Két, a magyarság kérdését tárgyaló ügy került napirendre csütörtökön Strasbourgban az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportja jelenlegi mandátumának utolsó hivatalos ülésén. Deli Andor vajdasági fideszes EP-képviselő beterjesztésére A Magyar Nemzeti Tanács és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak kisebbségi érdekérvényesítése Szerbiában címmel Hajnal Jenő elnök tartott beszámolót, majd Tőkés László leköszönő EP-képviselő kezdeményezésére a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem botrányos ügyét ismertette dr. Kincses Előd ügyvéd.
Hajnal Jenő, az MNT elnöke emlékeztetett, hogy a 2016. október 27-ei felszólalását követően immáron második alkalommal mutathatja be az Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának ülésén a Magyar Nemzeti Tanács munkáját és a szerbiai magyarságot érintő problémákat. Felidézte, 2016-ban beszámolt arról, hogy Szerbia kormánya a 23. tárgyalási fejezet keretén belül elfogadta a nemzeti kisebbségi akciótervet, amely a későbbiekben átfogó változásokat indított el. Az akciótervvel összhangban a 2002-ben meghozott A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény, a 2009-ben meghozott A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény és az 1991-ben meghozott A hivatalos nyelv- és íráshasználatról szóló törvény mind-mind módosításon estek át 2018-ban.
Hajnal elmondta azt is, hogy az új észszerűsített szerbiai közoktatási hálózat szövegének véglegesítése folyamatban van, amelynek a magyar oktatásra vonatkozó része már elkészült. A magyar nyelvű oktatás minden egyes hálózatban olyan módon maradt meg, hogy az észszerűnek mondható, és eközben a magyar ajkú gyerekek érdekei sem sérülnek. Korábbi felszólalásában a helyi közszolgálati média évekkel ezelőtt zárult magánosítása révén keletkezett médiavákuumról is beszélt – emlékeztetett –, most pedig már arról számolhat be, hogy Magyarország Kormánya bőkezű támogatásának hála, a probléma megoldódott, a tervek megvalósultak, biztosítva ezzel a Szerbiában élő magyarság anyanyelvű tájékoztatását. A Szabadkán megépült médiaház otthont ad egy televíziónak, két rádiónak, továbbá egy napilap és egy hetilap szerkesztőségének, biztosítva ezzel az információ zavartalan áramlását.
A hivatalos nyelv- és íráshasználat terén felmerült kérdésekről azt mondta, hogy a 2018-as törvénymódosítás némi előrehaladást jelent, viszont az MNT véleménye szerint nem küszöbölte ki az összes észlelt hiányosságot. Nagyok a különbségek a magyar közösségek tagjainak nyelvi jogai között Újvidéken, illetve Szabadkán, bár a törvény mindkét területen azonos feltételeket szavatol. Az anyanyelvünk hivatalos használata során felmerülő problémák zömének megoldását az MNT a közszférában történő nemzetiségi részarányos foglalkoztatásban látja, amely a jelenleg hatályban levő létszámstop miatt nem valósult meg teljesen.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem történetét és a körülötte kialakult botrány előzményeit dr. Kincses Előd ügyvéd ismertette. Mint elmondta, 1945-től, azaz megalapításától a mintegy másfél milliós erdélyi magyarság orvos- és gyógyszerészellátását biztosította az intézmény, viszont 1962-ben pártutasításra létrejött a román tagozat is, amely állandóan terjeszkedett a magyar tannyelvű tagozat rovására. Olyannyira, hogy a diktatúra bukása idején az első éves magyar ajkú hallgatók aránya már csak tizenöt százalék volt, míg a hatodéven még fele-fele volt arány. A diákság a fordulat után tüntetni kezdett a teljes körű magyar oktatás visszaállításáért és a fele-fele arányban megoszló diáklétszám és tanerőlétszám érvényesítéséért. Emiatt a fekete márciuskor őket akarták legelőször megleckéztetni a Marosvásárhelyre szervezetten beszállított román parasztok által. Szerencsére előző nap felfüggesztették a tüntetést, erre pedig az RMDSZ székházát támadták meg, és kiverték Sütő András író szemét. A magyar oktatás elsorvasztásáért azóta is állandóan küzd a román többség. Kétharmada van a szenátusban, és megteheti azt, hogy az egyetemi alapszabályzatban megtagadja a kisebbségi oktatásra vonatkozó rendeltetéseket. Sőt, ma már oda jutottunk, hogy azt is elő akarják írni, hogy a magyar professzorok a román tanárok által jóváhagyott tételeket fordítsák le románról magyarra, és ne használják a saját bibliográfiájukat. Az egész folyamat arra megy ki, hogy felszámolják a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzést.
– Ez ellen minden fronton küzdeni próbálunk, egyelőre kevés sikerrel, hiszen még az európai emberi jogi bíróság is képes volt azt kimondani, hogy az egyetem alapszabályzatában megfogalmazott tétel, miszerint megtiltják a magyar nyelv használatát a gyakorlatokon, a szemináriumokon és az államvizsgákon, az nem diszkriminatív döntés. Ha valaki első éves joghallgatóként ezt felelné, biztosan nem menne át a vizsgán – mondta dr. Kincses Előd.
– Nagyra becsüljük azokat a képviselőtársainkat, akik a konkrét kisebbségi problémákat a Kisebbségi Munkacsoport ülésének naprendjére tűzik, hogy tágabb körök is megismerjék a valóságos kisebbségi életet. Nekik köszönhetően időről időre napirendre kerültek a magyar ügyek is, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és a többi határon túli magyar területek ügyei. A Kisebbségi Munkacsoport parlamenti ciklusának utolsó ülésén éppen a délvidéki magyarság helyzete a téma, és kérésemre napirendre vették a válságos helyzetben lévő Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem botrányos ügyét. Ceauşescu halálának harmincadik évfordulóján a nacionalista, kommunista eszközöket alkalmazva egy viszonylag kicsi egyetemet beolvasztanak a nagy létszámú marosvásárhelyi Petru Maior román egyetembe. Ezáltal a magyar hallgatóság arányszáma is egészen csekélyre csökken, és tulajdonképpen tovább tart a magyar egyetem sorvasztása. Megítélésem szerint ez világbotrány – mondta Tőkés László.
– Romániát, Magyarországot, Lengyelországot sokszor támadják uniós körökben a jogállamiság hiánya miatt, de miről beszélünk? Magyarország jelesre vizsgázik ahhoz képest, amit Romániában tapasztalunk. A román hatóság két magyart tart fogva, itt a marosvásárhelyi egyetemünk sorsa, újraállamosítják az egyházi javakat, kisebbségi tulajdonokat. A régi kommunista idők visszatérésének vagyunk a tanúi – tette hozzá.
– Hogy van-e értelme, és egyáltalán milyen visszhangjuk lehet az efféle felszólalásoknak? Bibliai hasonlattal élve Isten malmai lassan őrölnek, emberileg nézve pedig a cseppenként megtelő pohár metaforáját használnám. Ha ezt nem tennénk, akkor látnánk, hogy még rosszabbra fordulna a helyzet. Ez tulajdonképpen az ellenpróbája a román politizálásnak, hogy hála istennek, még nem jutottunk oda, mint az Európai Unión kívüli Ukrajna, ahol puszta létében fenyegetik a magyar nemzeti közösséget. Az efféle felszólalásokkal az Európai Parlamentben gátat vetünk a romániai magyarellenességnek, és remélni merjük, hogy sikerülni fog áttörést elérni, amikor ezek a kérdések teljesen átértékelődnek, és végre kijutunk az alagútból, amelynek már látni véljük a végét – mondta.
– Öt év nagyon kemény munka zárul le a mandátumokkal együtt – véli Gál Kinga EP-képviselő, a Kisebbségi Munkacsoport elnöklője. Mint mondja, az eddigi 35 ülés alatt számtalan ügyet sikerült elővenni, sérelmeket megmutatni országnak, világnak, felhívni az Európai Bizottság, az Európai Parlament, a tagállamok vezetőinek figyelmét arra, hogy valamit tenni kell. Mindez azt mutatja, volt értelme a Kisebbségi Munkacsoport munkájának, hogy időt, energiát fektettek a képviselők abba, hogy próbálják tartani az erőt és a lelket a kitartásra.
– Az egy dolog, hogy mi mit tudunk a jogszabályok szintjén felmutatni, előmozdítani. Ha tudunk is tenni, az soha nem egyik napról a másikra megy, és nem rögtön sikert arató feladat.
A másik dolog pedig az, hogy tudjuk-e fenntartani a hitet a közösségekben, hogy még mindig van egy fórum, ahol meghallgatják, és gondjaik, panaszaik tovább hallatszódnak olyan helyeken, ahol lehet valamit tenni.
– Ezért tudok továbbra is optimista lenni, mert minden egyes lépés siker. Tudom, hogy az őshonos kisebbségek körében nem mindenki lehet végtelenül elégedett, egy mandátum alatt nem változhat meg a környezet és egyben Európa hozzáállása, de fontos hangoztatni, milyen értéket képviselnek ezek a közösségek, és hogy értelme van ezeknek a közösségeknek a nyelvével, kultúrájával és az esélyegyenlőségük megőrzésével foglalkozni. Erről szól a küzdelem: hogy ugyanazt az esélyt megkapják a kisebbségi sorsban élő közösséghez tartozó egyének is, mint amilyen esélyt megkap más európai polgár, aki többségben született. Ezért küzdünk – mondta Gál Kinga.
