Budapesti tudósítónktól
Csak egy kicsivel több, mint egy hónap telt el azóta, hogy Áder János lett Magyarország köztársasági elnöke, s az új államfő máris azon van, hogy megmutassa: különbözik elődjétől. A köztársasági elnök május utolsó napján már visszaküldött egy törvényt a parlamentnek, mondván, a parlamenti többség eljárási hibát vétett, tessék kijavítani. Aztán a héten két újabb jogszabály került vissza a Sándor-palotából az Országgyűlésbe: az egyik azért, mert azt a képviselők a házszabályba és a jogalkotási törvénybe ütköző módon fogadták el, a másikat pedig azért, mert „olyan koherenciazavarban szenved, amelyet csak újbóli megtárgyalásával lehet orvosolni”.
Az államfő látszólag borsot tör a kormánypárt orra alá. De csak látszólag, az utóbbi két évben szokatlan lépés ugyanis hosszú távon neki is, a Fidesznek is a hasznára válik. Egyfelől jól kontúrozza az őt megválasztó többségtől független köztársasági elnök profilját, másfelől pedig megelőzheti azt, hogy a visszaküldött törvényeket az Alkotmánybíróság esetleg megsemmisíthesse. Az pedig már csak ráadás, hogy igyekszik véget vetni annak a kormánypárti gyakorlatnak, amely az utolsó pillanatban benyújtott módosító indítványok révén közvetlenül a szavazás előtt írta át a törvényeket.
Mindemellett az Origó meg nem nevezett forrásai szerint a Fidesz berkein belül sem bánják, hogy az államfő sorra küldi vissza a törvényeket, mondván, számítottak rá, hogy „Áder nem lesz Schmitt Pál”, és alaposabban átnézi az aláírására váró jogszabályokat, ráadásul az elnöki vétók véget vethetnek a parlamenti szabálytalanságoknak, a nem egészen elegáns törvényhozásnak.
Áder János a héten egy újabb határozott lépéssel jelezte, hogy van véleménye, és azt kifejezni sem rest: azt követően, hogy Schweitzer József nyugalmazott főrabbit a nyílt utcán zsidózták le és szidalmazták, az államfő a televíziós kamerák előtt ismertette az ország polgáraihoz intézett nyílt levelét, amelyben elítélte a rabbit ért inzultust, és kifejtette, nem elég tiltakozni, „nincs más választásunk: mások mocskát most nekünk kell eltakarítanunk”. „Ez az inzultus bár Schweitzer professzor urat érte, mégis önbecsülésünkben támadott meg minket, magyarokat. Az elkövető hiába magányos és ismeretlen, az ilyen és ehhez hasonló, nemzetünk bármely tagját, értékét támadó tettek szégyenével nekünk, mindannyiunknak kell szembenéznünk” – hangsúlyozta az államfő, aki szerint közösen kell „áthatolhatatlan lelki és szellemi falat emelni minden rasszista, kirekesztő, öncélú gyűlölködésre okot adó megnyilvánulás elé”. Azt is hozzátette: ki kell mondani, hogy aki bármely okból és indokból politikai nemzetünk bármely tagját vagy közös értékét tagadja vagy meggyalázza, az önmagát gyalázza meg.
Talán határozott, egyértelmű megnyilvánulásai, kiállásai okozták, hogy a Medián legutóbbi felmérése szerint ma Áder János a legnépszerűbb politikus Magyarországon: a megkérdezettek 41 százaléka mondta azt, hogy szívesen látná fontos poszton a következő években. A második helyet Varga Mihály tárca nélküli miniszter szerezte meg 32 százalékkal, a harmadikat az LMP-s Karácsony Gergely, a negyediket Martonyi János külügyminiszter. Orbán Viktor kormányfő a népszerűségi listán az ötödik helyet foglalja el, 30 százalékkal. És ugyancsak 30 százalékos népszerűsége van Mesterházy Attilának, az MSZP elnökének.
Ez utóbbi adat különösen annak fényében érdekes, hogy szinte mindegyik közvélemény-kutató (a Mediánt leszámítva) legfrissebb adatai arra utalnak: a Fidesz jelentősen gyengül, a szocialisták pedig lassan, de biztosan erősödnek a pártközi versengésben. Török Gábor politológus megállapításai szerint a meglévő adatsorok mindenféle számítás elvégzésére alkalmasak lehetnek, de az nem vitatható, hogy a Fidesz jelentős, korábbi támogatóinak közel felét elveszítette 2010 óta. A tendenciákat figyelve elmondható továbbá, hogy a Jobbik ma nagyjából ugyanott tart, ahol két évvel ezelőtt, s hasonló a helyzet az LMP-vel is. Az elemző mégsem erre hívja fel a figyelmet, hanem inkább a bizonytalanok, a pártot választani nem tudók elképesztően magas arányára, mondván: a kormányzó pártok és a baloldali ellenzék pártjainak támogatása egyik intézetnél sem éri el együttesen a teljes népesség felét – akad, ahol a negyven százalékot sem. „Mindez azt jelenti, hogy a korábbiaknál aránytalanabbá tett, a többségi elvet erőteljesebben érvényesítő választási rendszerrel a Fidesz – ma már úgy látszik – tényleg hatalmas kockázatot vállal: ha 2014-ben lesz egy kis előnye a baloldallal szemben (ehhez azonban a mostani helyzetéhez képest egyértelműen erősödnie kell), sokat nyerhet vele, de ha a baloldal addig még ráver egy kicsit, akár az egyharmados parlamenti mandátumarányát is elbukhatja – ami értelemszerűen kétharmadot jelentene a mostani ellenzékének” – állítja Török Gábor.
