Nagyságában és összetettségében is példa nélküli a jelenlegi migránsválság, amely tartósnak ígérkezik, de Európa a rendelkezésre álló kapacitásokkal és a korábbi migránshullámok tapasztalataival képes lenne szembenézni vele – állapította meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a tegnap közzétett tanulmányában.
Noha Európa az elmúlt évtizedekben többször is szembesült jelentős migrációs hullámokkal, az idei minden tekintetben rekordévnek mutatkozik: tavaly „csupán” 630 ezer menedékkérő érkezett az EU-ba (ennél nagyobb számban csak 1992-ben, a balkáni háború idején özönlöttek), az idén már szeptember elejéig 700 ezer menedékkérőt regisztráltak, és az OECD becslése szerint az év végére a menedékkérők száma meghaladhatja az egymilliót. Közülük azonban csak negyven százalék, mintegy 350–450 ezer ember lehet jogosult a menekültstátus elnyerésére. A menedékkérők döntően illegális határátlépéssel érkeznek az unióba, a Frontex adatai szerint az év első nyolc hónapjában az illegális határátkelők száma 500 ezernyi volt, tavaly 280 ezer.
A szervezet szerint a válságot azért is különösen nehéz kezelni, mert a mértéke, a természete, a migrációs útvonalak, a migránsok származási országai és képzettsége szempontjából nagyon összetett és különbözik attól, amivel Európa korábban szembesült. 2014-ben a szírek (21 százalék), a koszovóiak (10 százalék), valamint az eritreaiak és irakiak tették ki a migránsok kétötödét, ezzel szemben 2015 első felében ezek már csak egynegyedét adták az illegális bevándorlóknak (noha augusztus óta a szírek aránya gyorsan növekszik).
Az OECD arra is felhívta a figyelmet, hogy miközben a migránsok ország és képzettség szerinti összetétele nagyon heterogén, a migrációs hullám vonulása és célállomása szerint területileg erősen koncentrált jelenség, vagyis annak a terheit jelenleg az uniós országok egy szűk csoportja viseli: Olaszországot, Görögországot és Magyarországot érinti kiemelten, még akkor is, ha a migránsok fő célállomása egyértelműen Németország, és kisebb mértékben Svédország, Ausztria, valamint Svájc. Az év első félévében az OECD-tagállamokban regisztrált menedékkérelmek felét három ország adta: Németországban adták le eddig a menedékkérelmek 31, Magyarországon a 13, Ausztriában pedig az 5 százalékát.
Svédország 74 ezer menekültkérelemmel számol a teljes 2015-ös évre, Magyarországon pedig eddig 65 ezren nyújtottak be kérelmet, noha az eljárás a legtöbb esetben megszakadt, mivel a menedékkérők más országba távoztak. Az európai uniós országok közül, az idei első félévi adatok alapján, Magyarországon volt a legnagyobb a menedékkérők száma a lakosság számához viszonyítva (7700 menedékkérő egymillió lakosra), a második helyen Ausztria, a harmadikon Svédország áll.
Az OECD szerint néhány uniós tagállam – mindenekelőtt Magyarország, valamint részben Lengyelország és Bulgária – számára az ilyen nagyméretű migrációs hullám teljesen új jelenség. Ezért alapvető jelentőségű lenne az esetükben az uniós pénzügyi és technikai támogatás, hasonlóan a migráció által hagyományosan érintett Olaszországban, Máltában és Görögországban is.
A főbb kibocsátó országokban, Szíriában, Líbiában, Afganisztánban, és Irakban rövid távon és részben közép távon sem várható a helyzet javulása, továbbá Afrika egyes térségeiben a gazdasági és demográfiai tényezők, valamint a Nyugat-Balkán magas szegénységi és munkanélküliségi szintje miatt is fennáll egy újabb migrációs hullám kialakulásának a lehetősége.
Cséfalvay Zoltán, a párizsi székhelyű szervezet állandó magyar képviseletének vezetője kiemelte: az OECD általános szakpolitikai alapvetése, hogy a jól szabályozott bevándorlás és a jól menedzselt integráció pozitív gazdasági hatásokkal járhat a befogadó országokban, és egyebek között ellensúlyozhatja a demográfiai gondokat is abban az esetben, ha ez szabályozott keretek között zajlik, de a mostani esetben egy illegális hullám söpör végig Európán.
