„Civilizációnk történetének keresztútjára érkeztünk”, amikor már csak az emberek tudják megvédeni országukat, kultúrájukat a pénzügyi háttérhatalom, a balliberális média és a Clinton-gépezet összeesküvésétől. Nem(csak) Orbán Viktor mondta ezt, hanem Donald Trump (is), az amerikai fanatikus szélsőjobb minden múltbeli felelősség alól automatikusan felmentett, istenített jelöltje. A győzelemmániás, bevándorlóellenes, Putyin-párti falépítő (Trump) azonban már hetek óta vesztésre áll, méghozzá egyre inkább, amióta féktelen nőmolesztáló dicsekvése saját hangján „közkinccsé” vált, és egész sor általa letámadott nő állt elő régóta rejtegett fájdalmának megosztásával.
A kudarc előszele szinte hurrikánná erősödött, amikor a Republikánus Párt több mint három tucat kongresszusi tagja meg egy sor kormányzó bejelentette, hogy képtelen tovább támogatni ezt az embert. Adura jött ászként, amikor Paul Ryan képviselőházi elnök tájékoztatta kollégáit, hogy nem fog kampányolni Trump mellett. A jelölt azonnal le is csapott rá és megvádolta Mitt Romney 2012-es alelnökjelöltjét egy Hillary Clintonnal szőtt összeesküvéssel. A mérsékelt republikánusok attól tartanak, hogy Trump látványos bukása a párt többi jelöltjének esélyeire is katasztrofális hatással lehet.
A sárga lakkozott hajú ingatlanmágnás – aki tavaly június óta ontja az átkokat és szítja a gyűlölködést – a második tévévitában „ördögnek” nevezte ellenfelét, akinek a lelke „tele van gyűlölettel”. Vesztésre állva elhatározta, hogy minden jómodort levetkezve a legdurvább módon támadja le Hillaryt férje nőügyei kapcsán, ami azonban az ellenkező hatást váltja ki a női szavazók többségében. Michelle Obama csütörtökön a kampány egyik legjobb beszédét mondta el, személyes sértésként és fájdalomként felfogva azt, ami Trump nőkhöz fűződő viszonyát jellemzi. Trump hiába cáfolja teli szájjal, hogy valaha is bárkihez hozzányúlt volna – saját maga dicsekszik ilyesmivel a videófelvételen.
Trump – aki saját pártbeli vetélytársait is a lehető legcivilizálatlanabb módon gúnyolta az előválasztások során – néhány perccel a First Lady után tartott nagygyűlést. A fenti idézetet ragozva a civilizáció utolsó védőbástyájának kiáltotta ki magát, aki a „hazug, csaló és álnok” ellenfél „minden nyilát magára vállalja az amerikai nép és a civilizáció védelmében”. A „balliberálisként” elátkozott média mindkét beszédet közvetítette, az önmagát „tisztességes és kiegyensúlyozott” jelzővel hirdető Fox hírtévé viszont kizárólag saját jelöltjéét.
„Sokan figyelmeztettek még a legelején – szőtte maga köré a civilizáció minden áldozatot és kínszenvedést magára vállaló védelmezőjének mítoszát Trump –, hogy amire vállalkozom, az a pokolrajárással egyenlő. De nem! A kampány számomra a mennybe vezető utazást jelenti.”
A republikánus kampány a válogatott szitkozódások ömlesztése mellett elkezdett afölött sajnálkozni, hogy Trump állítólagos nőügyeiről, „nem pedig az érdemi kérdésekről folyik a vita”. Holott éppen Trump volt az, aki általánosságokon túl soha nem volt hajlandó ország- és világmegváltó terveinek részleteiről beszélni. Most, hogy a kiszivárgott borzalmak őt magát érintik, hirtelen arra a szellemre panaszkodik, amit maga szabadított ki a palackból – a modern amerikai választási kampányok történetében páratlan módon és példátlanul alpári szinten.
Tovább folyik ugyanakkor a WikiLeaks Hillary-ellenes hadjárata. A Clinton-közeli emberek feltört postafiókjaiból ellopott, folyamatosan közzétett elektronikus levelezés – és az ilyesfajta kiszivárgásokank lassan hinni sem lehet, hiszen minden, és annak az ellenkezője is, könnyedén hamisítható – helyenként felhord olyan részleteket, amelyeket ki lehet forgatni, és Hillary meg az elitek, a globális bankrendszer ellen lehet fordítani. De rendre kiderül, hogy az elkerülhetetlen belső taktikázás óhatatlanul szókimondó stílusától eltekintve semmilyen „füstölgő pisztoly” nem került eddig elő. Trump ugyanakkor rendre olyan idézetekkel rukkol ki beszédeiben, amelyeket a WikiLeaks és az orosz állami propagandagépezet percekkel korábban közzétesz. Az amerikai kormányzat hivatalosan is megvádolta az orosz hatalmi köröket a választási kampányba való bevatkozással – Trump pedig csak tovább erősíti a gyanút, hogy valójában Putyin Nyugat-romboló stratégiájának szándékos vagy naiv kiszolgálójává vált.
A „civilizáció védelmezője” valójában az intézményrendszer szétverésén és a társadalmi bizalom aláásásán munkálkodik – saját korlátlan uralmának kiépítéséhez. Hiszen már többször előadta (legutóbb Hillary bebörtönzési terve kapcsán), hogy az érvényes politikai rendszer szabályait semmibe véve, vagy azt saját akarata szerint átírva fog kormányozni. Ennek a súlyos következményeket felsejtető tevékenységnek az egyik legdermesztőbb húzása az, amikor Trump – és a hasonszőrű demagóg populisták – elhintik annak a hitét, hogy még az elvesztett (vagy érvénytelen) népakarat-nyilvánítás is valójában az ő győzelmüket jelenti. Trump egyes hívei már forradalomról beszélnek, ha a szavazófülkékben nem sikerül győznie. Érdekes lenne megnépszavaztatni Amerikát arról, hányan kívánnak fegyveres forradalmat. De talán egy békés elnökválasztás is elég lesz a civilizáció védelmére.
