A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének idei díjátadó ünnepi rendezvényén a Maszol.ro csapata a portál megújításáért újságíródíjat kapott, amit Ambrus Attila, lapunk brassói tudósítója vett át a nevükben, ugyanis a csapat nem tudott részt venni az ünnepségen. Kollégánkkal az online és a nyomtatott sajtó viszonyáról beszélgettünk.
Milyen érzés volt átvenni a „díjat”?
– Furcsa érzés volt, hiszen a Maszol.ro jegyzetírója és olvasója vagyok, nem pedig az arculatalakítója. Ez ma nem egészen magától értetődő, hiszen amikor az idei díjazás körülményeiről és módszereiről vitatkoztunk, akkor felmerült, hogy egyre kevesebben vannak azok az újságírók, akik nemcsak újságot írnak, rádió- és tévéműsort készítenek, hanem rádiót hallgatnak és tévét is néznek. Rendkívüli és igen kellemes volt a díjátadás, hiszen csupa-csupa nő díjazottja volt az idén a MÚRE-nek. Ez némiképp érthető, hiszen az elmúlt időszakban valóban nőiesedett a szakma és a nők nagyon jól teljesítenek.
Sokan attól félnek, hogy az online média elsöpri a nyomtatott sajtót. Mi a véleményed erről?
– Ami az online média térnyerését illeti, egyesületünk mindig is úgy vélte, hogy fontos eszköz az online média. Már amikor az első ilyen próbálkozások elkezdődtek Erdélyben, akkor felvettük a kapcsolatot az online felületekkel kísérletezgető médiaházakkal, személyekkel. Az online média nem mindig nyitott a hagyományos média felé, úgy tartják, hogy egyfajta harcban állunk a fogyasztókért, és úgy próbálják beállítani, hogy a hagyományos nyomtatott sajtó napja leáldozóban van, és ők azok, akik majd átveszik a nyomtatott sajtó szerepét. Úgy gondolom, hogy ez nem így van, inkább az fog történni, mint ami a fényképezőgép feltalálásakor, amikor is sokan arról beszéltek, hogy ettől kezdve a festészet halott. Ez nem így volt, hiszen a festészet még ma is fontos ága a művészetnek és a fotográfia is csatlakozott e művészet mellé.
Meg tud élni a két sajtó egymás mellett?
– Úgy gondolom, hogy nincs harc a két média között. Mivel a nyomtatott sajtóhoz kereskedelmi tevékenység kapcsolódik – ezeket a lapokat eladják, de reklámfelületeket is adnak el –, van bevételük, amely biztosítja számukra a hírportáloktól való függetlenséget. Az online piacon két multinacionális cég aratja le a reklámokból való bevétel nyolcvan százalékát, és a maradék húsz százalék pedig nem elegendő ahhoz, hogy egy internetes sajtó nyereséges vállalkozássá váljon. Ezért minden bizonnyal felsorakoznak majd az online sajtó mögé a politikai és az üzleti körök, akik megpróbálják a portálokat majd a saját hasznukra is fordítani. Ezeknek az online sajtóházaknak meg kell vívniuk ugyanazt a szabadságharcot, amelyet a nyomtatott sajtó az 1700-as évek végén Nyugat-Európában, illetve Erdélyben az 1990-es évek elején már megvívott.
Véleményed szerint milyen a sajtó jövője?
Szerintem a jövő egy nagyon változatos médiavilágot jelent majd, ahol helye van a nyomtatott sajtónak, méghozzá annak, amely leginkább tud majd pozitív érzelmeket közvetíteni, de helye lesz az online médiának is, vagyis a hírportáloknak, amelyek nagyon gyors hírközlést nyújtanak, és a közösségi oldalaknak is, amelyek gyors reagálásra és egyfajta társadalmi cselekvésre késztetik azokat, akik fogyasztják a sajtót. Véleményem szerint az online és a nyomtatott sajtó kiegészítik egymást, és mindkettőnek helye van a sajtópiacon. A közvélekedés ellenére nem gyengítik, hanem megerősítik egymást.
