Léphaft Pál
A hagyomány szerint itt és ilyenkor az év legjelentősebb eseményeit illene-kellene csokorba szedni, mérleget vonni, méltatni meg ilyesmi. Ezúttal is így lesz, azzal az aprócska eltéréssel, hogy alant az év legabszurdabb, legértelmetlenebb és legocsmányabb jelenségeinek színe-javából csemegézünk.
Az év legnagyobb kreténsége címet az én skálámon az egyiptomi kormánynak a – sertésinfluenza április végi hírének vételekor hozott – dekrétuma érdemelte ki, mellyel az ország összes disznajának kényszerlevágását rendelték el, minekutána a helyi kopt (keresztény) kisebbség által nevelt mintegy 300 ezer hízónak húzták le hirtelen a redőnyt. Nem sokkal marad el ettől a szerbiai egészségügyi minisztériumnak a – szintúgy a sertésinfluenza megjelenése utáni napokból datáló – rendelete sem, mellyel azonnali sertéshúsbehozatal-embargót hirdetett ki.
Ez után a két „elmés” húzás után rövidesen kiderült, hogy a disznóságokat nem a disznók teszik, az azonban sajna még most sem derült ki egyértelműen, hogy a rettegett A-H1N1 valójában mekkora disznóság is. Ám végső adatok híján is egyértelmű: ez az év (ha nem az évtized) legnagyobb átverése, minden megaszélhámosság, milliós tételű csalás, sikkasztás, rablás eltörpül mellette.
A borzasztó veszélyes világjárvány, úgy látszik, csak akkor hagy majd alább, ha a gyógyszeripar ebből származó profitjának mutatói kézzelfoghatókká válnak. Legkorábban tehát a harmadik (fiskális) negyedév elszámolásakor – „jövendöltem” volt júniusban.
Lám, jóslatom beigazolódni látszik, hiszen itt-ott már hallani olyan hangokat, melyek szerint nem is lett olyan komoly ez a kór, szerencsénk volt, hogy nem harapózott el, meg hasonlók bevetésének eredményeként kezelik, holott csak arról van szó, hogy elérkezett az említett év végi zárszámadás... meg aztán az is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a módszeres hülyítés nem tarthat. Mindezt persze az időben való reakció és a védőoltás gyors örökké... más halálos kórokat is ránk kell majd még sózni a jövőben.
A hevenyészett mérleg szerint a gyógyszeripari óriások legalább 7 milliárd dolláros profitot söpörtek be a H1N1-ből. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) csúcsvezetői is takaros összegeket tudhatnak már elfeküdni (titkos) számláikon, azon hálapénz címén, hogy teljesen indokolatlanul – saját mércéik felrúgásával – pandémiává kiáltották ki a kórt... átjátszva ezzel az összvilági közegészségügyet a gyógyszeripar kezébe.
Az óriási profit ellenpontján a járulékos kárnak vehető millió félrevezetett, beijesztett és kizsebelt polgár áll. És a megbetegedettek? – szegezhetnék mellemnek.
Nos, az év végén közzétett hivatalos adatok szerint a A-H1N1 világszerte 11 750 áldozatot szedett. Kellő laboratóriumi felszerelés híján ez nyilvánvalóan erősen felturbózott számadat, de fogadjuk el hitelesnek! Elég soknak tűnik. Persze csak akkor, ha a napi rettegésadagot beadó média következetesen nem ad mellé viszonyítási alapot. Ezért újfent álljon itt néhány „nem árt tudni” adat.
A „standard” influenza mortalitási rátája 0,1 százalékosnál is alacsonyabb, de így is globális évi átlaga 250-500 ezer haláleset. Az új vírus követelte megbetegedések száma és a rovására írt 11 750 áldozat 0,007 és 0,045 százalék közti mortalitási arányt ad. Ebből egyenesen következik, hogy az új vírus huszonegyszer veszélytelenebb még az alacsony halálozási rátával járó esztendők szezonális náthalázánál is. Quod erat demonstrandum?!?
Ha mégsem lenne elég, úgy a fajsúlyozás kedvéért még néhány adat: a parányi Magyarországon évente mintegy 30-35 ezren halnak meg rákban, 18 ezren agyvérzésben, 15 ezren szívroham következtében... tehát az új vírus veszélyessége még a Magyarországra szűkített egészségügyi statisztika függvényébe állítva is nevetséges.
Csöppet sem nevetséges viszont, hogy a világon évente mintegy 700 ezren halnak meg a hamisított gyógyszerek miatt, milliókkal végeznek a fölöslegesen felírt és szedett gyógyszerek, további milliók végzetét pedig azok mellékhatásai okozzák. És ebből senki sem csinál hírt, világraszóló pánikot, mindez természetes, az élet velejárója, mint – mondjuk – az is, hogy ebben a XXI. századi, bőségben dúskáló világban még mindig 18 000 gyerek hal éhen... NAPONTA.
A további, apróbb sületlenségek sorában Milorad Dodik neve merül fel elsőként. A boszniai szerb entitás kormányfője egyszerűen faképnél hagyta az ország patthelyzetén lendíteni hivatott nemzetközi tárgyalókat, mert Belgrádba kellett mennie... a páholyban feszelegni és meccset nézni Tadićtyal, meg ott fontoskodni a Medvegyev tiszteletére rendezett belgrádi fogadáson.
Ezt is sikerült überelnie, amikor az október 27-én börtöncellájából kiengedett Biljana Plavšićért az adófizető polgárok zsebéből „adakozva” különgépet küldött Stockholmba. A bölcs húzás indokoltságát csak nyomatékosítja, hogy a szerb vasladyért küldött Cessna közvetlenül a Stockholmból érkező rendes járatú gép után landolt a surčini röptéren.
És a kihagyhatatlanok közé kéreti magát Václav Klaus is. Amikor a mélyen magába borult (és mellé esett) cseh elnök értesült róla, hogy a Lisszaboni Szerződés zöld utat kapott az ír referendumon, úgy megmakacsolta magát, mint valami mesebeli öszvér. Az egész EU-t egy hónapig sakkban tartotta, majd – miután Brüsszel eleget tett kisded követeléseinek – nehéz szívvel parafálta az uniós reformszerződést.
Nyilván (igazságtalanul) több jelölt is kimaradt a sorból, de sajna sem időnk, sem terünk a további csemegézésre... meg aztán a pezsgő is ránk melegszik.
