azonban, hogy ez az összefogás csak a texasi szenátornak felel meg, s az ohiói kormányzó kihátrált: „Felébredtem egy reggel és elkezdtem gondolkodni...” – magyarázkodott. Az összes idei induló közül Kasich a legmérsékeltebb és neki van legtöbb tapasztalata a szövetségi politikában, de a két pálfordulás szánalmassá és nevetségessé tette.
Cruz fel is háborodott és meghúzott egy váratlan, szokatlan lépést, amire 40 éve nem volt példa: vesztésre álló jelöltként bejelentette alelnökjelölt partnerét – méghozzá a mezőnyből rég kihulló Carly Fiorina üzletasszony személyében. Utoljára a szuperkonzervatív Ronald Reagan vetette be ezt a „fegyvert” 1976-ban Gerald Ford ellen egy szuperliberális republikánus szenátor megnevezésével (amilyen összefogásról korábban hallani sem akart) – és veszített. Ekkor végképp a humor meg a képregények világába lépett a jobboldali iszapbirkózás.
A déli-baptista Ted Cruz – a Teadélután mozgalom és a keresztény fundamentalisták kedvence –tehetséges szónokként és ravasz jogászként ismert republikánus körökben, ám nyilvános fellépéseinek eszköztára jobban hasaonlít egy fanatikus prédikátor tömegizgató-mozgató trükkjeire és hatásszüneteire (meg egy nyilvánvalóan bűnös vádlott ügyében szónokoló, minden hájjal megkent védőügyvéd fogásaira), mint egy racionálisan gondolkodó politikus érvrendszerére. John Boehner, a nemrég leköszönt republikánus képviselőházi elnök a minap azt találta mondani, hogy a texasi szenátor maga a „megtestesült Lucifer” – és hogy „életében nem dolgozott ilyen nyomorúságos ördögfajzattal”. Ebből persze azonnal televíziós meg internetes mém lett – de egy még mérsékeltebb republikánus képviselő még rá is tromfolt azzal, hogy „Ted Cruzt Luciferhez hasonlítani rossz fényben tünteti fel az utóbbit”. John King egy konzervatív tévéműsorban még azt is bedobta, hogy inkább ciánkálét venne be, mintsem, hogy Cruzra szavazzon. A humoristából szenátorrá vált Al Franken egyenesen „Joe McCarthy [az 1950-es évek fanatikus szenátora, akinek boszorkányüldözési ámokfutása során Reagan színész-besúgóként működött] és Dracula szerelmi gyümölcsének” nevezte kollégáját.
Nos, a luciferizált Cruz (akinek a hanghordozása és arcvonásai nem nélkülözik a mindenre elszánt átszellemültséget) azt a Carly Fiorinát választotta partneréül, akit ez a jegyzetíró régóta Cruellaként tart számon, de a jólneveltség megakadályozta, hogy a 101 kiskutya (magyarul Szörnyella de Frász néven ismert) gonosz főszereplőjével azonosítsa, mígnem komoly politikusok szókimondása fel nem mentette a további önmegtartóztatás alól.
Nos, Szörnyella – aki a Hewlett-Packard technológiai megacég élére kerülve 30 ezer embert bocsátott el és vitte külföldre a munkahelyeket – azzal érvelt „elfogadó” beszédében, hogy Trump meg Hillary ugyanannak a politikának a két arca. De hogy a dajkamesék világában maradjunk: a Cruzhoz társult Carly-Cruella – akinek az arcán szintén megfigyelhető bizonyos törtető-törhetetlen, sőt gonosz elszántság – első „alelnökjelölti” fellépése végén még énekelt is egyet Cruz kislányainak arról, hogyan fognak majd a kampány során vidáman nagygyűlésről nagygyűlésre „sétabuszozni” (angolul „cruising”, a Cruz nevével azonos kiejtésű szóval). A búgó hangú buzgalom felért egy „Lucifer-Cruznak” tett szerelmi vallomással és sokakat megbotránkoztatott.
Hozzájuk képest Trump (akinek legújabb jelszava: „Amerika mindenek előtt!” – amit azonnal a Hitler-párti repülős hős Charles Lindbergh II. világháborús hadbalépést ellenző mottójához hasonlítottak) maga egy „Amerika kapitány”. De lehetne éppen a Fenegyerek (Daredevil) képregénysorozat (szintén) sárga hajú, (szintén) illuzionista Trumpja is, aki semmilyen földöntúli képességgel nem rendelkezik, de vásári bűvészmutatványokra építő nagystílű csalóként a legkülönbözőbb vállalkozásokba veti bele magát, színészi és bohóctehetségét csillogtatva – mindaddig, amíg a valódi Amerika kapitány útját nem állja.
Amerika kapitány kerestetik.
