Társadalmi robbanás fenyeget Libanonban a főváros kikötőjében történt keddi óriásrobbanás miatt, amely legalább 137 embert megölt, több mint ötezret megsebesített és hatalmas anyagi kárt okozott. A hatóságok tegnap letartóztatták és házi őrizetbe helyezték a bejrúti kikötő üzemeltetéséért felelős főhivatalnokok egy csoportját.
Óriási a felháborodás Libanonban a fővárosban, Bejrútban kedden este történt hatalmas robbanás miatt, amely legalább 137 embert megölt, több mint ötezret megsebesített és példátlan pusztítást okozott. Megsemmisítette csaknem 300 ezer ember otthonát és lakhatatlanná tett egész városnegyedeket. Teljesen lerombolta a kikötőt is, amely létfontosságú volt a 4,7 millió lakosú, és erősen importfüggő kis közel-keleti ország életében. A bő 60 kilométerre északra található Tripoli tengerpari város nem tudja átvenni a bejrúti létesítmény szerepét. Ez komoly nehézségeket okoz, hiszen a fővárosi kikötő főszerepet játszott az élelmiszer- és az üzemanyag-szállítások lebonyolításában.
A robbanás okozta anyagi kár értékét 3–5 milliárd dollárra becsülik. A helyreállítás pedig legalább öt évbe telhet, ha lesz rá pénz, lévén hogy az állam március óta fizetésképtelen, vagyis csődben vergődik.
Szakértők máris súlyos ellátási gondokra figyelmeztetnek, ami tovább nehezítheti az ország életét. A bajokat tetézi, hogy a mély válságba sodródott Libanon képtelen megbirkózni az új helyzettel. A tegnap Bejrútba látogató francia államfő arra figyelmeztetett, hogy „a politikai, erkölcsi, gazdasági és pénzügyi krízissel” küszködő Libanonra további lecsúszás vár, ha nem vezet be reformokat. Emmanuel Macron ugyanakkor közölte: jelenleg „a feltétel nélküli segítségnyújtás a legfontosabb”.
Bejrut túléléséhez, a mentéshez, a károk elhárításához és a kezdeti helyreállítási munkálatokhoz azonban sürgős külső segítségre van szükség. Külföldi kormányok sokasága ígért már támogatást vagy küldött gyorssegélyt, mentőalakulatokat, tábori kórházakat és egyebeket. Ideiglenes intézkedésként ez jól jön a károsultaknak, ám a tartós megoldáshoz sokkal több kell.
A lakosság máris egyre türelmetlenebb. A robbanásért a korrupt politikai elitet és talpnyalóit hibáztatja. A tömegek elégedetlenségét érzékelteti, hogy a katasztrófa másnapján Bejrút belvárosában kőzáport zúdítottak Szaad Hariri volt miniszterelnök autókonvojára. A politikus már tavaly kihívta maga ellen a nép haragját. Hariri és köre korrupciós ügyei miatt országos tüntetések indultak, amelyek 2019 őszén a teljes kormány bukásához vezettek.
A tiltakozások azóta sem értek véget, csak időnként szüneteltek. Júniusban azonban kiújultak.
A bejrúti robbanás óriási nyugtalanságot váltott ki Libanonban, tovább növelve a társadalmi elégedetlenséget és feszültséget. Az emberek dühét fokozza, hogy az illetékes vámhivatal éveken át sürgette a – városközponthoz közeli – bejrúti kikötő 12-es számú raktárában elhelyezett, és kedden felrobbant 2750 tonna veszélyes anyag (ammónium-nitrát) elszállítását, illetve a bíróság közbenjárását a cél megvalósítása érdekében. (A létesítményben lefoglalt tűzijátékokat és rakétákat is őriztek.)
A kikötői hatóságok legutóbb állítólag fél évvel ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy egész Bejrút pórul jár, ha az ammónium-nitrátot nem viszik el biztonságos helyre. A tragédia óta a hatóságok és a kormány egymásra mutogatnak, senki sem akarja vállalni a felelősséget.
Még mindig nem tudni pontosan, hogy mi okozta a pusztító robbanást. A feltételezések szerint tűz keletkezett a 9-es raktárban, s a lángok onnan csaptak át a 12-es objektumra, ahol a veszélyes anyagot tárolták.
A mulasztás, és a miatta bekövetkezett detonáció, amelynek ereje egy kisebb taktikai atombombáéhoz mérhető pusztítást okozott, akár országos szintű lázadáshoz, társadalmi robbanáshoz is vezethet. És nemcsak a várható áruhiány, az újabb drágulások, a növekvő munkanélküliség vagy a válság további mélyülése miatt, hanem azért, mert a többség meggyőződése, hogy a bejrúti katasztrófa valójában a Libanonban régóta tapasztalható korrupt, hozzá nem értő és tehetetlen kormányzás következménye.
A kezdeti sokk és pánik után Bejrútban immár az emberek mérhetetlen felháborodása a jellemző, a helyiek egyre dühösebbek a politikai vezetőikre. A többség ugyanis csak a tragédia után értesült (a médiából) a kikötőben történt mulasztásokról, visszásságokról. A környéken dolgozók persze már korábban is tudták, hogy egy időzített bomba közelében élnek, és a szerencsétlenség bármikor bekövetkezhet.
Az ország lakosságának zöme ezért látszatintézkedésnek tartja, hogy tegnap letartóztatták és házi őrizetbe helyezték a kikötő vezetőit. Az elégedetlenkedők szerint az igazi felelősöket a legfelsőbb politikai szinten, vagyis a jelenlegi és néhány előző kormányban kell keresni.
Merthogy a bejrúti kikötő valójában annak a korrupciónak, hanyagságnak, felelőtlenségnek (volt) az ékes példája, amely a legmagasabb politikai körök és az állami bürokrácia fő jellemzője.
