A magyar állampolgársági ügyekről és ügyintézésről, a magyarországi szavazáson való részvételről, a konzuli tevékenység során felmerülő hasznos tudnivalókról kértük fel, hogy beszéljen a Magyar Szónak Ritecz Miklós belgrádi főkonzul.
■ A „vízumos korszak” vége után mi jelenti manapság a belgrádi konzuli munka prioritását?
– A szerb állampolgárokkal szembeni vízumkényszer 2009 decemberi eltörlése után gyökeresen átalakult konzuli osztályunk tevékenysége. Ahhoz, hogy Magyarországra utazhassanak, az ittenieknek hál’ Istennek már nem kell hosszú sorokban állniuk konzulátusunk előtt. Azért még így is több mint 1300 vízumot adtunk ki 2013-ban: nagyrészt itt élő oroszoknak, kínaiaknak és ukránoknak. Konzuli kerületünkből – ami a Vajdaság kivételével egész Szerbia – tavaly szerencsére viszonylag kevés bajba jutott magyar állampolgár fordult hozzánk segítségért. Bebörtönzöttünk nem volt, kiraboltnak, eltévedtnek és balesetet szenvedettnek viszont segítettünk.
A prioritást mostanában egyértelműen az állampolgársági ügyek jelentik. Ezek egyre több munkát jelentenek. Külön örömömre szolgál, hogy a világszerte immár több mint félmillió újonnan honosított között ott van a belgrádi nagykövetségen eddig esküt tett négy és fél ezer – hogy csak a nagyobb településeket említsem – székelykevei, pancsovai, hertelendyfalvi, torontálvásárhelyi, nagybecskereki, újvidéki és verseci magyar állampolgár is. Az ünnepélyes eskütételek folyamatosak: jelenleg heti kettőt tartunk, egyenként 30-35 ember részvételével – válaszolta Ritecz Miklós főkonzul.
■ Miképpen alakult az állampolgársági forgalom tavaly Önöknél?
– Nos, kezdeném a legfontosabbal. Nagykövetségünk konzuli osztálya 2013-ban közel 1700 állampolgársági kérelmet vett át, ez 17%-kal több a 2012-es adatoknál. A dísztermünkben esküt tevők száma tavaly meghaladta a másfél ezret. Az eskütételek tekintetében a 2013-as évben több évfordulót is ünnepelhettünk: májusban fogadott hűséget Magyarországnak a 3000. újonnan honosított polgár, november elején pedig már a négyezredik vehette át a honosítási okiratot. Köszönöm a Magyar Szónak, hogy ezekről a megható eseményekről rendre beszámolt.
■ Útlevélkérelmet is be lehet nyújtani Belgrádban. Azt beszélik, hogy elég hosszú a várakozási idő, ezért sokan inkább átmennek Magyarországra.
– Figyelemre méltó, hogy sokan – bár előbb állampolgárságra lenne szükségük – azonnal a magyar „passzusért” jelentkeznek be. 2013 folyamán – személyi és technikai teherbírásunk függvényében – több mint 1300-an igényelhettek magyar úti okmányt. Egyébként már nem kell túlságosan sokat várni: jelenleg március második felére lehet időpontot igényelni.
■ Április elején parlamenti választásokat tartanak Magyarországon. Ezen már az elmúlt három évben honosított külhoni magyarok is szavazhatnak. Hogyan készül erre a belgrádi külképviselet? Nem lesz túl nagy a nyomás?
– A köztársasági elnök április 6-ára írta ki a választásokat. A voksolás eredményes lebonyolítása természetesen komoly kihívás lesz nagykövetségünk, így konzuli osztályunk számára is. A felkészülés javában tart, külképviseleti választási bizottságunk tagjai már letették az esküt, s folyamatos kapcsolatot tartunk a budapesti illetékesekkel. Ismeretes, hogy a külképviseleti szavazófülkékben közvetlenül csak a magyarországi lakcímmel rendelkezők ikszelhetnek, ők is kizárólag abban az esetben, ha ezt előzetesen külön kérik a lakcímük szerinti település jegyzőjétől, vagy interneten keresztül intézik. Olyan nincs, hogy valaki csak úgy bekopog április 6-án, és azt mondja: Jó napot kívánok, magyar állampolgár vagyok, szavazni jöttem! Csak akkor szavazhat, ha szerepel a nagykövetségünkön voksolni kívánók névjegyzékében.
■ És mi lesz azokkal a vajdasági magyarokkal, akiknek nincs magyarországi lakcíme?
– A magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok – ilyen a 2011 óta honosítottak többsége – levél útján élhetnek állampolgári alapjogukkal.
■ A választójog levélben történő gyakorlásához azonban előzetesen regisztrálni kell. Mekkora az érdeklődés Szerbiából?
– Így van. Az előzetes regisztráció elengedhetetlen feltétele a választási részvételnek. A választási eljárásról szóló törvény alapján a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok a választás napját megelőző 15. napig kérhetik a központi névjegyzékbe vételüket. Ez március 22-ei határidőt jelent. Érdemes tehát minél előbb hozzáfogni! A Nemzeti Választási Iroda honlapja szerint eddig Szerbiából mintegy húszezren regisztráltak.
■ Úgy tudom, lehet levélben és interneten keresztül is…
– A regisztrációhoz szükséges kérelemnyomtatványt tavaly augusztus óta mi magunk is a honosítottak rendelkezésére bocsájtjuk az eskütételekkor, de a választópolgárok megfelelő tájékoztatóval együtt megtalálhatják a www.valasztas.hu honlapon is. Akihez valamilyen módon mégsem jutott el, az bizalommal keresse meg konzuli osztályunkat Belgrádban, vagy a szabadkai főkonzulátust. A kitöltött nyomtatványokat a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok postai úton juttathatják el a Nemzeti Választási Iroda címére (Nemzeti Választási Iroda, 1854 Budapest), de külképviseletünk is készséggel segít a címzetthez történő elküldésben. Felhívom a figyelmet, hogy az elírások okozta bonyodalmak elkerülése végett a személyes adatokat a magyar lakcímkártya alapján töltsék ki!
November óta on-line is lehet regisztrálni a már említett www.valasztas.hu honlap segítségével. Ennek előnye, hogy kevesebb lehetőséget hagy a pontatlanságra, illetve a regisztráció eredményességéről szóló határozatot gyorsabban megkapja a választópolgár.
■ A levélben történő szavazás hogyan zajlik? A választók postán küldik el Magyarországra az előzetesen hozzájuk eljuttatott, majd kitöltött szavazólapokat?
– Azt is lehet, s a legtöbben biztosan így tesznek majd. De van még egy lehetőség: külképviseleteink a választást megelőző 15. naptól minden munkanapon, valamint április 6-án, a szavazás időtartama alatt külön urnát biztosítanak a levélben voksolók borítékjainak a leadására. Aki ezt választja, szeretettel várjuk.
■ A magyar állampolgárság – főleg az uniós tagság biztosította előnyök miatt – nem csupán a magyarok, hanem a magyar állampolgárságú felmenőkkel rendelkező, más nemzetiségű szerbiai állampolgárok körében is vonzó. Mind több helyen indulnak magyar nyelvtanfolyamok.
– A magyar nyelv érték lett, s ez jó dolog, tanulják csak minél többen! A törvény nem köti etnikai hovatartozáshoz a magyar állampolgárság megszerzését, ugyanakkor minden kérelmezőre egyformán vonatkozik, vagyis a feltételeket teljesíteni kell. Ezek közül a két legfontosabb: a magyar állampolgárságú felmenők igazolása, valamint a magyar nyelvismeret. Konzuli osztályunk sok olyan esettel találkozott, hogy az egyébként magyar nemzetiségű kérelmező a „jó napot kívánok”-on kívül egy szót sem tudott magyarul, de olyan is gyakran előfordul, hogy a magyarlakta településekről érkezett – vagy hosszabb időt Magyarországon töltő – szerb vagy román nemzetiségűek kitűnően bírják a magyar nyelvet.
■ Kérelmük benyújtása előtt sokan izgulnak, vajon megütik-e a megfelelő szintet. A gyakorlatban mi kell ahhoz, hogy valaki átmenjen a „vizsgán”? Az érintettek szerint egyes helyeken szigorúbban, másutt kevésbé szigorúan kezelik a dolgot. A két szerbiai magyar külképviselet állítólag az előbbi kategóriába tartozik…
– Mi sem természetesebb, minthogy egy állam elvárja leendő polgáraitól a nyelvismeretet, hiszen ennek hiányában miképpen gyakorolnák jogaikat és teljesítenék kötelezettségeiket. De szó sincs vizsgáztatásról! A jogszabály a nyelvtudás elbírálásánál elég tág teret ad a konzulnak, illetve Magyarországon az anyakönyvvezetőnek. A lényeg, hogy a jelentkező kommunikáljon, hiszen alapesetben a magyar hatóságokkal csak így tudja a saját ügyeit intézni. Aztán, hogy ez a kommunikáció milyen szintű, az függ a kérelmező környezetétől, iskoláitól, lakóhelyétől, családjától. Itt, Belgrádban a nyelvismeret megítélésénél mindezt igyekszünk figyelembe venni, s mérlegeljük a körülményeket. A főváros vonzáskörzetében élők közül sokaknak nem adatott meg a lehetőség, hogy magyar nyelvű oktatásban részesüljenek, ezért nehéz lenne például „irodalmi magyart” elvárni tőlük. Más, ha egy székelykevei, torontálvásárhelyi vagy muzslyai kérelmező beszéli alig a magyart (szerencsére kevés ilyennel találkoztam), s megint más, ha egy mély szórványból jövő küszködik a nyelvvel. Az előbbi településeken adott a magyar oktatás, a magyar környezet, a kevés magyar által lakott falvakban vagy városokban viszont nem. Éppen ezért különösen nagyra értékelem, ha valaki a környezetbeli hátrányok ellenére komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ápolja nyelvét és kultúráját, vagy szinte a nulláról indulva jól megtanuljon magyarul. Voltak már a Vajdaságból évtizedekkel ezelőtt Požarevácba, Vranjéba és Zaječarba szakadt kérelmezőink is, akik nemcsak, hogy magyarnak vallják magukat, de megőrizték és gyermekeiknek is továbbadták a hagyományokat és a nyelvet. Örömmel támogattuk állampolgársági kérelmüket.
■ A másik véglet?
– Az egyik székelykevei kihelyezett konzuli napunkon próbálkozott egy magyar nevű, a faluban rokonsággal rendelkező, de születése óta a közeli Kevevárán élő fiatalember. Mindjárt a második kérdésnél (Honnan jött?) kiderült, hogy nem ért magyarul. Egy-két hónapja tanulja, de – mint mondta – minél többet foglalkozik vele, annál inkább elfelejti. Azt tanácsoltam neki, a könyvből való tanulás mellett többet járjon át Székelykevére, ott szinte mindenütt magyar szót hall, s ha még egy helyi leányzót is talál magának, akkor biztos a siker. Az már csak hab lenne a tortán, ha az ízes „székeli” kiejtést is elsajátítaná. Megígérte, hogy így tesz, és majd újból jelentkezik.
■ A szerbiai sajtóban az olvasható, sokan vannak olyanok, akik egy-két hónapos gyorstalpalót követően átmennek Magyarországra, s ott, meghatározott településeken, előzetesen egyeztetett kérdésekre válaszolva adják át állampolgársági kérelmüket. Egyes szerbiai városokban – Újvidéken, Belgrádban, Szabadkán, Pancsován – pedig némelyek újsághirdetésekben kínálják közvetítői tevékenységüket, persze, nem ingyen.
– Tudunk az ilyen esetekről, s az illetékes szervek odahaza komolyan fellépnek ezek kiküszöbölése érdekében. Szerencsére a Szerbiából állampolgárságért folyamodók több mint 90 százaléka eleve megfelel a nyelvismeret feltételének, vagy ha még nem, akkor törekszik erre, és intenzíven tanulja a magyart. A maradék néhány százaléknyi „trükköző” miatt (persze, ha belegondolunk ez is ezrekben mérhető) szigorodott az ellenőrzési mechanizmus. A gyanúra okot adó eseteknél az illetékes magyar hatóság, a budapesti Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) a két szerbiai külképviselet segítségével igyekszik felmérni, hogy az illető tényleg megfelel-e minden feltételnek.
■ Konkrétan milyen feltételekről van szó?
– Az esetek többségében a nyelvtudásról, s tapasztalataink szerint ezzel az érintettek is tisztában vannak. Megpróbálunk kapcsolatba lépni velük, és tisztelettel megkérni őket, hogy egy öt–tízperces adategyeztetésre szíveskedjenek befáradni a külképviseletre. A legtöbb esetben ekkor derülnek ki a turpisságok! Olyan is előfordul, hogy több kérelmező ugyanazt a szerbiai mobiltelefont, vagy e-mail címet írja be az állampolgársági kérelembe: ott a vonal végén magyarul beszélő személy van. Akit pedig elértünk telefonon, s ott még nem értett magyarul, másnap e-mailen küldött a nagykövetségnek egy gyönyörű magyarsággal megírt, jogi szakkifejezésekkel teletűzdelt levelet, miszerint kikéri magának a „megalázó bekéretést”, ha adategyeztetés kell, akkor beküldi majd a jogi képviselőjét.
■ Mi történik az ilyen esetek nyomán? Milyen irányban lép a külképviselet, és milyenben a BÁH?
– A tapasztalatunk – amit persze a BÁH-hal minden egyes megkeresett személy tekintetében megosztunk – az, hogy akinél minden rendben van, az elérhető, és bejön a rövid beszélgetésre. Ilyen is előfordult, de csak az esetek kisebb részében. Mások pedig minden áron kibúvót keresnek, nehogy személyesen kelljen megjelenniük. Képzelje el, valaki magyar állampolgár akar lenni, belgrádi lakos, és nem talál időt beugrani a Krunska utcába? Szóval a benyomásainkat közöljük a BÁH-hal, ott pedig ez alapján döntenek a kérelem sorsáról. Egyébként azzal, hogy 2013. március 1-étől már csak az okmányirodával rendelkező, járási jogú településeken lehet állampolgársági kérelmet benyújtani, a visszaélések lehetősége alaposan beszűkült.
■ Az eskütételek előtt is ellenőrzik a nyelvtudást?
– Ha az eskü előtti előzetes egyeztetés során feltűnik, hogy valaki nem ért magyarul, vagyis az eskü szövegével sem lehet tisztában, ott és akkor nem teheti le az esküt.
■ Lát-e összefüggést a magyar, mint uniós állampolgárságot kérelmezni kívánók száma, illetve a nyugat-balkáni országokkal való vízumkényszer visszaállításának lehetőségéről a minap megjelent hírek között?
– Tény, hogy amikor a szerbiai sajtóban megjelennek a vízummentesség felfüggesztésének a lehetőségéről szóló hírek, konzuli osztályunkon gyorsan megnő az érdeklődés az állampolgárság megszerzésének a feltételei iránt. Így volt ez 2011-ben, 2012-ben, illetve az EP tavaly szeptemberi döntése nyomán, majd most januárban is.
Hangsúlyoznám: Magyarországnak nem érdeke a vízumkényszer visszaállítása a Nyugat-Balkán országaival, így Szerbiával szemben sem, hiszen ez akadályt állítana a déli szomszédunkkal az utóbbi időben örvendetesen fejlődő politikai, gazdasági, kulturális és lakossági kapcsolatrendszerünk útjába. Ugyanakkor – mint az Európai Unió tagországának – nyilvánvaló érdekünk, hogy a tagságra aspiráló államok teljesítsék az EU által megszabott feltételeket.
■ Mi az, amit a belgrádi nagykövetség konzuli osztálya vezetőjeként, diplomataként személyes sikerként könyvelt el 2013-ban, s mit tartana eredménynek az újesztendőben?
– Ha a szakmai teljesítményről van szó, akkor az nagykövetségünk és konzuli osztályunk közös munkájának az eredménye: a másfél ezer meghatódott eskütevő dísztermünkben. Ha pedig más jellegű eredményről, az a „pingpongdiplomáciával” függ össze: a nagykövet úrral és velem felálló követségi gárdánk eredményesen szerepelt több tavalyi szerbiai öregfiúk tornáján is. Az újesztendőben tehát ezeknek a tendenciáknak a folytatódását könyvelném el sikernek: az ötezredik és hatezredik eskütevőt, az elégedett ügyfeleket konzuli osztályunkon, illetve a pingpongdiplomácia terén további mumusok legyőzését az asztalitenisz-tornákon.
■ A konzuli munka során nyilván sok „problémás” esettel találkozik. Mégis, van olyan dolog, amire mosolyogva gondol vissza az elmúlt időszakból?
– Volt egy állampolgársági ügyfelünk, aki az életrajzába a foglalkozásánál azt írta be: csempész. Kérdeztük tőle, hol lehet erről papírt szerezni? Hát Pancsován, a szakmunkásképzőben kellett hozzá elvégezni egy egyéves tanfolyamot – hangzott a válasz. Nos, az illető azóta már magyar állampolgár, és a foglalkozása természetesen csempéző.
