A keretek nagyjából adottak, a finommegmunkálás következik – körülbelül így foglalható össze, hogy mi várható a parlamenti választások második, holnapi fordulójának eredményeitől. Egyfelől adott a Fidesz abszolút többsége, ami kényelmes kormánytöbbséget jelent, másfelől adott a második legerősebb párt, a belső megosztottsággal terhelt MSZP, s ez az enyhe káosz hibát hibára halmozó kapkodást eredményez. Aztán ott van még a két új parlamenti formáció, a Jobbik és az LMP – mindkettőnek azzal kell szembesülnie a nagyon közeli jövőben, hogy rendszerkritikával ugyan be lehet jutni a parlamentbe, az eredményes országgyűlési politizáláshoz azonban egyfelől szalonképes, másfelől kiforrott, az eddiginél jóval koherensebb eszmerendszer szükségeltetik. Ezek lennének a keretek.
A holnapi forduló eredményeitől függ a Fidesz olyannyira vágyott kétharmada (amitől az MSZP legalább annyira retteg) és az, hogy a Jobbiknak 50 fő feletti vagy alatti létszámú lesz-e a frakciója. Érdemes letisztázni: nem a kétharmadtól függ, hogy kormányoz-e a Fidesz, ez már eldőlt. A kétharmad arra kell, hogy nagy horderejű törvényeket, esetleg alkotmányt lehessen megváltoztatni anélkül, hogy a kétharmad birtokosa más pártokkal ezekről a kérdésekről legalább minimális konszenzusra jutna. Az elemi konszenzuskényszer hiánya általában sosem jó, elszaladhat a hatalomgyakorlóval a ló, és aztán abból adódhatnak gondok. Az okos politikus azonban arról ismerszik meg, hogy nem négy évre gondolkodik előre, hanem hosszabb távon. Ezért szokott igen kínos lenni, ha az éppen aktuális kormányon lévő csapat úgy módosít törvényt, hogy az az erőviszonyok (előbb-utóbb szükségszerű) módosulása esetén a hátrányára válik. És ezért nem várható például, hogy az állampolgársági törvény módosítása együtt jár majd a szavazati joggal kapcsolatos jogszabály módosításával.
Aztán az okos politikus arról is megismerhető, hogy képes a saját hibáiból tanulni. A Fidesz első kormányzását meglehetős arrogancia jellemezte társadalmi-közéleti téren, s emiatt sokan tartanak attól, hogy a második Orbán-kormány sem lesz különb, hogy ott is hatalmat gyakorol majd, ahol a gesztuspolitizálás hasznosabb lenne.
Lesz azonban alkalmunk az összehasonlításra, úgyhogy nem érdemes jósolgatni.
Sokkal érdekesebb, hogy az olyannyira elitellenes Jobbik már bejelentkezett a pozíciókra. A radikális párt elnöke közölte: szeretné, ha pártja kapná meg az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöki posztját, de helyet követel a nemzetbiztonsági bizottságban is. Mondjuk, ellenzéki képviselőknek valóban járnak bizottsági vezetői posztok és bizottsági tagságok is, de egészen érdekes, hogy éppen ezt a két területet célozza a Jobbik, és nem például az egészségügyi bizottsági tisztségre pályázik…
A tegnap zárult kampány másik nagy érdekessége, hogy valamelyik pártnak sikerült meglépnie az egész agitációs időszak legaljasabb lépését, amikor az egyik fővárosi kerületben a minden részletében az LMP-nek tulajdonítható szórólapot kitalálta. A propagandaanyag szövege leszögezi, hogy az LMP-nek nincs szüksége a szocialisták „könyörszavazataira”, mert „az elmúlt nyolc esztendő bűnös kormányaiért nem csak az MSZP, hanem az őket hatalomra segítő szavazók is felelősek”, akikkel ez a formáció semmiféle sorsközösséget nem vállal. Aztán még a szerző azt is leszögezi, hogy az LMP be akarja bizonyítani: „lehet más a politika – a baloldalon is”. Na mármost, ilyet épeszű kampánystratéga nem ír le; részben azért, mert a szavazókat támadni nem szokás, hiszen minden valakire voksoló potenciálisan saját szavazó is lehet, ezért nem kell a lelkébe gázolni, részben pedig azért, mert nem illik. Aztán meg az LMP fennállása óta gondosan igyekszik még a látszatát is elkerülni annak, hogy besorolja magát a jobb- vagy baloldalra, létezésének egyik alapelve, hogy ebbe a leosztásba nem kíván beilleszkedni. Mondjuk, a párt is elzárkózott ettől a szórólaptól, de ez részletkérdés, a lényeg, hogy valakinek sikerült olyan mélységekbe süllyedni, amilyen szintre az egész kampány idején éppen senki sem merészkedett.
De most már ez is hamarosan elfelejtődik, a választás lezárul, kezdődhet az érdemi ötletelés, kormányalakítgatás, be lehet üzemelni a tejet-mézet folyató csapokat.
